A lehetetlent már megvalósították – a csodák most következnek
– Mi volt a vezetõségváltás oka, illetve célja?
– A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy gazdaságilag átláthatóvá tegyük az egyesületet, s nekilássunk a vállalt munkáknak. Négy évre szóló programot dolgoztunk ki, amelynek célja, hogy jobb és kulturáltabb körülményeket tudjunk biztosítani sportolóinknak. Szeretnénk, ha olyan helyet sikerülne kialakítani, ahová a családok szívesen járnak, ahol öröm az idõt eltölteni, és ahová nyugodt szívvel elengedhetik gyermekeiket is. Itt a fiatalok olyan értékekkel találkozhatnak, amelyek akár egész életükre meghatározóak lehetnek. A régi „öregekkel” – Kiprich, Vince – focizhatnak együtt, s tanulhatják a csapatmunka alapjait. Az SE szinte a második otthona sportolónak és háttérben mûködõ szakembergárdának egyaránt.
– Mit sikerült eddig megvalósítani a tervekbõl?
– Az elmúlt néhány hónap alatt hihetetlenül sok minden megváltozott, épült, szépült. Szó szerint áttekinthetõvé tettük az egyesületet. Pontos kimutatás készítettünk a tagságról, amely 103 fõvel indult, amikor átvettük az SE-t, most pedig már több mint 200-an vagyunk. Bevezettük a tagdíjat és a pártolótagdíjat, no és a rendezvényeken gondoskodtunk arról, hogy a jegyszedés hivatalosan történjen, a bevételek pedig azonnal az egyesületi kasszába vándoroljanak. Van is mire hasznosan elköltenünk. A mérkõzések szünetében rendszeresen nyereménytárgyakat sorsolunk ki, és rengeteg felújítási munkát végeztünk el.
– Mi változott meg?
– Megkezdtük például a fõépület teljes körû felújítását, amely a megépítése óta érintetlen volt – kivéve az évente történõ higiéniai meszelést. A külsõ tatarozás, villanyszerelés, festés mellett cseréltük, javítottuk, felújítottuk a zuhanyzókat, illemhelyiségeket, mosókonyhát; megoldottuk a ruhaszárítást. Megjavítottuk a kéményeket, a vízelvezetést, a világítást is. Új bútorokat készítettünk, illetve vásároltunk. Mindemellett a teljes területen megoldottuk a tereprendezést és a hulladékok elszállítását. Sikerült felújítanunk a kézilabdapályát és környékét is, és rendbe tettük az SE melléképületét és környékét.
Nagy örömünkre a sportolók és az edzõk munkáját azzal is tudtuk segíteni, hogy biztosítottuk a sportoláshoz szükséges kellékeket: labdákat, mezeket, eredményjelzõ táblákat, hálókat, stb. S amire a legbüszkébbek vagyunk: mindezt nagyon rövid idõ – mintegy hat hónap – alatt tettük.
– Milyen csapataik, szakosztályaik vannak?
– Jelenleg az egyesület rendelkezik egy NB II-es nõi kézilabda-szakosztállyal, felnõtt- és utánpótláscsapattal, egy megye elsõ osztályú férfi kézilabda szakosztállyal, egy teniszszakosztállyal, és egy megyei elsõ osztályú labdarúgó-szakosztállyal és utánpótláscsapataival. A változtatás az eredményeken is látszik. A csapatok nagyon sikeresen szerepelnek, úgy tûnik, a maga módján mindenki bizonyítani szeretne.
– Kik segítik a munkájukat? Vannak támogatóik?
– A felújítási teendõkben nagy részben az egyesület sportolói segítettek, és természetesen sokat köszönhetünk nagylelkû támogatóinknak. Még nagyon sok munka vár ránk, és a forrásaink meglehetõsen korlátozottak. Keressük azokat a vállalkozásokat, amelyek fontosnak tartják Környét, tenni tudnak, és tenni akarnak azért, hogy az itt élõ fiatalok megfelelõ körülmények között sportolhassanak. Mi partnerekre vágyunk. Azon vagyunk, hogy támogatóinknak mi is adni tudjunk. Az egyesület környéke tökéletes például céges vagy családi rendezvények lebonyolítására. Akár 3000 embert is vendégül tudunk látni ezen a területen. Keressük a fõ szponzorunkat, akinek felvehetnénk a nevét, s messzire vihetnénk jó hírét. Természetesen maga a sportkomplexum is mecénásaink rendelkezésére áll. A focin, kézlabdán kívül jó minõségû pályán teniszezhetnek az érdeklõdõk.
– A közeljövõ terveirõl már konkretizálódtak?
– Persze, pontosan tudjuk, mit akarunk. Pályázatok segítségével szeretnénk plusz teniszpályákat építeni, labdarúgó edzõpályát kialakítani, folytatni a felújításokat, új sportolókat leigazolni, külföldi egyesületekkel testvérkapcsolatot létrehozni, és erõsebb kapcsolatokat kialakítani a környezõ társadalmi szervezetekkel. Egy biztos, az adott körülmények között is megteszünk mindent a fejlõdés érdekében, de elkelne a segítség. Meggyõzõdésem, hogy kevés ilyen lelkes, tenni akaró és mindezek következtében eredményes sportegyesület van a környéken, amely nagyon vágyik az elismerésre, a támogatásra. Bízunk abban, hogy a vállalatok, vállalkozások felfedeznek bennünket, és jó üzletnek, jó befektetésnek találják majd csapataink szponzorálását!
Cseh Teréz