A kényszervállalkozó esete az Agárdi Popstranddal

Évtizedek alatt fogalommá vált tízezrek körében az Agárdi Popstrand. Több egy szépülõ természeti környezetû nyaralóhelynél, több egy szórakoztató koncertsorozatnál, ahol nívós elõadók szerepelnek, közönségtalálkozók, táborok zajlanak. Leginkább talán egymást követõ generációk ízlését és gondolkodását alakító életforma. Itt nincsenek balhék, rongálások – mindenki tiszteli a közel három évtized harcával megteremtett értékeket. Így gondolkodik a regionális rendezvényközpont fõrendezõje, Turbók János, amikor vállalkozása múltjáról és jelenérõl faggatom.  

– Ez egyszemélyes vállalkozás?
– Ez családi vállalkozás. Míg hasonló méretû, ismertségû és népszerûségû szabadtéri színpadokon 15-20 fõs csapat dolgozik, itt nincs erre lehetõség. Mert a belépõjegyek értékesítésébõl és nehezen megszerzett támogatásokból tartjuk fenn magunkat. Nincs külön igazgató, népmûvelõ, szervezõ, adminisztrátor, takarító, kertész, propagandista, marketinges. Mindezt egy személyben én végzem, illetve a családom segít. Például a lányom, egy 25 éves hölgy, a jegyszedõ. A szívem csücske az Agárdi Popstrand. Megszerettem, hiszen én építettem föl, bár a város tulajdona itt minden. Rengeteg földet hordtam ide 5-6 év alatt talicskával, hogy ne álljon sárban az esõs idõszakban a közönség.  Dréncsöveztem a területet, vízelvezetési rendszert építettem ki a saját két kezemmel, erre is büszke vagyok. A nyilvános WC, a zenekari öltözõ, a kerítés, a fák ültetése, a színpadépítés, a színpadtetõ-építés, és még lehetne hosszan sorolni, miért dolgoztam, családommal együtt, az elmúlt években.  Béke van, boldogság van. S a közönség észreveszi, hogy a kellemes kikapcsolódás érdekében történik itt minden.

-Hogy került ide? S egyáltalán: hogyan jut valakinek az eszébe, hogy egy ilyen jellegû munkába fogjon?
– Budapesten, a Kertészeti Egyetem klubjában 1975-tõl nagyon nagy és emlékezetes koncerteket rendeztem már, élõ tv-adásokat, különféle tavaszi fesztiválokat, gálamûsorokat, lemezpremiereket, bemutatkozó koncerteket. Ott kerestek meg az agárdi fiatalok, pontosabban Magyar István, hogy segítenék-e a velencei-tavi programszervezésben, mert itt van egy kiemelt üdülõkörzet, ahol nincs szabadidõs és kulturális szolgáltatás, nincs program, nincs mûvelõdési ház, mozi, ugyanakkor a helybeliek, az érdeklõdõk és a turisták is igénylik. Mostoha körülmények között ténykedtünk, hisz igazából színpad, öltözõ, áram, víz, iroda sem volt ’77-ben. Személyszállító pótkocsikat láncoltunk össze színpadként, tehát teljesen nulláról kezdtük. Mégis mûködött, életben maradt! Én pedig ezt a mûködtetést ma már életmûvemnek tekintem.

-A fejlesztési eredmények közül melyikre a legbüszkébb?
-Mára az Agárdi Popstrand egy regionális rendezvényközpont, óriási szabadtéri színpaddal, idén már tetõvel is ellátva. Huszonhét év után ez azért is kiemelten fontos, mert a ki-és bepakoláshoz szemerkélõ esõben különben nem lehetne hozzákezdeni, tehát az elõkészítéshez és a program lebonyolításához is kell. Szándékosan magas a színpad, mert gondolunk a középmagas vendégekre, s a gyerekekre is. Így õk se két fület, két nyakat látnak, hanem a teljes színpadképet. A jó hangzás, a szép látvány mellett nagyon fontos az igényes szórakozáshoz, hogy lássák, mi történik a színpadon.

-Ha nehézségek árán is, de 200-tõl1 folyamatos a  fejlõdés. Miért volt szükség arra, hogy – miként említette -, kényszervállalkozóként dolgozzon tovább?
– Korábban, az 1970-80-as években a Velencei-tavi Költségvetési Üzem volt a fenntartó, mûködtette a strandokat és az összes szolgáltatást. Késõbb a Velencetours vállalkozás bérelte az agárdi Napsugár strandot, s mint annak bérlõje, finanszírozta a Popstrand költségeit is 1999-ig. Ezután az önkormányzat pályázatot írt ki a mûködtetésre. Az egyik pályázó anyagában  az szerepelt, ha õk nyernék el a Napsugár strand üzemeltetési jogát, megszüntetik az Agárdi Popstrandot, mert nincs rá pénzük, és nincs kedvük csinálni Ezzel a gondolattal szembesült a gárdonyi önkormányzat 2000-ben. Ekkor kérdeztek meg: ha különválasztanák a strandot és a színpad területét, vállalnám-e Popstrand irányítását egyéni vállalkozóként. S akkor hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy kiváltom a vállalkozói engedélyt, mert különben megszûnt volna az agárdi Popstrand.

-Állami vagy önkormányzati finanszírozás nélkül hogyan lehet életképes egy regionális térségnek pihenést és programot adó vállalkozás?
-Támogatásokat kell szerezni, mert a koncert nemcsak tiszteletdíjból áll, hanem van utazási, szállítási költség, világítás, rendezõk, takarítás, áram, víz, propaganda. Nem panaszkodom, így vállaltam. Az éppen elég, hogy az önkormányzat elvileg támogat, s kimondta, hogy szükség van az Agárdi Popstrandra. Megoldom, de nem könnyû. Úgy mûködik, hogy pályázunk. Ám nem minden évben jelenik meg kiírás, az elbírálások pedig júniusra és szeptemberre esnek, tehát gyakran utófinanszírozásnak számít. Egy dolgot tehetek, nincs 15-20 fõs személyzet, nem adom ki ezeket a munkákat, hanem én elvégzem.

– A Velencei-tó – Vértes térség kiemelt körzetté nyilvánítása, s a Velencei-tó-Vértes Fejlesztési Tanács megújulása jelenthet új forrásokat a rendezvényközpontnak?
– Hallottam, hogy a kiemelt üdülõkörzetséggel járnak új pályázatok, ezzel foglalkoznom kell, s ki is kell használnom a lehetõséget. A regionális színpad nemcsak a gárdonyiaknak szól, sõt nemcsak a Velencei-tó környékieknek, hanem a közép-dunántúli régió legjelentõsebb szabadtéri színpada. Számítok erre a lehetõségre, meg fogom keresni õket. Van még mit fejleszteni!

– Közel három évtizedre visszatekintve tán botorság ilyet kérdezni, mégis: tudna-e választani, a fellépõk közül? Kik állnak Önhöz a legközelebb?
– Mûvészetével, emberségével, zenéjével az Edda áll hozzám a legközelebb.  Az idén 25 éves Edda Mûvek nélkül már nem létezne az Agárdi Popstrand! Minden évben nagy szabású élõ koncertekkel elégítik ki három nemzedék igényét. A 11 Edda-tábor pedig felejthetetlen élmény a sok ezer résztvevõ számára. Emellett vannak olyan fontos elõadóink, mint Szikora Robi, aki több mint két évtizede szerepel a színpadon, s a magánéletében példamutatóan él, nem dohányzik, a zenéjével és a dalszövegeivel is jó irányba viszi a közönségét. Ki ne felejtsem Demjén Rózsit, és akihez 1977-ben az elsõ koncertünk fûzõdött: Charlie-t.  Mindent elárul: egy férfi, aki nem alkalmazkodik gyorsan múló divatokhoz, mégis, vagy talán épp ezért 28 éve várják a színpadokon, mert tud értéket közvetíteni. Szenzáció még az Omega, és nagy öröm volt számomra, hogy idén augusztusban, sikerült megszervezni a koncertjüket. Hiszen 26 évvel ezelõtt a hatalom – egy húsáremelés kapcsán, a tömegektõl félve –, betiltotta az Omega és a Piramis elõadását.

– A hagyományos téli, zenés, játékos családi korcsolya-programokat már szervezi. De formálódnak-e már a tervei 2006 nyarára?
– Az Edda-tábor és -koncert mellett az LGT-re gondoltam. Vagy a Piramis-együttesre. S jó lenne, ha az István, a király produkció is eljönne Agárdra. A konkrét koncertek mellett számomra az a fontos, hogy az emberek, családjukkal, barátaikkal tudjanak eljárni valahová télen-nyáron. A diákok, az osztályok találjanak olyan helyet, ahol szép a környezet és igényes a muzsika. Ebbõl már következik a fiatalok kulturált viselkedése. Mert megbecsülik a tisztaságot, a szépséget, a higiéniát. Szükség van ilyen helyekre, ami nem a füstrõl, a drogról, nem a rossz hangosításról, nem a baromi kábító zenérõl szól! Az Agárdi Popstrand ilyen hely.     
Göde Andrea