Jászai Mari Színház, Népház – Tatabánya
– Mikor merült fel elõször a Népház felújításának gondolata?
– Ez egy 2001 óta tartó folyamat, ekkor bízott meg bennünket az önkormányzat, hogy készítsünk elõ egy pályázatot a színház felújítására. 2004-ben ezt be is nyújtottuk, címzett támogatásként szerettük volna megkapni a szükséges összeget, de akkor nem, csak 2005-ben lettünk nyertesek. Kettõ milliárd forint állami támogatást kaptunk a felújításra, ez azonban csupán a tervezett költségvetés 50%-át fedezte. Az önkormányzatnak döntenie kellett, vállalja-e a beruházás másik felének finanszírozását. A városvezetõk úgy látták, hogy nem szabad veszni hagyni a két milliárdnyi támogatást, így 2007 tavaszán megkezdték az épület felújítását. Az épület átadására 2008 nyara helyett 2009 júniusában került sor, ugyanis ekkor kaptuk meg a mûködési engedélyt. A hivatalos megnyitás elõkészületeire mindössze három hónapunk maradt. Beköltözés, átvétel, berendezés, az épület belakása, emellett az induló produkció elkészítése, ez mind-mind fokozott erõfeszítést igényelt. Ráadásul az épület új technikai adottságait is meg kellett ismernünk, néha kifejezetten veszélyes üzemnek számítottunk.
Munkatársaimnak hálás vagyok, hogy nagy odaadással dolgoztak ebben az igen kemény fél évben, másrészt nagy szerencse, hogy ezt a túlfeszített idõszakot balesetmentesen sikerült átvészelnünk.
Mindezeken túl azért is különösen felemelõ volt az új intézmény elfoglalása, mert elõtte három éven át a Közmûvelõdés Házában bizony erõsen visszafogott lehetõségeink voltak az elõadások létrehozására és játszására.
– Mindössze néhány hónap telt el az átadás, az elsõ bemutató óta, hol tartanak most, milyen célokat tûztek ki a közeljövõre vonatkozóan?
– Igyekszünk befejezni a jelen évadot és tervezzük a következõ évad programját. Fontos megemlítenem, hogy voltak, vannak olyan magánszemélyek, cégek, akik/amelyek segítettek bennünket. Ilyen például a Gasztrometál Zrt., amely eszközökkel, vagy a Vértesker, amely logisztikai felszerelésekkel segített ki bennünket. De volt, aki pénzzel vált patrónusunkká, mint például számos bank, vagy említhetném jó példaként az AVE-Tatabányát is. Mára kialakult körülöttünk egy kisebb holdudvar azokból a helyi, jobb szándékú emberekbõl, cégekbõl, akik/amelyek fontosnak tartják, hogy a városban a színház azt a szerepet tölthesse be, amit kell.
Ezen cégek cégvezetõi a dolgozóiknak színházbérletet vagy jegyet vásárolnak, s ezzel csatlakoznak azon törekvésünkhöz, hogy a színházba járás életformává váljon. A XIX-XX. század fordulóján a színház fontos társasági hely volt. Mára az elektronikus média túlburjánzása megváltoztatta az emberek kulturális szokásait – már ha azt, ami ma van, annak lehet nevezni. A színházi kultúra lényege ennek pont az ellentéte: a személyesség jelenléte, a közönséggel való közvetlen viszony. Mindez élesen megkülönbözteti az elektronikustól. Színházba ma az jár, aki igényli ezt a személyességet. A most felnövekvõ generáció nem találkozik már ezzel természetes formájában, ezért aztán nem is válik az életük részévé.
Ez ellen kezdtünk koncepciózusan dolgozni a megye pedagógusaival. Velük összefogva gyakorlatilag „beetetjük a gyerekeket” a színházzal. Nevetségesen alacsony, visszautasíthatatlan áron kivisszük a színházat az iskolákba, s ott helyben tartunk színházi elõadásokat. Az biztos, hogy a színházcsinálás ilyetén módja nem gazdaságos, ez egy komoly befektetés, ami majd talán a tágabb értelemben vett társadalom számára hozza meg a hasznát. Persze nincsenek illúzióim, de mégis ez egy létezõ alternatíva. Tavaly negyvenhat elõadást játszottunk így, háromezerhatszáz diáknézõnek.
Meggyõzõdésünk, hogy a színház nem egy épület – pedig a fejekben ma ez van. A színházban is lehet „nyitott”, vagyis útkeresõ, kérdésfeltevõ és „zárt”, vagyis biztonságos, azaz a biztos sikerre utazó elõadásokat tartani. Én az elõbbi híve vagyok, s jobb elõadásainkban ezt sikerül is megvalósítanunk.
– Milyen darabokat láthattunk, láthatunk az új színházban?
– Három elõadást játszottunk a nyitóprogramban, a Kaukázusi krétakör – Tatabányát, amely a klasszikus drámairodalom témakörébõl merít, az Olivér! a zenés mûfaj ked-velõinek készült, míg a Túl a Maszat-hegyen az ifjúsági korosztályt próbálta megszólítani. Ez a kínálat is jól mutatja népszínházi jelle-günket. Ezen kívül januárban volt Moliere: A nevetés iskolája (Amphitryon) címû komédia premierje, de nyakunkon az idei utolsó nagyszínpadi, bérletes bemutatónk is: március 27-én lesz a Zsákbamacska címû kabaré mortale premierje Novák Eszter rendezésében.
Cseh Teréz