– Mióta épít és kezel közutakat?
– 35 éve dolgozom útépítõ mérnökként. Építésvezetõként kezdtem, dolgoztam kivitelezõként Baján, ahol születtem és érettségiig tanultam, innen Kecskemétre kerültem, ahol a Közúti Igazgatóság osztályvezetõjeként dolgoztam, majd 8 évet töltöttem miniszteri fõtanácsosként, ahol a közútfenntartás és -fejlesztés országos feladataival foglalkoztam. A közútkezelésben eddig eltöltött éveim során nagy segítséget jelentett, hogy megtanultam a kivitelezõi részét is a munkámnak – így ezeket a szempontokat a gyakorlati tapasztalataim alapján tudtam figyelembe venni.
1998 januárjában lettem a MK Kht. KEM jogelõdjének, az Állam Közútkezelõ Kht.-nak az ügyvezetõ igazgatója, ahol 2006 szeptemberéig dolgoztam, a feladatom az országos közúthálózat megyei részének biztonságos üzemeltetése, fejlesztése volt.

– Milyen fejlesztések, újítások történtek az ön igazgatása alatt?
– A közlekedés biztonságát szolgálva az országban elsõk között alkalmaztuk az építésre elõkészített projektek forgalombiztonsági auditálását, amelyet egy független szakbizottság végez. Az auditálást az Országos Közutak Kezelõi Szabályzata miniszteri rendelet írja elõ, amelynek elõkészítõjeként dolgoztam a miniszteri fõtanácsosi éveim alatt, majd az elfogadása után – immár megyei igazgatóként – a gyakorlatban is alkalmazhattam azt.
Az itt eltöltött kilenc esztendõ alatt elkészült fejlesztések közül az egyik legkedvesebb a Mária Valéria híd újjáépítése, amelyre 56 évet kellett várni. A híd újjáépítése nem csak Esztergom és Párkány lakóinak nagy jelentõségû, de a magyar és szlovák kapcsolatok mûködését is jelzi, valamint európai szinten is szimbolikus jelentõséggel bír. Külön öröm számomra, hogy a híd elkészüléséhez a szlovák kollégák megnyerésére is szükség volt, és a felújítás végig az együttmûködés jegyében telt. A Mária Valéria híd tehát megtanított minket együtt dolgozni, és ez a szlovák-magyar közúti szakértõi kapcsolatokban, út és hídépítések, felújítások összehangolásában is tetten érhetõ.

– Az újjáépítéshez kapcsolódva megvalósult az Esztergom belvárosát tehermentesítõ a Bánomi úti és Prímás sziget – Árok utcai új nyomvonal. Elkészült a 10 sz. fõút, Dorog és Tát elkerülését biztosító új útja is, így a tranzit teherforgalom a településeket elkerülhette, valamint az ebben az idõszakban gyorsan fejlõdõ ipari parkok becsatlakoztatásai az úthálózatba, a körforgalmak kiépítése megyeszerte. Mindig fontos szempont volt az ésszerûség, költséghatékonyság – ennek jó példája a Bana-Ács közötti földút szilárd burkolattal való ellátása, amely az autópályáról felmart aszfaltot hasznosította újra. Ez az anyag az útépítés szigorú szempontjai szerint megfelelõ egy ekkora forgalmú út ütemezett kiépítésére, a többi mart aszfalt felhasználás a kisebb forgalmú közutak megerõsítésénél jelentett lényegesen olcsóbb megoldást.

– Elõkészítési szakaszba került több fontos terv is. Ilyen a 81-es fõút rehabilitációjának elõkészítése. A 2007-ben induló munkálatokat megalapozta a 2004-ben Gyõr-Moson-Sopron megye határánál sikeresen kipróbált új típusú aszfalttechnológia, amely felhasználásra kerül a Gyõrt Szé-kesfehérvárral összekötõ út erõsítése, szélesítése, korrekciója során. Megkezdõdött a komáromi Erzsébet Duna-híd felújítása. A szlovák szakemberekkel összehangoltan egy új komáromi régióközi Duna-híd, és a Gdanks Ploce között az Észak-Déli tranzit közúti forgalom lebonyolítását szolgáló új, Zilina – M6 százhalombattai csomópont közötti szakaszának megvalósítása lehet a közös EU-cél. Ennek keretében tervpályázatot írtunk ki az új párkányi Duna-híd kialakítására.

– Munkám során nem csak a mérnöki teendõket kellett ellátnom, hanem össze kellett hangolnom a turisztikai, önkormányzati, úthasználói érdekeket a finanszírozói háttérrel – gyakran országhatárokon keresztül. Igyekeztem azonban a szakmai szempontokat – forgalombiztonság, láthatóság, zöld környezet karbantartása – mindig keményen és határozottan képviselni, a meglévõvel racionálisan gazdálkodni, a leromlás folyamatát lassítani, és csak ezután tovább növelni az úthálózat felületét. Sajnos az ország 30 éves lemaradásban van az úthálózat felújításában, és a felzárkózás nem könnyû.
Büszkeséggel tölt el, hogy az igazgatásom alatt felnövõ mérnökökbõl vezetõ beosztású szakemberek lettek.

– Milyen érzés volt átvenni a kitüntetést?
– Nagy megtiszteltetést jelent. Bár az elmúlt évek alatt kaptam különféle szakmai díjakat – Baross Gábor-díj, a Magyar Útügyi Társaság szakmai díja, Miniszteri dícséret – nagy meglepetést jelentett átvenni a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét. Azt jelzi számomra, hogy érdemes hosszú távra, felelõsen gondolkodni, vállalni bizonyos ütközéseket, és kitartani a szakmailag helyes út mellett.

Vitkóczi Éva