Figyeltem az õszülõ hajú, rendhagyó mezbe öltözött sporttárs határozott, de könnyed mozdulatát.  Elegánsan, jó messzire rúgta el a labdát. A kapu üres volt, de – ekkor még – senki sem akart gólt rúgni. Helyette ünnepelni akartak augusztus 21-én, a fehérvári Sóstói Stadionban. Így aztán a több mint nyolcezer nézõ akkora tapssal fogadta a polgármesteri kezdõrúgást, mintha a magyar válogatott csatára juttatta volna nemzeti tizenegyünket az világbajnoki döntõbe.
Az ováció jelezte: célhoz értek azon a göröngyös úton, amely a 2002 márciusi bontási munkától a kívül-belül átalakított fõépület, a modern öltözõk, a közönségszolgálati szektorok, a 3500 fedett ülõhelyes tribün átadásáig vezetett. Az építkezés elsõ és második ütemében, önkormányzati és állami támogatásból, több mint 1,7 milliárd forintos beruházás valósult meg. S közben, ne feledjük, a szemközti B-közép mellett ülõhelyek százait szerelték fel, korszerû mûfüves és több igazi füves edzõpályát bocsátottak a labdarúgók rendelkezésére.
A Himnuszt eléneklõ színmûvészek, az ünnepi szónokok és a csinos mazsorettek után tehát az FC Fehérvár labdarúgóin volt a sor. Nos, úgy tûnt, õk valóban profik, tudták, mi a kötelességük, 3:0-ra legyõzték a Bp. Honvéd csapatát.
Azóta is tart a megfiatalodott csapat lendülete: a Vasast 3:0-ra, a Lombard-Pápát 2:1-re gyõzték le. Az FC Fehérvár labdarúgói és az új sportvezetõk további sikerei mellett  most már „csak” hazánk és Horvátország közös Eb-pályázatának kell szurkolnunk. Mert ha e csatában is gyõzünk, akkor – a stadion-rekonstrukció harmadik ütemének megvalósítását követõen – Székesfehérvár lehet a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság egyik színhelye.
Cs.B.