Méltán országos, sõt nemzetközi hírû a tatai sokadalom: aligha akad sok szeglete a világnak, ahol több mint húszezer szárnyas lel tanyát magának egy város szívében. Márpedig Komárom-Esztergom megyében Tata ezzel büszkélkedhet.
Nos, a vadludak azért jól érezték magukat a tó közepén. Ezt jellegzetes „lilik-lilik” kiáltásuk is reprezentálta, errõl kapták a nevüket is. A nézõk a jelek szerint nem csüggedtek, kitartottak, hiszen a reggeli kirepülést is mintegy kétezren várták a tóparton. Természetvédõk, helybeli családok gyerekestül, az ország minden részérõl érkezõ madármegfigyelõk, no meg a versenyzõk. Mert vetélkedõ. megméretés is szerepelt a programban. A hivatalos megnyitó után a profi terepmadarászok elfoglalták megfigyelõhelyeiket, a szárnyasok felé fordultak távcsövek, teleszkópok.
A 2009. esztendõben tizenkét iskola száz tanulója vállalta a megméretést, hogy három témakörben mérkõzzék meg, bizonyítva felkészültségét arról, mit tud az Öreg-tóról, mennyire jártas a csillagászatban, hulladékgyûjtésben, víztakarékosságban. Utóbbi témakört annak apropóján fûzték kérdéseik közé a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület szervezõi, mert az idén a vadlúdsokadalom elnyerte a Zöld fesztivál címet.
Nos a szervezõk – a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Madártani egyesület megyei csoportja, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága – a nap folyamán egy kicsit fellélegezhettek, mert az égiek is kegyükbe fogadták a természetbúvár-társaságot. A ködöt, eleredõ esõt fölváltotta a kitisztult égbolt.
Tény az is, hogy a borúsabb órákban is volt látnivaló, elfoglaltság, gazdag program. Természetrajzi elõdadásokat tartottak, volt elméleti magyarázattal átszõtt kisállat-bemutató, a tó partján pedig, a sétány mellett természetvédelmi csoportok vertek tanyát, árusok kínálták portékájukat, pecsenyével, ínyencségekkel várva az éhes vendégeket.
Minderrõl persze a vadludak aligha vettek tudomást. A glóbuszunk dermesztõ északi tájairól érkezett telelõ vendégek szárnyra keltek, hogy õk is megkeressék napi élelemszükségletüket. Remélhetõleg az idén sem csalatkoztak a határban a termõföldek növénykínálatában.
Nos, a terepmadarászok pedig valóban profi, alapos munkát végeztek. A huszonkét, egyenként háromtagú csapat feltérképezte az idei madárseregletet. A délutáni tóra szálláskor mintegy huszonötezerre becsülték a madársereg létszámát. Köztük persze a legtöbb a nagylilik volt, mint minden esztendõben. Ám ezúttal sem hiányoztak a társaságból a rendkívül ritka, különleges egyedek. Ilyen volt a vörösnyakú lúd, a szerecsensirály, a hamvas küllõ, a csonttollú, a kis kárókatona meg az erdei szalonka. A végsõ összegzés: a madarászok összesen százegy madárfajt figyeltek meg ezúttal.
A fesztivál minden bizonnyal elérte célját: mintegy tizenkétezer nézõ volt kíváncsi e természeti látványosságra. Idõsebbek, fiatalok ezúttal is tanúi lehettek annak, milyen csodálatos fauna él környezetünkben, tudatára ébredhetnek a korábban kétkedõk is, mennyire fontos ezeknek az értékeknek a védelme. Az igazi fõszereplõk, a ludak pedig – szorítunk nekik – minden bizonnyal sikeresen telelnek át a zord északi vidékekrõl lehúzódva enyhébb tájainkon, hogy legközelebb is megszállhassanak Tatán, a vizek városában.
M. Tóth Sándor