Szerény kiállítású, de fontos és értékes munkát jelentetett meg a Dunaalmás Barátainak Köre 2005-ben. A helyi felekezeti-, nép- és állami oktatás történetérõl készült összeállítás jelentõségét aligha lehet túlhangsúlyozni napjainkban, mikor a megszûnõ vagy összevonásra kerülõ falusi kis iskolákról ismét egyre többet hallani, olvasni. Iskola és falu, nevelés és szülõföld kapcsolata, kölcsönhatása megyénkben is számos oktatástörténeti-falutörténeti mû megírását indukálta. Falusi iskolákról helyi krónikák íródtak évfordulók jegyében (Környe 1998, Pilismarót 1996, Kocs 2001, Tarján 2003), önálló mûként vagy a falutörténet egy fejezeteként (Tardos 2005), de született ilyen tárgyú szakdolgozat is (Bajna 1999). Megjelentek tanácskozások kinyomtatott köteteinek résztanulmányaként (Dad 1995), tudományos folyóiratban (Csep, Csép 1994). Formai és tartalmi változatosságuk ellenére közös bennük a felismerés: a helyi je-lenségek, folyamatok ta-nulmányozásában kiemelt szerepe, jelentõsége van az iskola múltjának, az intézmény történetének.
E sorba illeszkedik Tóth Ferenc (1931), õsi dunaalmási református csa-ládból származó nyugdíjas mérnök, helytörténész mûve is. A szerzõ több mint tíz éve tevékenyen kutatja szülõfaluja múltját. Nemcsak Dunaalmással kapcsolatosan folytat széleskörû forráskutatást. 1994-ben jelentette meg helytörténeti kötetét Szülõfalunk Almás, Révalmás, Dunaalmás címmel. 2004-ben Visszatekintõ címmel faluja múltjának legjelentõsebb emlékeibõl válogatott forrásgyûjteményt tett közzé. Közben foglalkozott Ekel, Marcellháza, Path, Virt és Neszmély község helytörténetével is. Munkásságáért 2005-ben A falvak Kultúrájáért Alapítványtól megkapta A Magyar Kultúra Lovagja kitüntetõ címet.
Kiemelkedõ jelentõségûnek tartjuk a szerzõ indíttatását, elkötelezettségét. “Egyedül tanítómnak és egykori iskolámnak maradtam adósa.” – említette egy személyes találkozásunkkor. Nos, ezt is sikerült lerónia a falusi iskola egykori ösztöndíjasának. Lokálpatriotizmusra nevelõ, értékõrzõ munkásságának fontos állomása a Dunaalmási iskolák története. Dokumentumok segítségével mutatja be az egy tantermes, osztatlan elemi iskoláknak a helyi egyházközségekhez kötõdõ történetét. A szerzõ életpályáját alakító szerepén, személyes példáján túl a tanárok és diákok bemutatásával erõsíti a faluhoz való kötõdést. Az írott szövegen túl valószínûsíthetõen a régi tablóképeknek lesz a legnagyobb sikerük e gazdagon illusztrált összeállításból. (1894-bõl való a legelsõ osztálykép.). Egyúttal segíti a Dunaalmás Barátainak Köre azon munkálkodását is, amelynek keretében meghívják a faluból indult és jelentõs pályát befutott személyiségeket, “öregdiákokat”. A szerzõ egykori tanáráról, Pap Kovács Emilrõl, aki mögött 47 éves pedagógiai munka áll, a következõ, mindent kifejezõ so-rokkal emlékezik meg. “Pedagógusnapokon és a névnapján mindig virágba borul a lakás. Egyik ta-nítványa – Tóth Ferenc vegyészmérnök Almásfüzitõrõl – szintén minden évben felkeresi, köszönti. Ez az érzés erõsíti benne a felismerést: megérte, érdemes volt fáradoznia. Akiket tanított nem feledik el…”
(Tóth Ferenc: Dunaalmási iskolák története. – Dunaalmás: Dunaalmás Barátainak Köre, 2005. 87 l.)
Dr. Horváth Géza