Zatykó János, Komárom város polgármestere visszavonul a közélettõl

– Miért akart Komárom polgármestere lenni?
– Nem akartam. 1994-98 között ország-gyûlési képviselõ voltam. Az egész várost megrendítette a hír, hogy akkori polgármesterünk, Krajczár Gyula váratlanul elhunyt. Az a szervezet, amelyhez ma is tartozom, úgy döntött, hogy átbeszéljük, ki lehetne az, akit a legtöbben elfogadnának, aki mögé a szervezet fel tud sorakozni. Én nem akartam polgármester lenni. Eleinte úgy tûnt, hogy megtaláltuk a megfelelõ jelöltet, ám a bejelentés elõtt közölte, hogy mégsem vállalja a feladatot. Az országos vezetéssel megvitattuk a helyzetet, és õk végül meggyõztek, hogy vállaljam el a munkát. Igent mondtam.
– Aztán – ahogy egyre jobban belemélyedtem a város ügyeibe – egyre csalódottabbá, elkeseredettebbé váltam, áprilisban választottak meg, és én szeptember már le akartam mondani. A pénzügyi-gazdasági helyzet rettenetes volt, hatalmas volt a város adósságállománya, a bevételek jelentõs részét pedig – a behajthatóságukat illetõen – kétes követelések alkották. Megijedtem. Úgy gondoltam, hogy ezt így nem lehet megcsinálni, kilátástalan volt a helyzet. Végül maradtam. Nagyon, nagyon sokan mellém álltak, biztattak. Az õ segítségükkel végigkínálódtam az elsõ ciklust. Mûködésre volt pénz, de fejlesztésre egy fillért sem tudtunk fordítani.
– 2002-ben ismét úgy kellett rábeszélni, hogy újra elinduljak. Megnyertük a választásokat, és aztán végre az a csoda is megtörtént, amire oly sokáig vártunk: sikerült elõrelépnünk az ipari park ügyében. 2004-ben, amikor begurultak az ipari park elsõ adóforintjai, a korábbiaktól teljesen eltérõ, új költségvetést kellett készítenünk. A régit kidobhattuk, mert az új helyzet teljesen más távlatokat nyitott meg a város elõtt. A pénzügyi és gazdasági helyzet egyre jobban stabilizálódni kezdett. A 4–4,8 milliárd közötti adóbevétel látványos építkezési lehetõséget ígért. A 2002–2006 közötti idõszak polgármesterségem legszebb ciklusa volt. A fejlesztések irányába itt tudtunk a legtöbbet haladni, amit Komárom város lakossága nagy örömmel fogadott.
– Többen vádoltak most, az önkormányzati választások elõtt azzal, hogy lebegtettem a döntésemet, indulok-e újra a polgármesterségért. Ám én már 2006-ban, a ciklus elején bejelentettem, hogy sem képviselõként, sem polgármesterként még egyszer nem akarok indulni, és ehhez most tartottam is magam. Persze az is befolyásolta a döntésemet, hogy az unokám panaszkodott, ha a papáját látni szeretné, akkor erre szinte az egyetlen lehetõsége, ha a helyi televízió mûsorát nézi. Az elmúlt években a hivatali teendõim annyira lefoglaltak, hogy a családomra bizony kevés idõ maradt. Bár idõközben a legidõsebb unokám 14 éves lett, és valószínûleg ma már nem a nagypapa társasága a legfontosabb a számára, ám mégis van mit pótolnom, és fõleg van kivel. Hiszen a hároméves kisebbik unokám mellé – úgy tûnik – hamarosan a harmadik baba is megérkezik.

– Hogyan tovább? Teljesen visszavonul a közélettõl?
– A férfiakra általában nincs jó hatással a nyugalomba vonulás. Most én úgy fogom fel, mintha jó hosszú szabadságra indulnék. Bevallom, kicsit én is félek tõle. Most jól fog esni a pihenés, de biztos, hogy hosszú távon továbbra is dolgozni fogok. Agrármérnök vagyok, ehhez kapcsolódóan vannak még terveim.
– A barátaim azt tanácsolták, ne foglalkozzam a továbbiakban a közélettel: „Ne nézd a tévében a testületi üléseket!” – kötötték a lelkemre. – Valószínûleg igazuk lehet, mélységében már nem szabad foglalkoznom a helyi közélettel. De az biztos, hogy teljesen nem fogok eltávolodni a város mindennapjaitól. Én úgy érzem, hogy minden komáromi szemébe bátran, nyílt tekintettel belenézhetek, és sétáim során gyakran az az érzésem, hogy egy egész város beszélget velem. Eddig is gyakran megállítottak, s így sok-sok – fõleg pozitív – visszajelzést kaptam.

– Mit ad át az utódoknak? Milyen ma a város helyzete?
– A város pénzügyi helyzete stabil. A képviselõ testület elfogadta a költségvetési beszámolót. Komáromnak – és ezt tartom talán a legnagyobb eredményünknek – 2009 óta nincs adóssága. Hitelfelvételre ebben a ciklusban sem került sor, és nincs is rá szükség. Az elvégzett munkákból az önkormányzat valamennyi dolgozója kivette a részét, úgy érzem, nagyon jól tudtunk együttmûködni, s ezt ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni. Hiszem, hogy ez az apparátus az új képviselõ-testület irányítása mellett is képes lesz ugyanilyen jól dolgozni, s a megkezdett munkákat sikeresen befejezni.
– 2006-2010 között 52,5 milliárdból gazdálkodhattunk, és ebbõl 14 milliárdnál kicsit többet, azaz 25%-ot fordíthattunk fejlesztésekre. Bár hozzátartozik, hogy 2002 és 2006 között még ennél is jobb volt a helyzet! – Persze Komárom, az ipari park is megérezte a válságot, de úgy érzem idõben léptünk, és stabilizáltuk a helyzetet a 400 új munkahelyet létesítõ multinacionális gyógyszergyártó MYLAN betelepítésével.
– A közelmúltban számos sikeres beruházást zárhattunk. Felújítottuk és bõvítettük Koppánymonostoron a Napsugár Óvodánkat, és egy új bölcsõde alapkövét is leraktuk ebben a városrészben, ez jövõ szeptemberre készülhet el. Éppen a napokban adtuk át a felújított Feszty iskolát és Csillag Óvodát, melyhez a KEOP keretében 184 millió forintot nyertünk. A teljes beruházás 418 millióba került, s ennek eredményeként a két intézmény teljes energetikai rendszere megújulhatott.
– Az utak felújítására is igyekeztünk gondot fordítani, Koppánmonostoron öt utca kapott aszfaltburkolatot, Szõnyben pedig egy utca újulhatott meg, kerékpárutak, járdák épültek, és elindítottuk a Budai Nagy Antal utca csapadékvíz-elvezetési programját is.
– A kerékpárút-építési programunk a hatá-ron átnyúló kapcsolatokról is szól. A magyarországi fejlesztésekbõl az ipari parkos rész már elkészült, november 30-ig az Igmándi erõdöt érintõ szakasz is befejezhetõ. Ugyan így november 30-ig – ez persze idõjárásfüggõ – elkészülhet a Komárom városát délrõl elkerülõ út, amely még inkább élhetõbbé teszi városunkat.
– A panelprogram keretében több mint 1000 lakás felújítása megtörtént. Persze mindez hosszú ideig tartott, és sok kellemetlenséget is okozott az ott élõknek, de úgy tûnik megérte türelemmel lenni. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, fõleg az energiamegtakarításokra vonatkozóan. A programnak köszönhetõen a lakásállomány 12,5%-a megújulhatott. Ez igazán nagy eredmény.
– No és legnagyobb örömömre az is megadatott, hogy polgármesterként még volt szerencsém elindítani azt az 1,4 milliárdos városközpont-rehabilitációs programot, amelynek eredményeként ennek a fiatal városnak lesz egy nagyon szép központja.

– Mit nem sikerült eddig tetõ alá hozni? Ön hogyan folytatná?
– A mostani idõjárás rámutatott, hogy a belvízelvezetéssel mindenképpen sokat kell foglalkozni. Szõnyben folytatni kell a járdaépítést, Monostoron pedig befejezni az útépítéseket, hogy ne legyen ott egyetlen aszfaltozatlan utca sem. Az új Duna-hídnak el kell készülnie, és egy kulturális központot is kell végre építeni. No, és azt a fürdõfejlesztést is mindenképpen elõbb-utóbb tetõ alá kell hozni, amit sajnálatomra a képviselõtestület most nem szavazott meg.
– 2002-ben a CEBA Könyvkiadó egy sorozat keretében megjelentette a település monográfiáját. Most egy városi kiadvány, a Révkönyv címû is napvilágot lát, mely Komárom fejlesztéseit foglalja össze a 2002-2010 közötti idõszakra vonatkozóan. Mi ezzel kívántunk tisztelegni az idén húszéves komáromi önkormányzat elõtt. 4200 napot, 11 és fél évet töltöttem polgármesterként, képviselõként pedig 16 évet – mindent egybevetve egy emberi élet egynegyedét töltöttem a közéletben. Sok szépet megélhettünk együtt ezek alatt az évek alatt. Szeretném ezúttal is megköszönni az együttmûködést mindazoknak, akik segítették a munkámat ez idõ alatt.
Cseh Teréz