– Kezdjük talán hivatásával, életútjával.
– Tõsgyökeres szõnyi vagyok, ám, mint az alábbiakban kiderül, iskoláim, munkám során számos helységhez kötõdöm megyén belül és kívül egyaránt. A gimnáziumot Komáromban végeztem, a fõvárosban kaptam meg a kirakatrendezõi képesítést. Civilben viszont textiles vagyok, népi iparmûvész. 1976-ban a Népmûvelési Intézet szervezett országos tanfolyamot. Megyénk két fõt delegálhatott, az egyik én voltam. Tatán ismerhettem meg a szakma fortélyait.
– 1982-tõl szerveztem a szakköröket, Tatán, Komáromban. A lenárugyárban a Novolen termékcsaláddal BNV-nagydíjat kaptunk, erre épült fel késõbb egy 70 fõs bedolgozói rendszer. Több száz embert megtanítottam szõni – nyugdíjasokat, kismamákat. Visszatérve a felsoroláshoz: pályafutásom során terjesztettem e sajátos kultúrát Gyõrben, Marcaliban, Székesfehérváron, hogy csupán néhány települést említsek. Sorra jöttek a társadalmi megbízások is: tevékenykedem a Komárom-Esztergom Megyei Népmûvészeti Egyesület elnökeként, és tagja vagyok a Régiós Közkincs Bizottság munkacsoportjának is. Ennyit magamról, dióhéjban – és a teljesség igénye nélkül.
– Nyilvánvalóan kiteljesedik a kép, ha visszakanyarodunk a mához, illetve közelmúlthoz. Konkrétan a Petõfi ház szakmai vezetõjeként végzett munkához, az itt történt változásokhoz.
– Azért egy kicsit még kanyarodjunk vissza az eltelt évtizedekhez. Tudni kell ugyanis, hogy a kulturális egyesület 1995-ben alakult a szõnyi városrészben. Lokálpatrióták fogtak össze azért, hogy a hajdan önálló településnek – napjainkban ugyanis a hajdani nagyközség, a mintegy ötezer lakost számláló Szõny közigazgatásilag Komárom városához tartozik – megmaradhasson az önálló arculata, szûkebb tekintetben vett helyi társadalmi élete.
– A nyugdíjasklub az alapítás óta mûködik, napjainkban harminchét taggal. Néhány esztendõvel késõbb – 2000-ben – megalakult a Duna Népdalkör is, utóbbinak jelenleg tizennégy tagja van. Említsük meg még a citeraegyüttest is, amely szintén rendszeres fellépéseket vállal. Visszatérve A Duna Népdalkörre: tavaly igen sikeres esztendõt zártak a tagok. Korábban begyûjtöttek már három ezüst- és három aranyérmet. Tavaly viszont kiemelt arany minõsítést értek el Sümegen, ez pedig a jogosítványt jelentette az országos megméretésre. Ott pedig megkapták a Vass Lajos Nagydíjat, ami igencsak rangos elismerés egy ilyen dalkör életében, pályafutásában.
– Az egyesület életében vannak állandó programok. Megünnepeljük a falunapot, játszóházat, jelmezbált szervezünk, kuckótábort gyerekeknek, decemberenként jön a Mikulás, õsszel a szüretünnep, no meg a borverseny. Tavaly augusztus huszadikán igen sikeres volt az új kenyér megszegése, amit az udvaron elkészült saját kemencénkben sütöttünk meg. A helyi katolikus és református lelkész szentelte meg frissen sült cipót. Az idén nagy sikert aratott a Komáromi Napok részekként a Zenebarátság rendezvényünk, amely az idén nem csupán népzenébõl, néptáncból állt, hanem egy fotókiállítás is a része volt. Ötvenhárom kép mutatta be az izsai népviseletet. E rendezvényre a Duna másik oldaláról is érkeztek vendégek. A gálát követõen együtténeklés szerepelt a programban.
– Szeretném elmondani, hogy „újító fazon” vagyok. Meggyõzõdésem, hogy az egyesületet több korosztálynak kell képviselnie a közös munkában. Célom, hogy a fiatalok, fiatalabbak is megleljék itt a helyüket – és mindig történjen valami. Útjára indítottuk a Manócska varróklubot Janka Ferencné textiljáték-készítõ vezetésével. Amíg az édesanyák szorgoskodnak, Deák Anikó könyvtáros mesél a gyerekeknek. Megszerveztük a felnõtt képzõmûvészkört is, Nagy Judit, Turi Katalin fiatal alkotók vezetésével.
– Ha kimegyünk az udvarra, látható, hogy folyamatban van az egykori bikaistálló felújítása. Nos, ott kap majd helyet a kézmûvesmûhely, amely jelenleg a régi iskolaépületben tevékenykedik. És ott kap terepet a helytörténeti gyûjtemény is. Annak alapját egyik tagunk, Márki Györgyné anyaga képezi, aki régóta foglalkozik a szõnyi emlékanyagok felkutatásával.
– Végül, de nem utolsósorban ejtsünk néhány szót a mûvelõdséi ház felújításáról. Tavaly tavasszal megtörtént a nyílászárók felújítása, õsszel a tetõ, szigetelés, festés, megtörtént a fûtéskorszerûsítés, a nagyterem felújítása.
– Utóbbi helyiséget több funkciósra tervezzük. Arra törekszünk, hogy méltó helyet kapjon a citerazenekar, a néptánccsoport a színpadon, no meg színjátszók szerepelhessenek, próbálhassanak. Nos, ide kell bevonni a fiatalokat is. A terem másik részében helyet kaphat pingpongasztal, csocsó, biliárd. Igen, azt kell megvalósítani, hogy lehetõségeinkhez képest minden korosztály megtalálja majd itt a helyét, jól érezze magát a szabad idejében a házban.
– Persze, manapság az anyagi alapokat is meg kell teremteni. Sokat kell pályázni, nem mulasztunk el tehát egyetlen lehetõséget sem. Mint mondtam, megváltozott a világ, a kulturális életet ennek ismeretében kell alakítani. Tudjuk, nem vagyunk könnyû helyzetben, de ha a település vezetése (is) mellettünk áll, tagjaink pedig magukénak érzik a házat, az egyesületet, akkor a SZÕKE egyre inkább izmosodik, és további szép napoknak nézhet elébe.
M. Tóth Sándor