Az NCA-nak országos testületei és regionális kollégiumai is mûködnek, feladatuk a költségvetésben a civilek számára elkülönített pénzek elosztása. Nagyrészt a szervezetek mûködéséhez járulnak hozzá, kisebb részben pedig az általuk szervezett programok céljaira ítélnek meg számukra támogatást. Ugyanis az állami költségvetésbõl a törvény szerint egy évben annyit oszthatnak szét az alapprogram testületei, amennyit az elõzõ évben az adózók a civil szervezeteknek személyi jövedelemadó- (szja-) felajánlásaikkal juttattak, azaz az állam megduplázza a civil szféra támogatását. Tavaly hétmilliárd forint jutott „közvetlenül” az adózóktól a civileknek, így az idén ennyit tesz hozza az állami költségvetés is.

Eddig a szép elvek, a gyakorlat azonban egészen mást mutat. A kormány ugyanis maradványképzési kötelezettséget írt elõ az NCA számára is, országszerte komoly veszélybe sodorva több ezer kis civil szervezet mûködését. A legtöbb alapítvány és egyesület ugyanis a legfeljebb a 2005-re szóló, és a regionális kollégiumok által már számukra megítélt mûködési támogatás felének kifizetésére számíthat az idén, ami több kérdést is felvet, Egyrészt a „civileknek” az idei évben kell elkölteniük a 2005-re vonatkozó mûködési támogatásaikat, azt is, amelyet maradványként visszatartanak, és csak a jövõ évben fizetnek ki számukra. Azaz vagy saját pénzükbõl „meghitelezik” ezt a pénzt, abban bízva, hogy jövõre úgyis megkapják az államtól, vagy rosszabb esetben – fiktív számlákkal próbálják bizonyítani, hogy 2005-ben elköltötték az összeget, nehogy elessenek a nekik megítélt támogatástól. A civil szervezetek így – teljesen kiszolgáltatva a jelenlegi kormányzati politika kényekedvének – csak reménykedhetnek abban, hogy legalább a számukra a 2005-ös évre megítélt támogatás felét megkaphatják ebben az évben. Ez idáig ugyanis egy fillér sem kaptak.

Ráadásul vannak régiók, ahol a Nemzeti Civil Alapprogram kollégiumainak ügyeibe nem tudni, milyen megfontolásból közvetlenül a kormány is bele kíván szólni. Így például az NCA mûködését elvileg – szakmailag felügyelõ esélyegyenlõségi minisztérium vezetõje, Göncz Kinga szeptember 8-i dátummal levelet küldött az alapprogram dél-alföldi kollégiuma békéscsabai vezetõjének, amelyben így fogalmaz: „A hozzám eljuttatott támogatási jegyzõkönyvet, valamint a kollégium döntését magában foglaló engedélyezõ okiratot nem hagyom jóvá és felkérem önöket, hogy a vizsgálat megállapításait és a jogszabályokat szem elõtt tartva, a törvényi elõírások szigorú betartásával szíveskedjenek új döntést hozni.” A civil szervezetek képviselõibõl álló kollégium – mivel a döntésükhöz formálisan valóban szükség van miniszteri alátrásra – újra ülést tartott és döntést hozott, azonban sérelmesnek érzi a közvetten minisztériumi beavatkozást, mert ezzel a testület autonómiája sérül.

Bakai Csabát 2004. februárjában választották a civil szervezetek küldöttei az NCA délalföldi regionális kollégiumának tagjává civil tevékenysége eredményeként. Bakai tölti be ugyanis évek óta Csongrád megye egyik legjelentõsebb civil szervezetének, az Együtt Szegedért Egyesület elnöki tisztét. Most úgy érzi, hogy fel kell emelnie a szavát a több százezer tagot érintõ több ezer civil szervezet érdekében, amelyek a kormányzat döntése miatt nem jutnak a jogosan nekik járó pénzükhöz.

– Mi már nyár elején meghoztuk döntésünket, de a minisztérium húzta halasztotta a jóváhagyást. és nemcsak nálunk, vagy a más, általuk „problémásnak” ítélt régióknál, hanem mindenütt mondja Bakai. Mint kifejti, a pályázatok elbírálásakor minden alkalommal hosszas döntés-elõkészitõ munka folyt, ezért is érthetetlen számukra, hogy amíg a minisztériumi propaganda a „civil szféra” megerõsítésérõl beszél, addig ahol csak lehet, visszatartják anyagi forrásaikat. A civil kollégiumi tag azt is sérelmezi, hogy kezd gyakorlattá válni a sérelmes kifizetés, így lehet, hogy mindig csak a következõ évben folyósítják majd a megelõzõ évre járó támogatásokat, amivel a költségvetés ugyan betömhet egy-két lyukat, az egyesületek, az alapítványok mûködését viszont teljességgel ellehetetlenítik.

De más, direkt pártpolitikai oka is lehet annak, hogy nem folyósítják a pénzt a civileknek. Mivel évente milliárdok elosztásáról van szó, megmozdult a nagyobbik kormánypárt is. Mint arról olvashattak, az MSZP nem bízta a véletlenre, hogy a hozzá közel álló szervezetek ott legyenek a civil pénzek elosztásakor. Végvári Imre, a Magyar Szocialista Párt szervezési igazgatója kórlevelet küldött a helyi pártszervezetekhez és megyei központokhoz. Ebben arra biztatja õket, hogy minél több hozzájuk közel állót jutassanak be a jövõre megalakuló NCA-testületekbe, azaz elõzetesen regisztrálják szervezeteiket, hiszen így lesz szavazati joguk a kollégiumok, a vezetõ testületek megválasztásánál. Csongrád megyében ennek már két éve is tanúi lehettek a civilek, amikor egy MSZP-s szegedi önkormányzati képviselû és a hozzá csatlakozók próbálták magukat a dél-alföldi kollégium tagjaivá választani, akkor még sikertelenül. De az idén is igyekeznek „megszervezni” saját magukat: információink szerint Kecskeméten és Szegeden is tartottak már „baráti eligazítást” azoknak a szervezeteknek, akiket együttmûködésre akarnak bírni. Bakai Csaba azt is figyelemre méltónak tartja, hogy az a Bódi György töltötte be eddig az esélyegyenlõségi tárca NCA-val is foglalkozó civil kapcsolatok fõosztályának vezetõ posztját, aki október 1-jével az MSZP pártalapítványának, a Táncsics Alapítványnak az igazgatói székébe távozik.

Bódi György nevét egyébként Csongrád megyében mindenki ismeri: a rendszerváltás elõtt megyei KISZ-titkárként, majd az MSZMP Csongrád Megyei Pártbizottságának híres-hírhedt adminisztratív osztályvezetõjeként tevékenykedett, így pártvonalon ó felegyelte az erõszakszervezetek mûködését. De azóta sem szakadt el elvtársaitól: 1989-ben – csöppet sem szokatlan módon – az MSZP-hez igazolt, a pártnak azóta is megszakítás nélkül a tagja, miközben ellátja a Szegedért Alapítvány titkári tisztét is. Az alapítvány kuratóriumában egyébként ott találjuk Botka Lászlót, Szeged szocialista polgármesterét is. Azt, hogy végül a civilek sportegyesületei, keresztény alapítványai, fogyatékos szervezetei, a fiatalok vagy éppen a nyugdíjasok spontán önszervezõdései mikor juthatnak a jogosan nekik járó támogatásokhoz, nem tudni. Az viszont tizenöt évvel a rendszerváltozás után is jól látszik, hogy az alulról jövõ kezdeményezésekre igyekszik rátelepedni ugyanaz a párt, amelynek elõdpártja 1989 elõtt is igyekezett megfojtani a hasonló kezdeményezéseket.
Haág Zalán