A kínai porcelán világra szóló dömpingje és a fõ vevõkör, a polgári középosztály Európa-szerte tapasztalható fogyatkozása válsággal fenyegeti a luxusipart, ezért emberemlékezet óta elõször ráfizetést prognosztizál Herenden az õsszel kinevezett vezérigazgató.

Veszteség várható
Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra szeptember derekán kinevezett új vezérigazgatója felére vette vissza a négytagú felsõ vezetés fizetését, közte a sajátját is. A cégnél korábban vállalati jogászi posztot betöltõ, majd felügyelõbizottsági tagként tevékenykedõ szakembert azután választották meg csúcsvezetõvé a 75 százalékban dolgozói, 25 százalékban állami tulajdonosok, hogy az elõdjét, Polányi Sándort év közben, júliusban menesztették. Az idei üzleti terv és vele a Polányi-féle hatéves stratégia ugyanis megbukott. Az egész évre eredetileg 7,2 milliárd forintra tervezett árbevétel nyárra már 1,5 milliárd forinttal maradt el az elõirányzattól, miközben a kiadások több mint 1,3 milliárd forinttal meghaladták a bevételeket. Az egyenleget a vészesen leromlott dollár-forint árfolyam is rontotta, hiszen a herendi porcelán fõ exportpiaca az Egyesült Államok és Japán.

Takarékossági csomag
Az új vezérigazgató, elõdjével szemben, már nem bízik abban, hogy a piac egyhamar bõvülni fog, ezért szigorú stabilizációs programot hirdetett. A takarékossági csomagnak csupán egyik eleme a vezetõi fizetések, juttatások, költségtérítések példamutató megkurtítása, ettõl 80 milliós megtakarítást vár a vezér. Sokkal fájdalmasabb az idei egyszeri, legfeljebb 220 fõs leépítés, amely után csaknem 1 100 dolgozóval azért még továbbra is a legnépesebb európai porcelánmanufaktúra marad a herendi. A felesleges tanácsadói szerzõdések felmondásától további megtakarítást remélnek. Simon Attila elutasítja az olcsó tömegtermelést, amellyel esetleg újabb, igaz, kispénzû vevõket is megnyerhetne a márka. Azt tartja: a Herendi jövõje a különleges minõségben rejlik.
„Azt készítünk, amit a vevõ kér” – magyarázza a vezérigazgató. Mindezt – a hatékonyság érdekében – a porcelánmanufaktúrák világában eddig szokatlan „just in time” rendszerben. „Csak annyit termelünk és akkor, amennyi a megrendelés, nem dolgozunk raktárra” – szögezi le Simon Attila. A kiadásokat és a bevételeket is mielõbb szinkronba akarja hozni, de ez már csak jövõre sikerülhet. Az idei esztendõt – évtizedek óta elõször – több százmillió forintos veszteséggel zárja a manufaktúra. Nem folytatják az elõzõ vezetés idején meghirdetett, 3,5 milliárd forintos fejlesztési programot sem.
Az új vezetés a jelentõsebb döntések elõtt kikéri – az állami és a dolgozói tulajdonosokból, a szakszervezetekbõl és a felügyelõbizottságból létrehozott – „nagykoalíció” áldását. Abban máris teljes a konszenzus, hogy a manufaktúra talpon maradása érdekében tovább kell javítani a minõséget, s a hagyományokat felelevenítve újra be kell kapcsolódniuk a mûvészeti életbe, a stílusteremtésbe.

Vevõ a láthatáron?
Másra is figyelnek Herenden: korábban az a hír járta, hogy egyes bankár-befektetõi körök megvásárolnák az állam 25 százalékos részét a porcelánmanufaktúrában. A herendi kisebbségi csomag nyilván alkalmi megszerzése ígéretes lehetõség, hiszen az idei pénzügyi „baki” ellenére nincs nagy baj a társasággal. Néhány százmilliós, esetleg milliárd körüli marketing-beruházással, tõkeemeléssel – amivel a többségi részesedést is könnyen megszerezhetné a türelmes befektetõ – csodákra lenne képes az a társaság, ahol az ománi szultán és a jordániai király testvére mellett amerikai és keleti milliomosok is mindennapos vevõk.

Forrás: fn.hu