Kanyok Imre „csak” jó futbalista volt

Érdekes világ a magyar labdarúgás. Ebben a világban, ahol ma már a nagy Lothar kísérletezõ kedvének köszönhetõen pár perces elsõ osztályú múlttal is be lehetett kerülni a válogatottba, ahol egykori sztárok elfelejtve, periférián élnek, ahol a mai úgynevezett nagymenõk alsógatyájáról is mindent tudni lehet, ki emlékezik akár csak a közelmúlt zongoracipelõire?

Nem próbáltam ki, de gyanítom, hogy a 80-as, 90-es években három város NB I-es csapatában közel 150 mérkõzésen pályára lépõ, húszegynéhány gólt szerzõ Kanyok Imre nevét kiejtve állomáshelyein az utca embere igencsak értetlenül nézne rám. A vele készült interjú talán felfrissíti az emlékeket.

– Hogyan kezdõdött a pályafutásod?
– Ózdon születtem 1963-ban, és mint minden gyerek, én is nagyon szerettem a focit. Az Ózdi Kohászban kezdtem ismerkedni a sportág alapjaival 10 évesen. Nagyon fiatalon,. 16 évesen a Gyula ellen mutatkoztam be az akkor a másodosztályú felnõttcsapatban. Még ebben az évben megnyertük a bajnokságot. Az elsõ osztályban a Csepel ellen játszottam elõször.

– Mi volt a következõ állomás?
– Ózdon 1986-ig maradtam, ekkor a „nagy” Videoton hívott, és erre nem lehetett nemet mondani. Csodálatos éveket töltöttem ott a Disztl testvérek, Csongrádi, Májer fémjelezte csapatban.

– Mikor kerültél Tatabányára?
– Tatabányára 1989-ben igazoltam, nem titkoltan a több játéklehetõség reményében. Sajnos azonban az egyesület és a csapat összeomlásának lehettem volna tanúja és részese. A következõ állomás az NB II-es Eger volt, majd egy rövid idõre hazatértem Ózdra, a harmadosztályba. Visszatérve Tatabányára a szépemlékû Újvárosi FC-ben játszottam. A légiós életet az osztrák harmadosztályban szereplõ Viener Neustadt csapatában próbáltam ki. Jelenleg is van játékengedélyem, a megyei elsõ osztályú Vértesszõlõsben játszom, nem rendszeresen, inkább a társaság kedvéért.

– Hogyan alakult az életed?
– Már 1989 óta Tatabányán élek, két lányom és egy fiam van, õk csak a mozgás öröméért sportolnak. Saját mélyépítéssel foglalkozó Kft.-m van, KANYOK 2001 a neve, 8-10 embert foglalkoztatok. Van edzõi papírom, de nem tervezem használni, nekem már csak hobbi a foci.

– Mi a véleményed a mai tatabányai, és általában a magyar fociról?
– Természetesen örülök, hogy az általam is átélt mélypont után ismét NB I-es csapata van a városnak. A magyar foci meg szerintem olyan, mint a vezetése. Talán az EB-rendezés változtat valamit, bár szerintem azzal is a szurkolók járnának jól, mert legalább élõben is láthatnának néhány jó meccset.

Süle Károly