– Mit hozott Kisbéren 2005 a fejlesztések, beruházások terén?
– A 2005-ös év fejlesztéseirõl elsõsorban az jut eszembe, hogy iszonytató hajtás volt, borzasztóan munkás év. Tervbe volt véve a mûvelõdési ház felújításának befejezése, és ez meg is valósult. Július végén adtuk át a nagyközönségnek, bár igazából az élet csak szeptember végén költözött be az épületbe. A nagy debütálást a 600 fõs orvoskongresszus jelentette, a három helyszínen folyó rendezvény zavartalanul lezajlott, az épület jól vizsgázott. Ez volt az elsõ nagy próbatétel, s azt mondhatjuk, hogy a világítás, a fûtés, a víz… szóval minden rendben volt. Természetesen a felújítást követõen felmerült a kérdés, hogy mibõl fogjuk fenntartani az intézményt. Terveink között szerepel, hogy a helyiségeket megpróbáljuk gazdaságosan kiadni, és vendégjátékokat is rendszeresen szeretnénk fogadni.
A közbeszerzési eljárás lebonyolítását követõen elindult a kórház építése is. Az alapozásnál voltak ugyan gondok, de kár volt ebbõl akkora ügyet csinálni a sajtónak; egyáltalán nem fedi ugyanis a valóságot, hogy a kivitelezõ levonult volna a tereprõl, egy alvállalkozójával volt csupán gondja. Át kellett adni a régi általános iskolát is, így végre egybeköltöztettük a gyerekeinket. Nagy szükség volt erre a felújításra, amely már legalább tíz éve aktuális lett volna. Így a diákok szép, kellemes környezetben tanulhatnak. Ez is igazán nagy falat volt, de sikeresen vettük az akadályokat. Az egyetlen bánatunk csupán az, hogy mindemellett sajnos a gyereklétszám évrõl évre csökken.
– Pályázatok terén hogyan áll a város?
– Csak a nagy pályázataink nyertek, sajnos a kicsik nem. Az útfelújításra vonatkozó pályázataink nem sikerültek. 50 millió forintot kaptunk ugyan a kórházhoz kapcsolódva a TEKI révén, de ezt nem csak Kisbér kapta, hanem az egész térség. Így viszont másra már nem kaphattunk. Ráadásul ezen a téren a szûkös önerõ is megmutatkozik, sajnos az utakkal el va-gyunk maradva, ezen a téren türelmet kell kérnünk az itt élõktõl. Természetesen kátyúmentesítés és egy kicsi útépítés azért történt, de sokkal több kellene. A Fehérvári út, a Hunyadi utca, a Kolozsvári utca felújítása elodázhatatlan. A másik nagy feladat, ami csúszott, a Lovarda felújítása volt. A Kincstári Vagyonigazgatósággal PHARE-pályázatból nyertünk erre forrásokat, a befejezés 2006 nyár végére, augusztusra várható. Az épületen belüli munkákat várhatóan még januárban el tudjuk kezdeni. A már meglévõ tizenkét szociális lakás mellé három új épült, bár eredetileg hatot terveztünk. Ezt is közbeszerzés keretében, pályázatból valósítottuk meg. A polgármesteri hivatal ugyan 2004-ben költözött át ide a jelenlegi épületébe, de igazán csak tavaly laktuk be új otthonunkat, amely sokkal jobban megfelel feladatának, mind elõdje. Ez egy igazán hivatalnak való épület.
– Milyen terveik vannak 2006-ra vonatkozóan?
– Kész pályázataink vannak, amelyek csak megvalósításra várnak. A Nemzeti Fejlesztési Terv II-be is elõkészítettünk már projekteket: parkfelújítás, a Lovarda felújításának második üteme, tér kialakítása szabadidõs tevékenységhez, strand, tanuszoda. A fejlesztések mellett meg kell említenünk, hogy szépen fejlõdnek középfokú intézményeink is, a Táncsics-gimnázium látványos reformokat hozott, de a szakmai képzésünk is stabilan mûködik. Sok városi intézményünk van, saját fenntartásban. Ezeket sikerült megtartanunk komoly ipari háttér nélkül. Az ipari parkot, benne a Swes-t tavasszal adtuk át hivatalosan. 70 ember dolgozik ott, magas technológiával, emellett az Ortech is bõvített az idén.
– Az életminõség javításához a szellem pallérozása is szükséges.
– A város mûködéséhez az is hozzátartozik, hogy sikeresen lebonyolítottuk a Kisbéri Napokat, a Bakonyi Amatõr Népmûvészeti Fesztivált. Testvérvárosi kapcsolataink is tovább erõsödtek. A szlovákiai – felvidéki – Gútával közös fesztiválokat és táboroztatásokat szerveztünk. Természetesen a 40 éves árvízi évforduló tiszteletére szervezett megemlékezésen is ott voltunk és az idén sem maradt el közös sportnapunk, amely egyfajta „Játék határok nélkül”. Ez 2005-ben éppen Mikuláskor volt. Az észak-rajnai, westfaliai Eslohe-ban magyar napokat tartottunk, õk pedig fúvószenekarukkal adtak nálunk koncertsorozatot, segítették továbbá a családok átmeneti otthonát mosógéppel, játszótérrel, ruhákkal. Az erdélyi Aranyosgyéressel – mondhatjuk – a mindennapos kapcsolattartás a jellemzõ. Erõsek a sportkapcsolataink és népi táncosaink is rendszeresen fellépnek egymás színpadán.
Cseh Teréz