H. Molnár Magda Újpesten született, a Duna-part közelségében töltött gyermekévek elsõ benyomásai hatottak rá: a tájak és a vízpart szeretete, mint örök téma kíséri végig munkásságát. Az ígéretes kezdet után sajnos nem folytatódott ez a pálya. Molnár Magda a festõi ambíciókat hosszú évekig csak álmaiban, terveiben õrizhette magában, hogy aztán annál erõsebben törjenek felszínre alkotói energiái. Teljes és küzdelmes volt ez az „elsõ életpálya” is: férj és család mellett, munka, a gyermek pályára állítása, olyan feladatok, amelyekkel, mint asszony, feleség, mint anya tartozott életének. De súlyos betegségének, sõt a halál közeli veszélynek megtapasztalása rádöbbentette ifjúkori álmainak, önmagával és tehetségével szembeni legnagyobb tartozásának tudatára: és – egy sikeres élet derekán, – visszatért a gyökerekhez, szívében választott és szeretett hivatásának, a képzõmûvészetnek mûveléséhez, valóra váltva Barcsay Jenõ tanácsát, aki az ígéretes növendéket így bíztatta:
„Csinálja, csinálja, magának érdemes”
H. Molnár Magda ezután megvalósuló mûvészi munkássága igazolta a nagy Mester bíztató szavait. Festészetében a portrék, figurális ábrázolások és a csendéletek mellett az igazi fõ témája a tájkép. Utazásai során festett Európa északi, ködös vidékein és a mediterrán világ színes tájain. Mûvészetének legnagyobb élménye és ihletõje mégis Magyarország és a magyar táj szépsége, változatossága, mindmegannyi változó jelensége. Képein az ország majdnem minden vidéke megjelenik: a mûvész évrõl-évre felkeresi hazánk szép tájait, az Alföld, a Duna-kanyar, Tisza-parti tájak, Balaton és a szõlõhegyek, falvacskák:
Cserépfalu, Decs, Pálfa, Verõce, Söjtör, a Bakony, Hegymagas házai, templomai a vízpartok és hegyek végtelen alföldi tájak és kanyargó folyók, alkotásainak fõ ihletõi.
Valóban lenyûgözi Õt a természet és a látvány szépsége, mûvészetében a természet az örökösen változó, hatalmas teremtett világ „színpadának” színpompás képeit alkotja meg: a nézõ számára, a világ szépségeinek rejtett, csak a „festõ szeme” által látott, de a képeken a mûvész által felfedezett titkait tárja fel. H. Molnár Magda festészete a magyar tájfestészet legszebb hagyományain gyökerezik. Mûvészetében a klasszikus tájképfestészet, a nagybányai festészet eszményei és a modern látványfestészet sajátosan és szerencsés módon egyesül. Mûvészi igényesség, szakmai tudás és a kivitelezés finomsága látható mûvein melyet a „múzeumok mûvészetének”, az igazi szépmûvészetnek alkotói õszintesége és mesterségbeli kiválósága jellemez. Máig elhivatott folytatója a szabadban való festés gyakorlatának. Képein a látvány adta pillanatnyi hangulatok impresszionisztikus benyomásai és a látvány kiegyensúlyozott megkomponáltsága „képpészerkesztettsége” megkapó egységet alkot.
A falvak girbe-gurba utcái, az égre mutató templomtornyok, elhagyott tanyák, a folyópart mellett ringatózó csónakok, az évszázados fák, a végtelen búzamezõk és a szõlõhegyek távoli lankái, a magyar táj olyan hiteles és érzékeny ábrázolásai, melyeknek világa a magyar kötészet legszebb alkotásaival rokonok. H. Molnár Magda képein a magyar táj karakterét, csak ezekre a vidékekre jellemzõ egyéni arculatát, a „magyar föld portréját” festi meg tájainak gyönyörû természeti szépségeivel falvainak meghittségével. Az ártéri fák tükrözõdése a vízen, a Sió holtágban veszteglõ ladikok, Gemenci erdõ fasorának összeboruló katedrálisa, a „Kunsági nyár” forróságában égõ búzaföldek, az aratás után a földeken összegyûjtött szalmabálák, falusi házsorok és a faóriások alatt megbújó kis tanyák, mind-mind a hazai tájak felismerhetõ és nézõi számára egyúttal ráismerés örömét nyújtó alkotások.

Képein a természet szépségének ábrázolása már-már heroikus vizuális költeménnyé válik, mélytüzû szenvedélyes kolorizmusa a természeti élményt szinte katartikus látomássá alakítja. A tavaszi és nyári tájak, égõ, ragyogó színgazdagsága e merész festõi nyelv és a képi költészet legnagyobb élményét nyújtják a szemlélõnek. Felüdülést és megnyugvást adó ez a képi világ. Jó nézni és elmerülni benne. A nézõ maga is a természet részévé válik, benne él a képben és a tájban. H. Molnár Magda szereti ezeket a tájakat, és szeretetével tanúságot tesz róluk kéveivel.
Tagja az Országos Képzõ és Iparmûvészek Társaságának. Kecskeméten a Református Kollégium közgyûjteményében találhatók munkái. Itthon több mint félszáz alkalommal állította ki olaj és pasztellképeit.
Külföldön 1987. Helsinki. 1989. London. 1990. Bécs. Tongeren (Belgium) 1991. Niemisjarvi.(Finnország) 1992. Luzern. 1993. Bázel. 1996. Bernau. adott munkáinak kiállítási lehetõséget.