Új fenntartóval mûködik tovább a tatabányai MÜTF
A „zöld” fõiskolától az öko-egyetemig

– Mitõl lesznek önök ígéretesebb fenntartók, mint a korábbiak?
– Az Edutus Zrt.-t kifejezetten a MÜTF mûködtetésére hozta létre az Aditus Zrt., amely az önkormányzati szektorban – különösen az európai uniós pályázatok terén – jól ismert, piacvezetõ pályázatíró  társaság. Az itt folyó speciális ismereteket és hátteret igénylõ munka során az elmúlt közel két évtized alatt komoly – különösen a felsõoktatáshoz kapcsolódó – szakmai tudás halmozódott fel a cégben. Ezt a vállalat kamatoztatni kívánta, mégpedig oly módon, hogy vagy létrehoz egy új felsõoktatási intézményt, vagy már egy meglévõt alakít át saját céljainak megfelelõen.
– Az Aditus Zrt. szakmai igazgatójaként tizennyolc éves felsõoktatási tapasztalattal rendelkezem. Dolgoztam a Magyar Rektori Konferencia titkárságán, többed magammal volt szerencsém életre hívni a Felsõoktatási Pályázatok Irodáját, ahol kommunikációs igazgatóként tevékenykedtem. Aktívan részt vettem a felsõoktatás irányításában, mint az Oktatási Minisztérium Felsõoktatási és Elemzési Fõosztályának vezetõje, illetve a késõbbiekben mint miniszteri biztos.

– Miben újak az önök elképzelései a mûködtetésre vonatkozóan?
– A tapasztalatok birtokában egyre inkább meggyõzõdésünkké vált, hogy a magyar felsõoktatási menedzsment  – hogy finoman fogalmazzunk – nem ad megfelelõ válaszokat a XXI. század kihívásaira. Feltettük tehát magunknak a kérdést: tudunk-e felállítani egy modell értékû felsõoktatási intézményt, amely képes értéket teremteni, társadalmi felelõsséget vállalni, profi technológiai háttérre támaszkodva a munkaerõpiacnak megfelelõ képzést biztosítani? Mindezt állami intézményben nehéz gyorsan megvalósítani, ezért gondoltuk,  egy magánintézményben talán ez könnyebb lesz. Ez egy igazi kihívás: hogyan lehet szakmailag jól és egyúttal rentábilisan mûködtetni egy felsõoktatási intézményt? Be szeretnénk bizonyítani, hogy ez igen is lehetséges.
– A piaci helyzet mindehhez jelenleg nem éppen a legtökéletesebb. A demográfiai adatok a tanulói létszám csökkenésére utalnak, egyre erõsebb a verseny, a külföldi intézmények is komoly kihívások elé állítják ma már a hazai felsõoktatást, a gazdasági válság hatására pedig csökkent a fizetõképes kereslet. Mégis azt gondoljuk, hogy megfelelõ célok kitûzésével, értéket létrehozva ez az elképzelés életképes lehet.

– A vidéki felsõoktatási intézmények egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, a diákok egy jelentõs része a nagy múltú budapesti vagy külföldi egyetemeket részesíti elõnyben. Milyen válaszokat tudnak adni ezekre a kihívásokra?
– Ma a felsõoktatás Budapestre koncentrálódik, a regionalizmus helyett a hallgatói létszám zöme, s persze az oktatáshoz kapcsolódó pénzek nagy része is a fõvárosban összpontosul. Ezt a folyamatot meg kell fordítani. A vidék nem maradhat felsõfokú oktatás nélkül. A regionális oktatási intézmények életképességének fenntartása nemzetstratégiai értelemben is fontos feladat. Olyan mûködési modellre van tehát szükség, amely a régiók számára ad megoldást. A mi gondolkodásunk szerint az is fontos ugyanis, hogy ne csak itt tanuljanak a diákjaink, hanem a képzésüket követõen maradjanak a régióban, s itt hasznosítsák tudásukat, ne pedig a fõvárosban, vagy külföldön kamatoztassák a tanultakat. Olyan értelmiségieket szeretnénk képezni, akiknek fontos a nemzettudat, és akik ezt akár a multikhoz kerülve is képesek lesznek közvetíteni.
Mindemellett azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy iskolánk elsõsorban a kis- és középvállalkozói szektor szakembe-reit kívánja képezni a jövõben.

– Új gondolkodásmódot tükröz az a szlogen, amelyet a fõiskola nemrégiben kitûzött a zászlajára: „a zöld fõiskolától az öko-egyetemig”. Mit rejt ez a gondolat?
– Az is modellértékû elképzelésünk, hogy egy környezettudatos felsõoktatási intézményt hozzunk létre, amely a fenntartható fejlõdés záloga lehet. Ilyen felsõoktatási intézmény ma még nincs Magyarországon. Ebbe sok minden beletartozik az újrahasznosított papír használatától, a szelektív hulladékgyûjtésen, az energiahatékonyságon át magának a képzés tartalmának a tudatos összeállításáig. Ökológiai témájú tantárgyakkal és a kutatás-fejlesztési területeinken is elõtérbe szeretnénk hozni a környezettudatosságot. Mindemellett komoly társadalmi felelõsségvállalást tükröznek azon elképzeléseink is, miszerint meggyõzõdésünk, hogy a XXI. század üzleti képzésének arra is tekintettel kell lennie, hogy ez a szemléletváltás az üzleti életben is gyökeret ereszthessen. Nem lehet a környezetünkrõl csak és kizárólag a profit alapján dönteni. Mi ennek a szemléletváltásnak az élére kívánunk állni.
Terveink szerint 2015-ig egy olyan egyetemmé fogunk alakulni, amely gyakorlatorientált, s amely az alkalmazott tudománnyal kíván foglalkozni. Egy regionális, alkalmazott tudományt oktató egyetemre szükség van.

– A képzéseket az eddigi szakterületeken szeretnék folytatni, vagy újabb szakirányokban is gondolkodnak?
– A közgazdasági és a mûszaki képzés mellett az igazgatás felé szeretnénk még nyitni. Komoly stratégiai szövetségi politikát folytatunk egy regionális diplomáciai képzés kialakítsa érdekében a Pannon Egyetemmel, további képzések fejlesztésére a gyõri Széchenyi István Egyetemmel, a Corvinus Egyetemmel, illetve a Semmelweis Egyetemmel. Meggyõzõdésünk, hogy nem egymás ellen kell küzdenünk, hanem megtalálni azokat a területeket, ahol együtt tudunk mûködni, s ahol egymást tudjuk erõsíteni.

– Milyen elképzeléseik vannak a határon túli intézményeikre vonatkozóan?
– Ezen a téren is igazán magasra tettük a mércét: Közép-Európa legszélesebb oktatási hálózatát szeretnénk a magunkénak tudni. A határon túli felsõoktatásban már most is az élen járunk székelyudvarhelyi és dunaszerdahelyi intézményeinkkel. 2012-re szeretnénk továbblépni a Délvidékre és Kárpát-aljára, ahol magyar és angol nyelvû felsõoktatási képzéseket kívánunk indítani. Nincs más ilyen jellegû magyar intézmény, amelyik öt országban jelen tud lenni a felsõoktatásban.

– A korábbi fenntartókat ezek szerint nem volt nehéz meggyõzni, hogy érdemes önökre bízni a fõiskola jövõjét?
– Az intézmény korábbi fenntartói az elmúlt idõszakban egyre súlyosabb problémákkal kellett, hogy szembesüljenek. Csökkent a hallgatói létszám, egyre rosszabbak lettek az anyagi körülmények, és mindemellett nem volt arra vonatkozóan stratégiájuk, hogyan tudnák ezeket a tendenciákat megfordítani.
– Mi szakmai befektetõként a szakmai céljainkat szeretnénk megvalósítani, és van arra vonatkozóan stratégiánk, hogyan lehet ebbõl a negatív spirálból kijutni.
– A korábbi fenntartók fontos, alapvetõ célnak tartották, hogy a fõiskola fennmaradhasson. Szakmai befektetõként új célokkal, új mûködési formákkal komoly esélyt tudunk biztosítani ahhoz, hogy ez a cél megvalósulhasson. A terveinket úgy értékelték, hogy van bennük perspektíva.

Cseh Teréz