Történelmi pillanatok Kisbéren

– Miért nem lett népszerûbb elõbb ez a sport Magyarországon?
– Ennek fõképp történelmi okai lehetnek, hiszen az egyesfogat-hajtás nem egy idegen hajtási stílus a magyarok számára. A régi idõkben a szegényebb parasztok, a városi konflisok, a kisasszonyfogatok mind-mind egyesfogatok voltak. Magyarországon valószínûleg azért tagadtuk a hagyományát, mert egyszerûen „szegénység-szagú”, úgy tartották ez a „nyírségi taliga”.

– Mikortól datálható a hazai egyesfogat-hajtás története?
– A 80-as évek végén a sportban a fokozatosság megkövetelte az egyesfogatokat és a póni fogatokat is. Ettõl kezdve beszélhetünk egyesfogat-hajtásról idehaza. A modernkori egyesfogat-hajtás a 2006-os világbajnoki évhez kötõdik. Létrehoztuk az egyesfogat-hajtók szövetségét és kapitányunknak Dr. Sahin Tóth Tibort választottuk. Több sikertelen hazai bajnokság következett, s bár a világban virágzott az egyesfogat-hajtás, mi még nem tudtunk átütõ sikereket elérni. Végül több csoport is összeállt, s közös edzõtábort szerveztünk, ahová meghívtuk a világ vezetõ szaktekintélyeit, tanárait. Aztán elkezdtünk külföldre járni versenyezni, illetve külföldrõl hazacsábítani a versenyzõinket. Az egyesfogat-hajtás központja Kisbér lett, és itt rendezhettük meg azt a nemzetközi fogathajtó versenyt is, amely a magyar fogathajtás történetében egyedülálló volt. Már az elsõ alkalommal tiszteletét tette nálunk a világ elitje, tizenöt ország részvételével bonyolíthattunk le egy rendkívül nívós versenyt. Mindez természetesen lökést adott a sportágnak, kinyitotta szemünket.

– Hol tartanak ma?
– Minõségi javulás következett. Magyarországra, Borotára került a világ elsõ számú egyesfogat-hajtó lova, illetve Farkas József, Szilágyi Zsolt, Lantos Gábor nevével fémjelzett istálló behozott jó pár nagyon jó minõségû félvér lovat. Mindehhez hozzájött, hogy olyan erõs versenyzõk is megjelentek a színen, mint Fábián László, Gáspár Szilvia. Ebbõl adódóan erõs magyar bajnokságot sikerült megszerveznünk. Rövid, de igazán tartalmas múlt tehát a miénk.
2008-ban a világbajnokságon már a magyarok – egyéniben és csapatban is – bronz-érmesek lettek  a díjhajtásban. Csak egy baleset miatt nem sikerült az összetettben komolyabb eredményt elérnünk. De letettük a névjegyünket, s a világ megtudta, hogy velünk magyarokkal bizony számolni kell.

– Milyen volt a 2009-es esztendõ?
– A tavalyi a felkészülés éve volt. Újabb szenzációs ló és újabb fantasztikus hajtók: Bajáki Ferenc, Saru Zsolt. Õk itt készülnek Kisbéren. Még magasabbra került az a bizonyos léc.
A magyar egyesfogat-hajtás igazi elismerése azonban az volt, hogy megrendezhettük a világon az elsõ CAIO egyesfogat-hajtó versenyt, melyen tizenkilenc ország vett részt. Ehhez fogható rendezvény az egyesfogat-hajtásban még soha sehol a világon nem volt. Ez a rendezvény mérföldkõ a sportág történetében, s egyúttal elismerése annak, hogy a magyar egyesfogat-hajtás nem csak él, hanem a világon számottevõ tényezõ. A világranglista elsõ nyolc helyezettje között van versenyzõnk, s a nemzetközi versenyeken sikeresen vesznek részt a magyar egyesfogat-hajtók.
2009 a szakvezetésben is nagy változást hozott: szövetségi kapitánnyá választottak, a válogatott edzõje pedig az ugyancsak kisbéri Udvardi Zoltán lett. Tizenhat versenyzõ je-lentkezett a válogatottba kerülésért harminc lóval – erre még példa sem volt az elmúlt évek alatt.

– Milyen terveik vannak 2010-re, illetve a késõbbi idõszakra?
– Az eddig elért eredmények igazi jelentõsége, hogy 2012-ben Magyarországon lesz az egyesfogat-hajtó világbajnokság, Gyõr-Kisbér közös szervezésében. Történelmi jelentõségû eseményre számítunk, amelyre az ETO Stadion impozáns épületében kerül majd sor, lovas világbajnokságot ilyen helyen még soha sem rendeztek. A kettes-, illetve a négyesfogat-hajtók szakvezetése is felsorakozott emögé. Gyõrben százezres tömeget várunk majd erre a lovas fiesztára.
Éppen ebbõl adódóan 2010-ben Kisbéren nem lesz verseny, mert óriási beruházásokat tervezünk. Terveinkben egy nemzetközi, profi egyesfogat-hajtó központ építése szerepel, illetve egy hajtó- és egy spanyol lovasiskola létrehozása, melyet Kisbér városa, EPONA Lovasiskola, illetve az id. Jámbor Vilmos Fogathajtó Egyesület szervez. Több mint 100 milliós beruházás lesz. A pályázati önerõ már rendelkezésünkre áll, a pályázat januárban lett beadva, s bízunk benne, hogy nyertes lesz. Ha igen, 2010-ben már szeretnénk át is adni.
Egy kisbéri középiskolát szeretnénk kialakítani a királyi ménes intézményeinek, illetve az id. Jámbor Vilmos Fogathajtó Központ infrastruktúrájának a bevonásával. A cél egy nemzetközi méretû fedeles lovarda, bemelegítõ lovardával, pályákkal, kollégiummal, tantermekkel, bemutató hellyel. Azt szeretnénk, hogy a szakmát itt a lehetõ legmagasabb szinten lehessen tanítani és gyakorolni. Világbajnokokat akarunk itt nevelni, négy évfolyamon, 80 diákkal. Természetesen a hallgatókon kívül ez sok új munkahelyet is jelent majd.
Az egyesfogat-hajtásnak van esélye arra is, hogy olimpiára kerüljön, sõt akár tömeg-sporttá is válhat. A fogathajtás a gazdagok sportja, az egyesfogat-hajtás viszont nem az, sokak számára elérhetõ lehet. Olyan emberek gyülekezete, akik szeretik egymást, összetartóak, szeretnek egymással beszélgetni, segíteni, s rendszerint akiknél a másik eredménye fontosabb, mint a sajátja. Cél: Gyõrben megtölteni a stadiont az érdeklõdõkkel, és természetesen elhozni az aranyérmet.

Cseh Teréz