TÉLI OLIMPIKON NYÁRON
Keszler Andrea tizenhét évet dolgozott az olimpiai helyezésért
– Hogyan lesz valakibõl Magyarországon gyorskorcsolyázó?
– A családból elõször a nõvérem kezdett el görkorcsolyázni a Jókai iskolában. Édesapám négyéves koromban engem is elvitt Lugosi László tanár bácsihoz és ott ragadtam. Elõször természetesen csak játékos foglalkozások voltak, de hétéves koromtól már versenyeken is indultam. Tízévesen már a jégkorcsolyával ismerkedtem és hosszú ideig párhuzamosan ûztem mind a két sportágat. Körülbelül öt éve döntöttem úgy, hogy csak a jégkorcsolyára összpontosítok.
– Miért választottad inkább a jeget?
– Akkor már tizenhat éves voltam, és mind a két sportágban válogatott kerettag. Döntenem kellett, mert a két szakág hasonlít ugyan, de nagyon sokban különbözik is egymástól, és egy bizonyos szint fölött már specializálódni kell. Minden sportoló álma az olimpiai szereplés, és ez görkorcsolyában nem lehetséges, így a rövidpályás gyorskorcsolyát választottam.
– Így utólag már elmondhatom, jól döntöttem. Ma már Budapesten, a Sportország SC-nél készülök, ott állandóan van jég, és magasabb szintû szakmai munka folyik, de hû maradtam a gyökereimhez, és a Tatabányai Diákkorcsolyázó Egyesület versenyzõje maradtam.
– A nagy álom teljesült. Részt vehettél a vancouveri téli olimpián.
– A hosszú évek alatt elvégzett sok munka meghozta a sikert is. A válogatottnál kialakult egy erõs váltó, amelyet a Huszár Erika, Darázs Rózsa, Heidum Bernadett és én alkotunk. Tavaly Torinóban megnyertük az Európa-bajnokságot, ez önbizalmat adott a nagyon kemény olimpiai kvalifikációs sorozat elõtt. Engem sajnos egy csúnya bokaszalag-szakadás hátráltatott, de végül az amerikai Marquette-ben rendezett Világkupa versenyen sikerült kiharcolnunk az olimpiai részvétel jogát.
– Hogyan sikerült az ötödik helyezés?
– Ott már minden csapat nagyon erõs volt. Az elõdöntõben sajnos csak a negyedikek lettünk, így a B-döntõben versenyezhettünk tovább az ötödik-nyolcadik helyezésért. Itt sikerült a második helyezést elcsípnünk, ez az összesítésben a hatodik helyet jelentette volna, ám az A-döntõben a dél-koreai csapatot egy szabálytalan váltás után kizárták, így eggyel elõrébb léphettünk, és végül az ötödik helyen fejeztük be a versenyt. A számot egyéb-
ként Kína váltója új világcsúccsal nyerte, Kanada és az Egyesült Államok elõtt. A negyedik helyen a holland váltó végzett.
– A hazaérkezés után nem maradt el az elismerés sem.
– Az olimpia után csapattársaimmal és edzõimmel együtt Varga Zoltán önkormányzati minisztertõl a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjének Polgári Fokozatát vehettük át.
– A miniszter úr a köszöntõjében ezt mondta: „Önök fiatalok, erõsek, ügyesek, hiszem, hogy megtalálják majd helyüket a sportéletben, s majd az életben is. Olykor „õrült módon” fel kell gyorsítani, máskor meg taktikázni, netán még egy kis lökdösõdés is belefér a kanyarban, de aztán majd egyenesbe jönnek! Irigylem a tempójukat, száguldjanak tovább!” Ezek a szavak megerõsítettek abban, hogy volt és van értelme a sok munkának.
– Hogyan tovább?
– Januárban Európa-bajnokság, majd attól függõen, hogy milyen anyagi lehetõsége lesz a szövetségnek, Világ-kupa versenyek. Ez utóbbi sajnos bizonytalan. A legfõbb cél természetesen a 2014-es téli olimpia, amit Szocsiban rendeznek.
– Most, amikor ez az interjú készül, nyár közepe van. Mit csinál ilyenkor egy gyorskorcsolyázó?
– Természetesen mindennap ugyanúgy járok Budapestre edzésre, mint máskor. Utazással együtt ez napi hétórás elfoglaltságot jelent. Jeges edzés, konditerem, futás, imitációs gyakorlatok. Ez a menü.
– Mire jut idõ mindezek mellett a magánéletben?
– Természetesen készülök arra az idõre, amikor bejezem a sportpályafutásomat. A tatabányai Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, sajnos a felvételim nem sikerült, így most gazdálkodás menedzsment asszisztens OKJ-s képzésben veszek részt, és újra fogok felvételizni a Gazdasági Fõiskolára. Ugyanúgy élek, mint bármelyik korombeli fiatal, csak szervezettebben.
– Ahogy elnézem a felszerelésedet, nem egy olcsó sportágat ûzöl.
– Amit a versenyeken látnak rajtunk az a korcsolyától a sisakig több mint félmillió forintba kerül. A használat folyamán kopik, szakad, állandó karbantartást igényel. Az edzõtáborok, az edzésekre, a hazai és a külföldi versenyekre az utazás és a nevezési díjak komoly összegeket emésztenek el. Igen, ezen a szinten a gyorskorcsolya nagyon drága sportág.
– Kitõl és mennyi támogatást kapsz?
– Az eredményeim alapján Gerevich-ösztöndíjban részesülök. A tatabányai önkormányzattól kaptam egyszeri olimpiai felkészülési juttatást, a Grundfos Magyarország Gyártó Kft. pedig szintén egyszeri támogatásban részesített. Ennyi. A szüleim támogatják a sportolásomat, és tartanak el. Bizony elkelne a sportágnak is és nekem is a szponzoráció.
– Kis ország, nagy nehézségek, monoton edzések. Mégis?
– A csapat öröme egy-egy siker után mindenért kárpótol. A következõ olimpiáig ez ad erõt a folytatáshoz.
|
A fenti cikket is megtekintheti modern, |