Éles az ellentét. Ha fölnézünk az égre ezen a szeptemberi délutánon: ólomszín fellegek vonulása. Ha szemünkkel végigpásztázzuk a bajnai fõteret: színpompás ruhába öltözött fiúk, lányok, menyecskék, deresedõ fürtû urak gyülekezõje. Büszkén feszít atillájában a huszár, kihúzza magát a honvéd, megigazgatja rokolyáját a leányzó, fejkendõjét a nagymama.
Üdítõ színek kavalkádja a közelgõ esõ ellenére a magyar viselet napja Bajnán – immáron harmadszor.
Példamutató kezdeményezés volt az elsõ rendezvény, amelynek a mostani méltó folytatása. Bemutatója annak, mennyire különbözõ a folklór tájegységenként, mégis ugyanaz: nemzeti múltunk megfizethetetlen öröksége. Tudják ezt azok is, akik elzarándokoltak ide Bajnára, e Komárom-Esztergom megyei faluba Varsányról, Kazárról, Kapuvárról, Rimócról, Epölrõl, Zengõvárkonyból, Boldogról, Bogyiszlóról, Bartról, Ököritófülpösrõl, Körösfõrõl, Kalotaszentkirályról, Bajótról, Jobbágytelkibõl, hogy a helybeliek mellett felvonultassák a Kárpát-medence legszebb öltözékeit.
A téren ott vannak a viseletkészítõk, csizmadiák, hímzõk, gyöngyösök, kalaposok, fafaragók, kézmûvesek, õsi mesterségek mûvelõi. Beszédet mond Pallagi Tibor polgármester, valamint Michl József országgyûlési képviselõ, a nap fõvédnöke. A színpadon fellépnek a bajóti, epöli népdalkörösök, és természetesen a helybeli asszonykórus. Azután kezdõdik a színpompás felvonulás. Toporzékolnak a lovak a menet élén, a kocsiban mátkapár ül, a gyalogosok is beállnak; indulhat a menet. Az eleredõ esõ sem rontja kedvüket, énekszóval vonulnak végig a falu utcáin. Kinyílnak az ablakok, sokan a járdáról nézik a nótás kedvû fiatalokat, idõsebbeket.
A a késõ délután és az est is igazi csemegét ígér hagyományõrzõ együttesek mûsorával, táncházzal, divatbemutatóval, babakiállítással, élõzenével, borkóstolóval, magyaros ünneppel. Minden megvan ahhoz, hogy megalapozzák e nemes népünnep jövõ évi folytatását.
M. Tóth Sándor