A közgyûlés – Lukács Zoltán képviselõ kezdeményezésére – még a tavalyi esztendõben döntött úgy, hogy a város Évgyûrû Díjat alapít, amellyel annak a polgárnak a munkáját ismerik el, aki az adott esztendõben a legtöbbet tette az idõsek érdekében. A képviselõk arról is döntöttek, hogy – miután Tatabányát 1947. október 10-én nyilvánították várossá – az évforduló ezt megelõzõ délutánján, október 9-én, a megbecsülés napján – ismerik el a „városépítõ korosztály” érdemeit. Az Évgyûrû Díj annak az elismerése, amely a közösség megítélése szerint a város, egyben az idõs korúak javát szolgálja. Maga a díj egy arany pecsétgyûrû, valamint az ehhez társuló adományozó oklevél.
Nos, az elsõ alkalommal a képviselõ-testület döntése alapján Bencsik János polgármester Palotás Pálnak nyújtotta át az elismerést, aki kezdeményezõje volt a város címerében a Tatabánya múltjára emlékeztetõ jelkép megjelenítésének, alapítója, és ma is aktív tagja a Rozmaringos Bányász Egyletnek, valamint kilenc esztendeje vezeti a Kertvárosi Bányász Nyugdíjas Klub összeforrott közösségét.
Bencsik János az Oz címû világhírû mese alakjait hozta példaként köszöntõjében. Oz, a csodák csodája arra példa, hogy valaki azért lesz önmaga, mert kiáll a másik mellett, ráébred saját energiájára. Az az idõs ember, aki már megtapasztalta saját erejét, könnyebben tud segíteni a másikon. Õ az, aki minden külsõ kényszer nélkül, belsõ indíttatásból, szeretettel segíti társait. Ilyenkor lehull minden álarc, mögüle elõkandikál az érték, a tisztesség, a megértés. Értéket, teremt, s önmaga is értékké válik, hangsú-lyozta a polgármester.
Ezen az õszi délutánon a díjátadás mellett a rendezõk rövid kultúrmûsorral kedveskedtek a meghívottaknak, majd svédasztalos uzsonnára invitálták õket.
M. Tóth Sándor
Palotás Pál, a közösségi ember
Az idei Évgyûrû Díjas Miskolcon végzett föld- és bányamérõ technikusként. 1956-ban került a Tatabányai Szénbányászati Tröszthöz, onnan a bányák központi irodájába helyezték. Munka mellett bányagazdasági üzemmérnöki oklevelet szerzett, majd nyugdíjazásáig a Bányászati Igazgatóságon tevékenykedett. 1994-tõl a Kertvárosi Nyugdíjas Bányász Szakszervezet vezetõje, és a helyi dalkör mûködésének segítõje. Részt vesz a tatabányai címer kialakításában. Alapítója a Rozmaringos Bányász Egyletnek, a nyugdíjasklub vezetõjeként elõadásokat szervez. Fõ mûvének tekinti a kertvárosi mûvelõdési ház mögött kialakított Bányász Udvart. Társadalmi munkája elismeréseként Kertváros Címer kitüntetést kapott. Tavaly óta ellátja az Idõsügyi Tanács társelnöki teendõit is.