Rend és fegyelem – az nincsen

Még az „átkosban” történt, hogy az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik fõtisztje bement az illetékes helyõrségparancsnokhoz azzal, hogy útvonal engedélyt kérjen újonnan vásárolt – ám kissé leharcolt – Volga típusú személykocsijához, amely abban az idõben bizony státusz szimbólumnak számított.
– Kapitány elvtárs! – így Iván. – Vettem egy autót, és szeretnék vele elmenni Debrecenbe!
– Gratulálunk Iván! – mondta a kapitány. – Jó utat!
– No de szeretnék a kocsival menni!
– Minden rendben, jó utat!
– Hát – nézett tágra nyílt szemekkel Iván, akiknél a rendszer egy kicsit másképpen mûködött -, szép ország, jó ország Magyarország, de hogy itt rend és fegyelem nincs, az biztos!
Nos, egyetérthetünk Ivánnal, dopping ügyben mindenképp…

A botrány
Már – mondhatni – közismert, hogy az élsportolók, de különösen a nehézatlétikában küzdõk körében, bizony nem igen érnek el kimagasló eredményeket teljesítményfokozó szerek használata nélkül. Az elsõ nyilvánosságra került ügy a Szöulban rendezett olimpián bukott ki, amelynek következtében egy súlyemelõ eltûnt a süllyesztõben. Ja, és egy orvosnak is búcsút intettek.
Aztán másfél esztendeje Athénban robbant a „magyar” dopping botrány, ahol több, kiváló eredményt elért versenyzõnktõl (atlétáktól, súlyemelõktõl) vették vissza a nemesfémeket. Hihetetlen, de a mai napig nem csitultak el a botrány hullámverései, sõt egyre keszekuszább információkat kapunk.

Rend és fegyelem viszont nincs
Tudjuk azt is, hogy nemcsak a nehézatléták és atléták között, hanem majd minden  sportágban megtalálhatók a tiltott szerek használói. Több világelsõ vágtázó (férfiak és nõk egyaránt) bukott már meg az orvosi kontrollon, de még másod-, vagy harmad vonalba tartozókat is tetten értek.
Visszatérve a nagy port felvert eseményekhez, csak és kizárólag (ez idáig legalábbis) az a néhány versenyzõ lett pellengérre állítva, akik – állítólag – tiltott szereket használtak. A közelmúltban, mint arról beszámoltunk, a Magyar Súlyemelõ Szövetség élére nagy többséggel egy olyan elnököt választottak Komáromi Lajos (aki egyben az  eredményekben dúskáló THAC elnöke is) személyében, aki rendet szeretett volna teremteni.
Interjúnkból megtudhatták, hogy –elméletileg- a súlyemelõ társadalom vezetõi, edzõi, sportolói, sõt a MOB legfelsõbb vezetése is támogatóan álltak Komáromi elképzelései mellé. Mondom elméletileg!
Mert alig néhány nap elteltével ár el is köszönt az elsöprõ többséggel megválasztott új elnök a szövetség élérõl, mert egyebek mellett súlyosan megfenyegették, hogy amennyiben ki meri teregetni a már ugyancsak felgyülemlett szennyest…
Azok pedig, akik minden bizonnyal sárosak az ügyben – s itt nem elsõsorban a versenyzõkre gondolunk -, ismereteink szerint még egy irgum-burgumot sem kaptak eleddig. Hát akkor hol itt a rend és fegyelem? Ráadásul a leköszönt elnök minden bizonnyal számos bírósági tárgyalásra lesz kénytelen elmenni, mert egyes prominens szereplõk már perekkel is megfenyegették.
Rend és fegyelem? Ugyan már! Minden bizonnyal olyan érdekek sérülnének, amelyek sokkal nagyobb súllyal esnek latba ez ügyben (is), mint a tiszta, sportszerû körülmények között kiharcolt eredmények.

Aki fizet, az diktál
A minap Gyárfás Tamás, a Napkelte mûsorvezetõje bombázta kérdéseivel Ábrahám Attila államtitkárt, a magyar sport elsõ emberét. Az államtitkár – aki korábban maga is sikeres sportoló, olimpiai bajnok volt – igazi, diplomatikus válaszokat adott az egyenes, ám vitathatatlanul kényes kérdésekre. Amit mi, szurkolók és kívülállók teljesen egyértelmûnek találunk, az a politikusnak egyáltalán nem volt az.
Feltételezéseink szerint ugyanis ha egy professzionális sportolót vitathatatlanul magas gázsival jutalmaznak, vagyis a közember számára mindenképpen jelentõs fizetéssel, prémiumokkal, és egyéb juttatásokkal honorálnak, bizony az is elvárható lenne tõlük és szakmai vezetõiktõl, hogy azt úgy csinálják, úgy sportoljanak, versenyezzenek, ahogy „mi” – azaz aki fizeti számukra a javadalmakat – diktáljuk!
Lehet, hogy egyébként ez nem így van? Még sincs a törvények, a jogszabályok kijátszói ellen semmiféle szankció? Nem a versenyzõktõl sajnáljuk a kiemelkedõ jövedelmet, hiszen aki kiemelkedõt alkot, meg is érdemli, de a megfelelõ keretek között.
Hogyha egy gépkocsi vezetõje átmegy a piros lámpánál, felelõsségre vonják, sõt akár egy kisebb súlyú szabálysértés elkövetõjét is komoly summákkal büntetik. Akkor miért nem lehet azokat is felelõsségre vonni, akik megrendelték, beadták a teljesítmény fokozására alkalmas tiltott szereket, akik rábírták a sportolókat a törvény- és szabályellenes magatartásra, és ráadásul kimagasló jövedelmeket élvezhetnek õk is egyébként?
Minden bizonnyal sokan tisztában voltak, mi több, tevõlegesen vettek részt a doppingügyekben, ám a rövidebbet ezúttal is csak az húzza, aki egyébként rendet és fegyelmet szeretne tenni…