Régmúlt

Füred térsége az õskor óta (neolitikum, bronzkor) lakott. Elsõ név szerint is ismert lakói a kelták, majd a rómaiak voltak. Utóbbiak emlékét számos kiásott épületrom és síremlék jelzi. A rómaiak a Balatont Lacus Pelsónak nevezték; majorságokat, villagazdaságokat építettek a partvidékén, – s fõként az északin – szõlõt telepítettek a napos lankákra. A szlávok Balatonnak hívták, nyilván kiterjedt mocsárvidéke miatt. A honfoglaló magyarok néhány ütközet után elfoglalták a tóvidéket is: megtelepedtek, megõrizték és szaporították a falvakat, utóbb felvéve a kereszténységet, templomokat, monostorokat építettek. Nyelvünk legrégibb összefüggõ emlékei abban az oklevélben maradtak ránk, amellyel Árpád-házi I. András király 1055-ben megalapította a tihanyi bencés apátságot. A települést Fured néven elõször 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában említik. Az összeírásból kiderül, hogy ekkorra jobbágyokkal, földmûvelõkkel, szõlõmûvesekkel együtt – az apátság füredi népeinek lélekszáma körülbelül ötvennégy, közülük 26 férfinévvel. A település nevének helyesírása a késõbbi oklevelekben többször változik, volt Fyured, Fired, Phüred, Feured, Phered, Föred, 1615-ben írják elõször Fürednek, de aztán még ez is változott sokszor az évszázadok alatt. Mai területén az Árpád-korban öt település állt. Elsõsorban a máig is folyamatosan továbbélõ – de fontosabb szerepet csak a reformkor óta játszó – Füred. (A település neve a közhiedelemmel ellentétben nem a fürdõ, fürödni szóból ered, hanem jelentése: fürjeshely.) Tõle nyugatra Papsoka – a XIV. századtól Siskének nevezik – helyezkedett el, mely rövidesen összeolvadt Füreddel. Papsoka – Siske római-kori villára épült középkori templomának romja a füredi ó-temetõben látható. Füredtõl északra a Kéki-völgy napjainkig megõrizte az egykor Kék falunevét. A ma Füred északkeleti részét képezõ Arács 1954-ig önálló község volt. Az Arácstól délkeletre fekvõ Magyaré települést a középkor végére felszívta Arács. A középkorban és az újkorban a környék legjelentõsebb birtokosai a tihanyi bencés apátság, a veszprémi püspökség és a veszprémi káptalan voltak. 1717-ben említik elõször savanyúvizét, majd 1729-ben újra. 1722-ben vegyelemeztették és gyógyvízzé nyilvánították. Ma az itt mûködõ Állami Szívkórházban hasznosítják gyógyászati céllal a források vizét, e mellett a Kossuth-forrásnál, a Berzsenyi-kútnál, a Szekér Ernõ-forrásnál és a Schneider-kútnál kóstolhatjuk meg a híres füredi savanyúvizet. A Szívkórházban sok szívbeteg nyerte vissza egészségét, köztük a híres Nobel-díjas hindu költõ, Rabindranath Tagore (1926-ban járt itt), akirõl sétányt neveztek el a tó partján.

Reformkor

A reformkor polgárosodása új korszakot nyitott Balatonfüred idegenforgalmi életében. 1728-ban az északi partmellék összefüggõ szõlõterületén megépült az elsõ fürdõház, a század végén pedig a kisebb-nagyobb nyári lakok mellett már rangos szállodája is épült az addigra felfedezett fürdõtelepnek. Kedvelt találkozóhelye lett a haladó szellemû politikusoknak, mûvészeknek, történelmi, kulturális szerepe ekkor volt a legkiemelkedõbb. Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos éppúgy jártak itt, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc és Vörösmarty Mihály. E korból számos mûemlékkel, jelentõs épülettel, hagyománnyal rendelkezik a város. Utóbbiak közül a legjelentõsebb a hagyományos Anna-bál, melyet elõször Horváth János rendezett meg 1825. július 26-án a füredi Horváth-házban lánya, Anna Krisztina tiszteletére. Õ ezen a bálon ismerkedett meg késõbbi férjével, Kiss Ernõvel, az aradi vértanúk egyikével. Megfordult a házban egyebek között Berzsenyi Dániel, Garay János, Vécsey Ernõ, Noszlopy Gáspár, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós és Deák Ferenc is. A XVIII. század építészeti remekei, a Nagyvendéglõ, az Állami Kórház, a Kossuth Lajos-forrás kútháza, Pálóczi Horváth Ádám nagyobbik háza, Széchenyi Ferenc kastélya ma is meghatározzák a város hangulatát. Klasszicista stílusban épült Blaha Lujza villája, amelyben a századforduló híres magyar színésznõje, a nemzet csalogánya töltötte nyarait 23 éven át. Volt itt nyaralója a jó nevû fürdõ-orvosnak, Huray Istvánnak, a Huray-házak birtokosának, ám az e korban épült üdülõk közül a legszebbnek a Dõry-nyaralót mondták Füreden, érdemes megtekinteni. Kupolás, jón oszlopcsarnokos kerek épület bukkan elénk a Jókai utca és a Blaha Lujza utca sarkán. A Kerektemplom, melynek tervét Fruhman Antal készítette, alapul véve hozzá a római Pantheon képét, 1841-1846 között épült fel. A Jókai villa 1870-ben készült el kora-eklektikus stílusban. A régi falu és Balatonarács  még számottevõ és értékes népi mûemlékállománnyal rendelkezik. Az ófaluba – melyet ma már óvárosnak hívnak – vezetõ fõutcán, a Kossuth Lajos utca mindkét oldalán zártsorú, földszintes és emeletes, mûemléki táblával megjelölt épületek sorakoznak. A Siske utca vége már erdõbe torkollik, sétaút kezdõdik ott és így nagyszerû kirándulóhelye Balatonfürednek. Füred egyik legismertebb épülete a Gombás-kúria (épült a XVIII. század második felében). A köznemesség vagyonosabb, szépet kedvelõ, jó ízlésû tagjai építettek ilyen pincehajlékokat szerte a Balaton környékén, ahol az év egy részét töltötték. Balatonfüreden, amely különösen a Zala megyei nemesség egyik kedvelt találkozóhelye volt, ugyancsak bõven sorakoztak egymás közelében hasonló, késõ barokk vagy copf stílusban épített pincehajlékok, rendkívül színes képet adva a füredi hegyvidéknek.

Az elsõ dunántúli kõszínház

Balatonfüreden elõször 1815-ben vagy 1816-ban fordultak meg magyar vándorszínészek. 1821-ben Balog István társulata játszott itt. A Dunántúli Színjátszó Társaság nyári állomáshelyének tervezett Balatonfüreden a fürdõvendégek körében végzett gyûjtés után Kisfaludy Sándor 1830. aug. 9-én javasolta Zala vármegyének a Dunántúl elsõ kõszínházának felépítését. A több vármegyére kiterjedõ gyûjtés, a természetbeni adományok és a munkajáradék igénybevételével – a tihanyi apátság átengedett telkén – Fülöp József tervei alapján épült fel a 400 nézõt befogadó színház, amely 1831. júl. 3-án nyílt meg, Kisfaludy prológusával és Töpfer-Komlóssy Magyar hölgy címû darabjával. A színház felügyeletét Zala vármegye vállalta, fõigazgatója Kisfaludy lett. Az egyszerû színpadberendezést Komlóssy Ferenc készítette, aki – elõbb a Dunántúli Színjátszó Társaság élén, majd Kassáról nyaranta visszatérve – 1831-1838 között tartott itt nyári évadot. 1847-1851-ben Hetényi József és 1852-1859 között Latabár Endre játszott itt. Ebbõl a színésznemzedékbõl többek között Déryné, Kántorné, a Lendvay-házaspár, Egressy Gábor, Bulyovszkyné lépett fel Füreden. 1852-ben a színházat – Ferenc József császár látogatása alkalmából – részlegesen felújították. 1845-1860 között aréna is szolgált a délutáni elõadások számára. Jókainé Laborfalvi Róza és Bulyovszkyné Szilágyi Lilla voltak a nevezetesebb színészvendégek.
Az épületet 1868-ban eladták a tihanyi apátságnak, amely 1878-ban lebontatta, helyére a gyógyfürdõ került. 1861-tõl az I. világháború végéig más helyen korszerûbb színkör mûködött, ahol fellépett Jászai Mari, Blaha Lujza és Prielle Kornélia is. 1878-tól fedett játszóhelyként a Kurszalon – a mai gyógy-szanatórium – nagytermét vették igénybe. A vesztes I. világháború és Trianon után a színkör használaton kívüli épületét az elszakított országrészekbõl áttelepült menekültek használták átmeneti szállásul, maradványait 1935-ben bontották le.

A közelmúlt

Széchenyi István kezdeményezésére innen indult el 1846-ban az elsõ balatoni gõzhajó, a Kisfaludy. Füreden hajógyár is létesült. Fõként a kiegyezés utáni idõszakban kedvelt találkozóhelye lett a politikusoknak, mûvészeknek; ekkor kezdõdött a település nagyobb fellendülése, feltöltötték a tó partját, kialakították a sétányt, magánvillák épültek, megépült a kórház déli szárnya. A rendszeres hajóforgalom megindulása, az 1900-as évek elején kezdõdõ iparosodás, – elsõsorban a nagy bányaüzemek fejlõdése – valamint az északi part mentén haladó Székesfehérvár-Tapolca vasútvonal, a térség fejlõdését a lakosság gyarapodását eredményezték a Balaton vidékén. 1920 és 1940 között számos magánvilla – közöttük Blaha Lujzáé is – társas üdülõház, szálloda és panzió létesült. A vagyonos polgárság elõszeretettel látogatta a fürdõtelepeket. Szanatóriumok sora nyílott a gyógyvízforrásokra épülve Balatonfüreden. A II. világháború meglehetõsen nagy pusztítást végzett a Balaton-menti üdülõhelyeken, hiszen a front a part mentén vonult végig. Lassan éledt újjá a térség, de az újjáépítés tervszerû kivitelezése, a nagyszabású idegenforgalmi elképzelések tudatos véghezvitele mára hazánk egyik leglátogatottabb térségévé tették e tájat. Hegyvidék és dombság, század eleji pincesorok és hangulatos csárdák, kempingek és kényelmes szállodák sora, a múlt emlékei és a folyton megújuló jelen várják az idelátogatót. A balatoni ember vendégszeretete, a kiváló borok messze földön híresek. 1971-ben Füredet Magyarország elsõ gyógy- és üdülõhelyi városává nyilvánították, 1987 óta pedig „A szõlõ és a bor nemzetközi városa”.

A Balatonfüred – Csopaki borvidék

A Balaton, mint egy hõtározó, hõmérséklet-kiegyenlítõ hatásával sajátos klímát kölcsönöz a körülötte elterülõ borvidékeknek, a vulkáni altalaj pedig egyedi, minerális ízzel gazdagítja a borokat. Mérsékelten meleg és száraz itt az éghajlat, az enyhe tél után hamar megérkezik a tavasz, majd a nem túl forró, de hosszú nyár. Fagykárral nemigen kell számolni. Sokat süt a nap, a csapadék mennyisége azonban nem mindig kielégítõ. Erre a borvidékre egyedülállóan jellemzõ a vörös föld, melynek oka a felszínre bukkanó permi vöröshomok-kõ. A Balatonfüred – Csopaki borvidék 1959-ben vált le a Badacsonyi borvidékrõl. A Balaton északkeleti részén, az Alsóörstõl Zánkáig tartó hegylánc lejtõin, illetve a völgyekben 2500 hektár területen húzódik. Két körzetéhez, a Balatonfüred-Csopakihoz és a Zánkaihoz huszonnégy település tartozik. A borok jellege szerint is megkülönböztetjük két területét, a balatonfüredi körzet nedûi testesebbek, tüzesebbek, a csopaki borok savai összetettebbek, mégis lágyak. E történelmi borvidéken a római korból ránk maradt egy Csopak környéki borospince romjaiban, mely más római kori emlékekkel együtt bizonyítja a szõlõkultúra õsi múltját. 1082-bõl ismert az elsõ szõlõtermesztésre utaló írott forrás. Eszerint a veszprémi püspöknek is volt Csopakon szõlõje. A XIX. században a Furmint, Góhér, Juhfark, Lisztesfehér, Kéknyelû és Sárfehér fajták uralkodtak. A filoxéra-járvány után az Olaszrizlingé lett a vezetõ szerep, de mellé már más fajták is felsorakoztak: Rizlingszilváni, Tramini, Chardonnay, Sauvignon, Szürkebarát, Ottonel Muskotály, s a kékszõlõ fajták fõként a Tihanyi-félszigeten és Dörgicsén: Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, Kékoportó, Cabernet. Kiemelkedõ termékek a Balatonfüredi Rizling, a Csopaki Rizling, a Tihanyi Merlot és a Tihanyi Cabernet.
A Yacht Klub története

Az angol tapasztalatok alapján a magyar fõurak egy csoportja 1867. március 16-án megalapította Balaton-Füredi Yacht Egylet néven hazánk elsõ vitorlásklubját. A klub elnöke gróf Batthyány Ödön lett, aki Angliában vitorlázott és versenyeket is nyert. A hazai vitorlássport szárnybontogatását segítette az a tény, hogy egy angol hajóépítõ, Richard Young 1881-ben, a mai klubház melletti mûhelyében, elkezdte építeni az elsõ vitorlás hajókat. 1882-ben már sor került az elsõ hazai vitorlásverseny megrendezésére. 1884. szeptember 14-én megalakult a Stefánia Yacht Egylet gróf Esterházy Mihály commodorságával. Az Egylet kötelékébe 25 nagyjacht, 30 csónak és 3 motoros hajó tartozott. Klubháza, mely Hausszmann Alajos tervei alapján készült, a mai Vitorlás étterem volt. A vitorlás klubélet és a versenyek rendezése rendszeressé váltak. 1912. június 24-én az Egylet a Magyar Yacht Club elnevezést veszi fel, de a következõ évben már ez a név is változik, hiszen belügyminiszteri engedéllyel és a király által is jóváhagyva a Királyi Magyar Yacht Club (KMYC) nevet veszik fel. A KMYC versenyzõi vesznek részt elõször olimpián vitorlázásban, 1928-ban, Amszterdamban. A második világháborút követõen 1948-ban a Belügyminisztérium minden társadalmi szervezetet feloszlatott, így történt ez a KMYC esetében is. A klubház és az ingatlan kezelõi jogát a Balatoni Hajózási Munkás Sport Egyesületnek adta át. 1951-ben az egyesület neve Balatonfüredi Vasas SC lett. 1964-ben az egyesület a mai klubházba költözött, és nevét újra hozzáigazította a hajógyáréhoz, és felvette az MHD Vasas nevet. A 60-as és 70-es években sok füredi versenyzõ szerepelt a vitorlázás élvonalában, a válogatottban. 1985-ben a hajógyár neve ismét változott, így az egyesület új neve Ganz Hajó Balatonfüredi SE lett. 1990. április 22-én az egyesület közgyûlése új alapszabályt és új nevet szavazott meg, megalakult a Balatonfüredi Sport Club, mely hat szakosztályt foglalt magában. Az egyesület elnökének egy vitorlázót, Simon Károlyt választották meg. Hosszú elõkészítõ tárgyalások után a vízitúrázókkal együtt, a vitorlázók kiváltak a BSC-bõl, és megalapították a Balatonfüredi Yacht Club közhasznú szervezetet. Elnöke Lettner Adorján lett, a BYC pedig tulajdonába kapta a vitorlástelepet, a rajta levõ épületekkel, és a szakosztály tulajdonát képezõ versenyhajókat. 2007-ben a régi klubház helyére elkészült a sétányhoz harmonikusan illeszkedõ új klubház, amely egy építési stratégia elsõ eleme. A BYC utánpótlás nevelése országosan a legjobbak között van, szép eredményeket érnek el külföldön is. Komoly szándék és törekvés a Kékszalag trófea Balatonfüredre visszahódítása, amely történelmi kötelesség. Az egyesület komoly sportdiplomáciai tevékenységet fejt ki, tagjai közül vannak, akik nemzetközi vitorlásszervezetek vezetõségében tevékenykednek, de képviselõik dolgoznak az Európai Vitorlás Szövetségben, a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségében, az MVSZ bizottságaiban és osztályszövetségeiben, valamint megyei szinteken is.

Füred ma

Balatonfüred gazdasági alapjait, településalakító adottságait elsõsorban gyógy- és üdülõhelyi, valamint az ezeknek a kiszolgálására létesült intézmények képezik. Emellett szõlõkultúrája, a borfeldolgozás, saját helyi ipara (hajógyár), üdülõhelyi és városi intézményhálózata teszi gazdaságilag több lábon álló településsé. Fejlett kereskedelmi- és szolgáltató hálózata a kilencvenes évek magánosítása során igen sokoldalúvá alakult, s szolgáltatási színvonala is felzárkózóban van a kor követelményeihez. A város volt zártkerti területei fokozatosan javulók, színvonalban emelkednek, a belterület részévé asszimilálódnak. A város infrastrukturális ellátottsága napjainkban a települési önkormányzati rendszer adta autonómia talaján rohamosan fejlõdik. Vezetékes földgáz-hálózata kiépült és fejlett a telekommunikációs hálózata is. Kereskedelmi hálózata nagy piaccal, áruházzal, bevásárló létesítményekkel bõvül, 2010-ben a térség legnagyobb bevásárlóközpontját nyitották meg a városban. Balatonfüreden pezsgõ civil és mûvészeti élet zajlik, a sportéletet pedig az egyre jobb eredményeket elérõ férfi kézilabdások szereplése színesíti. A Balaton-part ékköve programok segítségével szinte rá sem lehet ismerni Balatonfüred történelmi központjára, a reformkori városmag ismét régi szépségében pompázik. Elkészült a Balatoni Borok Háza, új képzõmûvészeti galéria szabadtéri színpaddal, megújult a városrész két központi utcája és a Vitorlás tér. A beruházás során felújították az idevezetõ öt utcát, az önkormányzat elbontatta a volt szovjet üdülõ épületét, amelynek a helyén parkot alakítottak ki, emellett megújult a Széchenyi park, a Rózsa-kert és a Gyógy-tér. Elvégezték Vaszary Kolos hercegprímás, esztergomi érsek egykori villájának rekonstrukcióját, az épületben európai szintû kiállításoknak helyet adó galéria és képtár létesült. Felújították a Jókai Emlékházat és a Városi Múzeumot, ahol többek között helytörténeti gyûjtemény és turisztikai látogatóközpont várja az érdeklõdõket. A projekt legfontosabb eredménye, hogy Balatonfüred – történelmi és kulturális értékei megújításával, színvonalas és differenciált kulturális turisztikai szolgáltatások kialakításával, a vonzó települési és gazdasági környezettel – hosszú távon biztosította, hogy régiós szinten is a kultúra és a mûvészetek városa legyen. A reformkori városrész megújulását követõen jelenleg gõzerõvel zajlik a régi falut és Arácsot megszépítõ legújabb nagyszabású beruházás. Korábban a város legnagyobb munkáltatója a balatonfüredi hajógyár volt, ma inkább a szállodák és a szívkórház a jelentõsebb foglalkoztatók. Három építõipari vállalatnak, két húsfeldolgozónak és két kamionfuvarozónak van itt telephelye. Új a város személyhajózási kikötõépülete, és újjáépül a balatoni légimentõ szolgálat telephelye is. A városnak három strandja, egy kempingje és több vitorláskikötõje van. A Tagore-sétány közepét augusztusban a Borhetek sátrai és padjai foglalják el, a sétányon pedig tûznyelõk, utcai zenészek, élõ szobrok, artisták és mozgóárusok hada található.

Összeállította: Veér Károly

Lektorálta: Rainer Pál régész-muzeológus, a Balatonfüred és Balatonarács története címû monográfia írója

Forrásweboldalak: balatonfured.hu;
balatonfured.org; bfured-konyvtar.hu; balatonfured.xutazas.hu; balaton.varosom.hu; byc.hu; bfkor.hu; borrend.hu; civertan.hu;
egykor.hu; geografia.hu; historia-bfured.hu; hyc.hu; kastely.blogter.hu; lichtneckerandras.hu;
mek.oszk.hu; musessquare.blogspot.com; nfu.hu;
profila.hu; retronom.hu; terebess.hu;
vitorlazas.hu; wikipedia.org