Nemes tanárok, sok nemes tanítvány – Több mint négyezren végeztek az elmúlt ötven évben

Az intézmény tanár–diák kórusa nyitotta a programot, majd Papp Péter alpolgármester idézte fel az immár történelmi évtizedeket:
– Az elmúlt ötven év az iskola életében nem csak az építkezések, költözések és újrakezdések története, hanem az ide járó több ezer fiatal és az õket tanító pedagógusok életének egy darabja is, nagyon sok izgalom, öröm és bánat, sikerek és kudarcok, maradandó élmények, életre szóló barátságok és megható búcsúzások története.
– Ma már csak az idõsebb korosztály emlékezik a hõskorra, a múlt század hatvanas éveire, amikor a József Attila Általános Iskola két tantermén kívül egy közeli barakképületben folyt a tanítás, és a nehéz körülmények között 40-45 fõs osztályokba zsúfolódtak a diákok. 1965-ben kezdõdött az új gimnáziumi épület alapozása, ami egy év alatt elkészült. Természetesen kellett a társadalmi munka is, s magától értetõdõ volt, hogy a tanárok és a tanulók a szabad idejük egy részét az építkezésen töltötték. 1966. szeptember elsején indult itt az elsõ év.
A ’70-es években az iskola a már korábban stabilizálódott ala-pokon dolgozhatott tovább, és közben egyre erõsebben fogalmazódott meg az az igény, hogy az iskola kapjon nevet. A tantestület is így kívánta és a tanulók többsége is. Lengyel József mellett döntöttek. Az ünnepélyes névadásra 1984. március 21-én került sor. Lengyel József politikai rendszertõl függetlenül erkölcsi tartásra, humánumra, az emberi méltóság megõrzésére tanít, s erre ad példát mûveiben, külön figyelmet szentelve az ifjúság nevelésének.
– A ’90-es évek második felében megkezdõdött az iskola épületének rekonstrukciója. A város vezetése támogatta a tantestület elképzelését. Az idõközben elnyert címzett támogatással, közel 200 milliós költséggel a ház megújult és a XXI. század igényeinek megfelelõ épület áll ma az egykori gimnázium helyén. Az iskolai élet legizgalmasabb, legkedvesebb emlékei természetesen a tanulási idõn kívüli események, amelyek gazdag tárháza alakult ki immár hagyományok formájában a diákok által kedvesen, LeJó–nak becézett gimnáziumban.
– Városunkban mindig is evidencia volt, hogy az intézményeknek és az önkormányzatnak közösen kell megtalálni azokat a lehetõségeket, amelyek mellett gyermekeink legjobb, legszínvonalasabb nevelése, oktatása biztosítható, de ezen célok megvalósításához szükség van a pedagógus pozitív személyiségére, tehetségére, elhivatottságára és szakmai tisztességére. Én büszke vagyok arra, hogy mindez itt jelen van és jól mûködik, ezért is kívánok sok sikert, erõt és kitartást a következõ 50 évhez – mondta Papp Péter –, aki virággal köszöntötte az intézmény vezetõjét, dr. Radványiné Varga Andreát.

Az igazgató asszony elsõként a díszvendéget, a névadó leányát, Lengyel Tatjánát üdvözölte, majd az elmúlt évtizedek jelenlévõ országgyûlési képviselõit, Czunyiné dr. Bertalan Juditot és Lázár Mózest.
„Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért akik igaznak tartanak, a jövõnek élünk, a szépért, a jóért, amit tehetünk” – idézte Széchenyi gondolatait az intézményvezetõ, megfogalmazva ezzel a gimnázium ars poeticáját is.
– Négyezer feletti az itt végzettek száma, köztük tanár, polgármester, orvos, mérnök, gyógyszerész, közgazdász, s az külön öröm, hogy a jelenlegi tanári karból is tizenöten itt végezték középfokú tanulmányaikat – vont gyorsmérleget dr. Radványiné Varga Andrea, aki Tóth Árpád sorait ajánlotta búcsúzóul a je-lenlévõk figyelmébe:

“Jó iskolánk! Még sok–sok ötven évet
Élj meg, virulj, légy fénylõ, tiszta. Nagy
Köved közt lüktessen az ifjú élet
Ezer meleg szív, ezer büszke agy
Nemes tanárok, sok nemes tanítvány
Hírét növeljék e tisztes falak –
S ne álljon meg közöttük soha hitvány
S ne rontsa fényük soha rút salak!”

A délutáni programban felléptek többek között a Hébé táncegyüttes, a Silhouette Balett és a Cirill Táncstúdió fiataljai, míg a mûvelõdési központban a gimnázium mûvésztanárainak munkáit tekinthetik meg az érdeklõdõk október 22-ig.
Munkatársunktól