– Püspök úr, mi indította erre az útra, amelyet, gondolom, hivatásnak is nevezhetünk?
– Két tényezõ volt, ami a lelkészi pályára irányított. Az egyik, mint az életrajzomból is kiderül, a belsõ családi hagyomány – hiszen édesapám is lelkipásztor, teológiai magántanár volt. A másik ok pedig a saját személyes elszánásom volt. E két ok világossá teszi, hogy ezt az utat választottam.

– Találkoztunk a titulussal: tiszteletbeli püspök. Mit takar ez a megszólítás?
– Másfél tucat esztendeig szolgáltam egyházunkban a Dunántúli Református Egyházkerület püspökeként. Törvényeink ennyit engedélyeznek. Ennek leteltével, ahogy mi mondjuk, nyugalomba vonultam. A tisztséget tehát átvette utódom, de a név, a megszólítás megmaradt. És megmaradt a lelkészi, no meg az egyetemi tanári munka is, azokat továbbra is gyakorlom.

– Egyházkerületükrõl hallhatnánk valamit?
– Földrajzi értelemben hozzánk tartozik Komárom-Esztergom, Gyõr-Moson-Sopron, Veszprém, Vas, Zala, Somogy megye, valamint Fejér nyugati része. Hat esperesség, kétszáznegyven egyházközösség alkotja szervezetileg. E térségben 184 ezer hívõnk van. Úgy gondolom, van bõven teendõnk.

– Úgy tudjuk, a nyugalomba vonult püspök ma is tevékeny életet él. Mondana valamit a jelenrõl, mindennapjairól?
– Továbbra is gyakorlom a református lelkipásztori teendõket. Másrész belsõ társadalmi megbízatásom is bõven ellát feladatokkal. Elnöke vagyok az országos Kálvin-bizottságnak. Kálvin Jánosnak ebben az esztendõben ünnepeljük ötszázadik születésnapját. Az évforduló kapcsán napjainkig húsz elõadást tartottam már hazánkban, a Kárpát- medencében Szlovákiától Kolozsvárig. De szûkebb hazánk több táján is. Legutóbb például Debrecenben voltam. Az országos zsinat munkájában képviselõként veszek részt, a jogi bizottság tagjaként. E tanácskozásról tegnap értem haza. Holnap, azaz vasárnap két istentiszteleti szolgálatom lesz Tatán, illetve Tóvároson. Kedden Kálvin-bizottsági ülésre megyek, csütörtökön a Pápai Teológiai Akadémián zsinórban hét órám lesz… szóval így telnek a dolgos hétköznapok – meg vasárnapok – a lelkészek számára nincs pihenõnap.

– A mai  világunkban mit jelent a hit?
– A hit az az eszköz, amellyel az üzenetet felfogjuk. Isten szándéka ezáltal válik valósággá számunkra. A Biblia azért más, mint egy könyv, mert nem csupán történetet mond el, hanem üzenetet hordoz. A másik kérdés, hogyan fogadják. Erre jó példa Jézusnak a magvetõ példázata. Az elhullott mag hullhat útszélre, kemény talajba, és nem kel életre. Eshet sziklás talajra, csekély termõföldre. Kikel, de gyorsan elszárad. Hullhat tövisek, gyomok közé, a kultúrnövény sorsa ekkor a lassú pusztulás. Ám ha a mag jól megmunkált talajba jut, akkor termést hoz. Nos, ez az isteni üzenet – (Máté evangéliumának 13. része) – ez az eligazítás.

– A mai dolgos hétköznapokról beszélgettünk már. A jövõre nézve milyen tervei vannak?
– Az évek során sok anyagom gyûlt össze, amelyet szívesen rendszerbe fognék, és megírnék. Ebben az évben még három komoly elõadásom lesz, amelynek anyaga részben már összeállt. Tennivaló bõven lesz továbbra is. Ezért, amikor azt kérdezik, mi a kedvenc hobbim, annyit szoktam mondani, a kertészkedés – lenne. Tudniillik, a parókiának van kertje, de ott egyetlen szerszám mûködik jelenleg, a fûnyíró. Nem áll tõlem távol a földmunka, tudom, hogy a kapának melyik vége mire való – de ezekre ma még elfoglaltságaim mellett nincs idõ. A nagy családdal is együtt kell lenni. Hat gyermekem, tizennégy unokám van. A legkisebb az idén született. A legnagyobb unoka pedig jövõre már érettségizik. Így, ha a jó Isten megtart, még dédunokának is örülhetek.

– Mondana valamit összefoglalásként?
– A XXI. Századi gondjaink-problémáink túlnyomó többsége erkölcsi kérdés. A hagyományos protestáns erkölcsiség továbbadása – semmi mással nem pótolható, örök – szép feladata az egyháznak is, és minden lelkipásztornak is.

 M. Tóth Sándor

Dr. Márkus Mihály református lelkipásztor, tiszteletbeli püspök, egyetemi tanár 1943-ban született Komáromban a 4 gyermekes dr. Márkus Jenõ tatai lelkipásztor, teológiai magántanár és Pongó Lenke második gyermekeként.
Tatai iskolái után a Budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet és teológiai doktori címet. Körmenden, Szentgyörgyvölgyön és Pápán szolgált. Harmincötödik éve Tatán lelkipásztor. Mellette 15 évig a Dunaalmási Református Egészségügyi Gyermekotthon intézeti lelkésze, 5 évig a Magyar Reformátusok Világszövetségének fõtitkára, 12 évig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának alelnöke, majd elnöke, valamint 18 évig a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.
Alapító elnöke volt a tatai Magyary Zoltán Népfõiskolai Társaságnak, és jelenlegi is a Pápai Református Teológiai Akadémia egyháztörténet-professzora. 7 könyvét adták ki, számos tanulmánya, könyvismertetése jelent meg itthon és külföldön.
Szentgyörgyvölgy díszpolgára, Tata Városáért-díj, a Zsigmond Király-díj kitüntetettje. Felesége Eördegh Ildikó, az egyházkerületi nõszövetség elnöke. Hat gyermekük, tizennégy unokájuk van.