EGY HAZÁT SZERETÜNK! Nemzeti jelképek Pápa térségébõl címmel a veszprémi Laczkó Dezsõ Múzeum és a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum idõszaki kiállítása nemzeti ünnepeinkre és a trianoni döntés 90. évfordulójára.
2010. március 12-én délután 5 órakor nyílik meg a fenti kiállítás a mellékelt meghívó szerint.
A tárlat jelentõségét és fõ gondolatiságát képezik a haza, a nemzet és az ország fogalmai.   E terminusok szempontjából áttekintést szeretnénk adni a magyar történelemrõl, magyar sorsról, magyar törekvésekrõl, muzeális gyûjtemények tükrében. Hangsúlyosan jelenik meg e tárgyi anyagban a haza fontossága, az  a gondolatkör, hogy a  hazát szeretet és szolgálat illeti.
A kiállítás célja, hogy segítséget nyújtson a hazaszeretet átéléséhez, erõt, lendületet adó megérzéséhez, elõdeink példája alapján. A múzeumi mûtárgyak és dokumentumok lehetõséget nyújtanak e téma tárgyilagos szemléletéhez, újra gondolásához.
Magyarország és a magyar nemzet trianoni megcsonkításával, sajátos módon eltérõ jelentést, egyre csökkenõ kiterjedést kapott a haza, a nemzet és az ország fogalma.
A hazaszeretet eligazító, történelmi jelentõségû, emblematikus megnyilvánulása volt majd ezer esztendeje Szent István király ország-, illetve Szentkorona-fölajánlása, melyben figyelme az egész nemzetre, egyháziakra és világiakra, gazdagra és szegényre egyaránt kiterjedt. Felidézve  intelmeit, melyek szerint az egy nyelvû nemzet gyenge, fölsejlik az örökké korszerû nemzet-mivolt, amely azután a következõ évszázadok hungarus nemzettudatában öltött testet. Eszerint a Szentkorona és az ország vezetõje iránti lojalitás és hûség fokozatosan egységbe, magyarrá kovácsolja a különféle etnikumú és nyelvû nemzetalkotó elemeket, fönntartva az etnikai, nyelvi, kulturális sokszínûséget. A Magyar Szentkorona pedig tárgyi és spirituális, szimbolikus minõségének együttesében vált meghatározó jelentõségûvé.
A hazaszeretetet és nemzeti közéletet megalapozták a vallási élet századai, benne a Patrona Hungariae, Magyarok Nagyasszonya és a magyar szentek tiszteletével. Fontos volt a nemesség hatása és az alsóbb népelemekkel való kölcsönhatása.  A honvédelem, az iskola a maga történetiségének megfelelõen adott motivációt, és az urbanizáció, polgárosodás, politika egyre inkább befolyásolta viszonyunkat a hazához, a nemzethez. Mind jobban egymásba olvadt a nemzet õsi, természeti-biológiai, hagyomány alkotta jelentése és a politikai értelme.
Szabadságküzdelmeink, majd az 1848-49. évi Polgári Forradalom és Szabadságharc meghatározó lökést adott a társadalmi rétegek modern nemzetté egységesüléséhez, ugyanakkor az etnikai hovatartozás részben megosztó jelentõségûvé is vált.
A XX. századi világháborúk következtében Magyarország megcsonkult, és utódállamokra bomlott. A két világháború közötti közéletet alapvetõen meghatározta a haza újra egy országgá alakítására való törekvés.
A II. világháborút a kommunista párt nemzeti és vallási ideológiába burkolt hatalomszerzése követte, ezután a nemzeti érzés, történeti folytonosságú hazafiság elfojtása vált jellemzõvé. Majd minden szinten a gyökerek elszakítása és új típusú, proletár jellegû honfi-tudat kialakítása vált programmá és gyakorlattá.
Az 1980-as évek végi politikai rendszerváltozás fejleményeként a hazaszeretet, nemzettudat nem tudott egységesen a történelmi folyamatosság irányában megújulni, és meghatározó jelentõségûvé válni.
Napjainkban is sokszor zavartan állunk a haza-nemzet-ország kérdéséhez, esetleg nem is tartjuk igazán fontosnak, figyelemre méltónak.
Mindez és a nemzeti együttmûködés elégtelensége, társadalmi, politikai szembenállások kiélesedése nagyrészt a Trianon-szindróma jelenségeinek tekinthetõ. Országunk megcsonkítása nemcsak az úthálózat, a nemzeti piac vagy a települési, családi kapcsolatháló szétzilálását jelentette, hanem a nemzeti, közösségi, sõt egyéni életutak diszharmóniáját, nem ritkán meghasonlását is okozta – máig hatóan.
Elsõdleges érdekünk a tisztánlátás, és önmagunk szembesítése elõdeink hazaszeretetével. Nekünk magyaroknak ráébrednünk a haza fontosságára és mibenlétére, hogy ne lehessen kérdés és ne lehessen politikai hovatartozás függvénye sem a haza – nemzet – ország fogalmak értelmezése. Majd újra rendezni, újra alkotni személyes és politikai kapcsolatainkat a Kárpát-medencében, hiszen egy hazát szeretünk, ha részeire hullottan is.
A pápai kiállítás e témakörben nyújt forrást a sikeres jövõalkotáshoz.

Hollósy Galéria
Pápa Fõ utca 23.