A megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke újabb díjat kapott

Tizenhat éve lett a Magyar Kézmûves Kamara, majd nyolc éve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, hat éve pedig a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke. Szereti az idézeteket. Egyik kedvence: „Ipar által virul a haza.” Kossuth Lajos pénzügyminiszterként tett kijelentését minden honfitársának figyelmébe ajánlja.
És nemcsak mostanában teszi ezt, hanem immár több mint fél évszázada.
„Jó a gazdagság, de jobb a mesterség: mert ha a gazdagság elvész, megmarad a mesterség.”
Egy 17. századi szappanos cég címerében szereplõ örök igazságot idéz, amelyet nem árt megszívlelni válság elõtt, alatt és után… Meggyõzõdése, hogy nem egy-egy cég nagysága, hanem a szakma és a munka szeretete, az üzleti tisztesség minõsíti az eszükkel és kezükkel egyaránt alkotó vállalkozókat.
Számos társadalmi szervezet vezetõjeként bizonyította a közösségek „hozzáadott értékének” erejét a hetvenes évek közepétõl, és bizonyítja a mai napig az elmélet igazságát a gyakorlatban. Aktív részese volt például a németországi és más külföldi kamarákkal létrejött együttmûködés megszervezésében.
Hagyománytisztelõ és hagyományteremtõ ember. Büszke arra, hogy tizennyolc éve õ volt az egyik kezdeményezõje az Esztergomi Pünkösdi Vásárnak. Szeretett városában már egy évtizede minden évben mesteravató bált rendeznek. Szerepet vállalt az Országos Szakma Kiváló Tanulója verseny és A Magyar Kézmûves Remek címû pályázat elindításában. A kézmûvesség 1000 éve a Kárpát-medencében címû országos és nemzetközi fórumot egy évtizede szervezi és vezényli. Megalapította az Arany Kõmûveskanál Díjat, amelyet minden évben átadnak az arra érdemesnek. Tavaly megalakult az Európai Borlovagrend Esztergomi Széke, amelynek vezetõje.
Fáradhatatlan, hiszen el-elcsíp szabad perceket és órákat még arra is, hogy ápolja a kapcsolatokat a régi iparosokkal. A tanulságos történetek, mulatságos anekdoták mellett szép iparos relikviákat gyûjtött össze, illetve kapott tõlük ajándékba. A hetvenes években szupernyolcas filmre mentette a kihalóban lévõ szakmák egy részének képviselõit. Vágya, hogy egyszer majd kiállításon tegye közkinccsé Esztergom iparostörténeti múltjából összegyûjtött emlékeit. Számos kiadványban, újságban jelent meg cikke a szakképzéssel és a kisiparral kapcsolatban. Tagja volt A magyar kézmûvesipar története a honfoglalástól napjainkig címû könyv szerkesztõbizottságának. Az elmúlt években a kamarában jó vezetõség kovácsolódott össze irányítása alatt. Természetesen ehhez szükséges egy jól mûködõ köztestületi kereskedelmi és iparkamara, mely készen áll arra, hogy országosan és megyénként is az európai mintának megfelelõen még több közjogi feladatot kapjon és lásson el.
A tatabányai székházban az elnök irodája falán négy kép néz le ránk. A középkori Esztergom és Komárom, egy kiállítói oklevél 1871-bõl, valamint Széchenyi István köszönõlevele 1851-bõl az Esztergom megyei rendeknek, akik támogatták, hogy országos bizottsági elnökké válasszák a grófot. – Széchenyi István hitte és hirdette, hogy az önmaga erejében bízó, ezer esztendeje Európában élõ és alkotó kétkezi magyar mesteremberekre mindig szükség lesz azért, hogy a magyarság felemelkedhessen és fennmaradjon – mondta befejezésül. Hozzátette: Sokat hallunk az Új Magyarország programról. Úgy érzem, sikeres országot csak jól képzett vállalkozókkal, sikeres vállalatokkal lehet felépíteni és mûködtetni.