– Milyen a kapcsolat Komárommal?
– Kifejezetten jónak találom. Közös projekteken dolgozunk, ilyen például a Vág folyó revitalizációja, vagy az új Duna-híd megépülése. Ezek uniós támogatást igényelnek, ahol külön honorálják, ha az egyes programok határokon átívelõek, és nemzetközi együttmûködéssel valósulnak meg. A Város Napján közös testületi üléseket tartunk, bár nem rendszeresen, de vannak munka jellegû megbeszélések is. Kis, kiszámítható lépések ezek, a fõ, hogy jó legyen a kapcsolat. Ez különösen jellemzõ a kulturális életben és az idegenforgalomban. Intézményeink, egyesületeink nagyon jól együtt tudnak mûködni magyarországi társaikkal. Kiváló példa erre az idén is nagy sikerrel lezajlott Komáromi Napok. Közösen szervezzük, látogatjuk egymás rendezvényeit. Mi az idén több újdonsággal is szolgáltunk, ilyen volt például a bor- és a kézmûvesutca. Nálunk figyelni kell a szlovák lakosságra is, így programjaink inkább a multikultúra felé tolódnak el – érthetõ módon.

– Mit tud kínálni Észak-Komárom a turistáknak év közben?
– Az épített örökségbõl említsük meg az Öreg és az Új várat, a szépen felújított történelmi belvárost, a Nádor utcát és az Európa udvart. Intézményeink közül sokan látogatják odaátról is a Jókai Színházat és a Dunamenti Múzeumot. Rengeteg rendezvényt tartunk, amelyek közül kiemelkednek az õszi, karácsonyi fesztiválok, illetve a Lehár Napok. Ezen a téren is együttmûködünk Komárommal, hogy ne konkuráljunk, hanem inkább egészítsük ki egymást.

– Térjünk át szárazabb témára, milyen éve volt az önkormányzatnak, a városnak gazdasági értelemben?
– Borzasztóan nehéz. Nálunk más a finanszírozás rendszere, mint Magyarországon, egyre több a feladat, és egyre kevesebb ehhez a központi támogatás. A válság következtében folyamatosan csökkennek az adóbevételeink, így második éve szûkül folyamatosan a költségvetés. Csak átgondolt, takarékos gazdálkodásunknak köszönhetõ, hogy sikeresen átvészeltük 2009-et. Hivatalainkban, intézményeinkben komoly megszorításokat vezettünk be. Ezt nem elbocsátások, hanem a fizetéscsökkentés módszerével hajtottuk végre. Köszönet dolgozóinknak, hogy megértették, elfogadták ennek szükségességét.

– Akkor beruházásokra sem igen telt a büdzsébõl?
– Ezekre jutott bõven, hiszen az erre a célra kapott támogatások nem csökkentek, és pályázatokat is nyertünk. Összességében mintegy 80 millió szlovák korona értékben sikerült beruházási tõkét hozni tavaly a városba. Ebbõl telt két új utcára, parkolók kialakítására, építettünk 84 szociális bérlakást, felújítottunk teljesen egy óvodát, a többi oktatási intézményünkben pedig energiatakarékossági átalakításokat végeztünk. Elkészült három mûfüves, multifunkciós sportpálya, felújítottuk a Ferdinánd kaput, bõvítettük a szociális hálót, és felállítottuk Szent István szobrát. Sajnos a válság hatására nõtt nálunk is a munkanélküliség. Ezen az önkormányzat nem tud segíteni újabb vállalkozások betelepítésével, mert sajnos nincs gyakorlatilag szabad földterületünk. Egy hét hektáros rész van, amit lehetne ilyen célra használni, ám ez nagyon kicsi. Jelentkezett egy beruházó, aki üzemet építene, ám jóval nagyobb területi igénye van. Azonnal hozzálátna az építkezéshez, ezért próbálunk segíteni neki, hogy a környékben, a járásban találjon magának telket, hiszen akkor a mi munkásaink is könnyen elhelyezkedhetnének ott.

– Szépen megújult a volt határátkelõt és a belvárost összekötõ híd.
– Ez állami fõút, így nem minket terhelt a beruházás. Muszáj volt a télen belevágni ebbe a nagy munkába, mert annyira megrongálódott az útburkolat. Hatalmas mértékben megnõtt a kamionforgalom, és az út nem bírt el ekkora terhelést. Júliusban egyébként újabb útlezárás várható, hiszen a billenõhíd felújítására is sor kerül majd. Addig is azonban szeretettel látunk programjainkon, színházunkban, múzeumainkban minden kedves magyarországi érdeklõdõt!