A feltárt leletek is bizonyítják, már az õskorban is lakott volt ez a terület. Az elsõ jelentõs település, amely mintegy hét évszázadon át virágzott, a bronzkorban alakult ki. Hatalmas tárgyi leletanyag maradt fenn a római korból is, amelyek arról árulkodnak, hogy az itt kiépült Intercisa nevû római katonai tábor a hozzá kapcsolódó polgárvárossal jelentõs szerepet játszott a római birodalom keleti határának, a limesnek a barbár támadások elleni védelmében. A honfoglaló magyarok a X. század elején telepedtek meg a térségben. A késõbbi korból származó ásatások tárták fel a Dunaújváros elõdjének tekinthetõ, már az Árpád-korban is létezõ, máig fennálló Pentelét, amely egy középkori görög szentrõl, Szt. Pantaleonról kapta a nevét.
A falu 1541-tõl 1688-ig volt török uralom alatt, a 15 éves háború alatt pedig a lakosság teljesen kipusztult. A betelepítések során – több Duna menti településhez hasonlóan – a magyar lakosságot rácok váltották fel. A pentelei rác lakosság részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, amelynek leverése után a falu újra kiürült volna, ha nem hoznak magyar telepeseket a községbe. Az 1831-es kolerajárvány után a jobbágyok helyzetének romlása ugyan lázadáshoz vezetett – ennek vezetõje Szórád Márton csizmadiamester volt -, ám közben 1830-ban a község jogot szerez évente négy országos és hetente két hetivásár tartására. 1833-ban (ismét) mezõvárosi rangot kap Pentele. Az 1848-49-es szabadságharc idején a város népe Kossuth zászlaja alatt harcolt: a „nemzeti õrsereg” 1848. május 28-án befejezett összeírása szerint a nemzetõrségnek 237 tagja lett. A szabadságharc idején a nemzetõrök és a népfelkelõk felügyelték a dunai átkelõt és a Buda-Eszék út pentelei szakaszát. A kiegyezést követõ közigazgatási változások során 1870-ben Dunapentelét a nagyközségek közé sorolták. Ekkor költözött véglegesen Pentelére a település szellemi arculatának korabeli legjelentõsebb formálója, Rosti Pál világutazó, útikönyvíró, földrajz- és néprajztudós, az elsõ magyar fotográfusok egyike. A település másik – itt született – híres személyisége: Pentelei Molnár János, festõmûvész (1878-1924).
Az MDP 1949 végén hozott döntést egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítésérõl, amelynek célja az volt, hogy megteremtse a hazai szocialista nehézipart. A választás a Mezõföldi-plató szélén álló településre esett. Az elsõ ötéves terv legjelentõsebb beruházásaként kezdõdött tehát az új város – akkori nevén Sztálinváros – építése, melynek neve – 1961-tõl – Dunaújváros. A Sztálin vasmûbõl Dunai Vasmû, majd Dunaferr Rt. lett, a vállalatcsoport ma is az ország egyik legjelentõsebb ipari komplexuma. A város foglalkoztatásában nagy szerepe van még a papírgyárnak, és a Hankook gumigyár megtelepedésének.