A vértesi kis faluról megjelent karcsú kötet alcíme szerint Helytörténeti és települési kézikönyv. Különleges mûfajban íródott. Nem klasszikus helytörténeti kiadvány, nem tudományos mû, bár forrásai kö-zött ilyen is szerepel. Bevezetõje szerint vázlatos történeti áttekintést kíván adni a falu múltjából, de nemcsak az. Célja a közösség szellemi és tárgyi örökségének rendszerezõ bemutatása: értékmentés és önmeghatározás, a falu népszerûsítése. Önmeghatározás: ilyenek vagyunk, ezek a gyökereink, ezek jelenünk tényei mai és jövendõbeli bokodiaknak és minden érdeklõdõnek.

Nemcsak helytörténeti mû tehát, de a múlt elég hangsúlyt kap a mû elején. Azért néhány megjegyzést, kiegészítést nem árt ezzel kapcsolatban tenni.
Talán lehetett volna utalni a községnév etimológiájára, jobban ki lehetett volna emelni a tatárjárás elõtti és utáni helyzet különbségeit. Nagyon jó ötlet ugyanakkor, hogy a török korszak végénél kezdi az egyházközségek történetét. Az egész kötetben felhasználja az egyházközségi jegyzõkönyveket, lelkészi naplókat, Historia domust és parókiai iratokat. Ez nem véletlen. A szerzõ Czunyiné dr. Bertalan Judit szerényen nem említi a forrásmunkák között, de tudnivaló, hogy 1994-ben megírta a bokodi református gyülekezet történetét. Nyilván ezt a mûvet és ez irányú kutatásait is felhasználta a község történetérõl készített, de sajnos befejezetlenül maradt videosorozathoz. Annál is inkább fontos ezt megemlíteni, mert az egyházi írások, forrásmunkák a világi életre vonatkozóan is tartalmaznak becses helytörténeti adatokat. Ilyen például a Smid Mihály evangélikus lelkészrõl szóló közlés is. Az 1848/49-ben Damjanich alatt szolgált katona rangjára vonatkozóan Czunyiné kapitányi beosztást említ. A szakirodalom – igaz, kérdõjellel – hadnagyi rangját tartotta számon. Egy kicsit bõvebb ismertetés jó lett volna e vitéz egyházfiról. A mûfaji és terjedelmi korlátok elég sok mindennek határt szabnak, de azért meg kellett volna említeni az 1950-es évek második felétõl az erõmû szolgálati lakásainak helyet adó terület nevét: szabadosok. A kataszteri térképek alapján elõtte szántóföldként nyilvántartott és újonnan beépített falurész kapcsán utalni lehetett az életforma változására, az ipartörténet sokoldalú hatására a falu mindennapjaira.
Különálló, de elég bõ, és több alfejezetbõl álló rész A település jellegét formáló és mutató mindennapok … címû 10. fejezet. Ebben Czunyiné részletesen bemutatja az elmúlt századok és napjaink néprajzi hagyományait, a közösségi élet és érintkezés tényeit, a népi vallásosság, az egyházi ünnepkör megünneplésének bokodi szokásait, a paraszti élet ritmusát máig meghatározó helyi hagyományokat. Jó kiegészítés a Falukép, házak berendezések címû rész, amely tárgyi néprajzi emlékeket tár elénk a falu tradicionális társadalmának letûnt korszakából.
A falu megtartó erejének egyik pillére az általános iskola, amelynek története és jelene a 11. fejezetben olvasható. Joggal lehetnek büszkék az itt élõk arra, hogy a mai oktatási intézmény a Vértesalja Kistérségi Iskolaszövetség bázisa. A települési kézikönyv jelleget erõsítik A település ma és a Bokod község társadalmi csoportjai, civil szervezetei mûködésük, tevékenységük, céljaik és feladataik címû fejezetek. Itt érzõdik, hogy a szerzõ nagy hangsúlyt fektet napjaink falujának ismertetésére. Önkritikusan mutat rá arra a tényre, ami sajnos megint csak nem egyedi jelenség kis községeinkben, hogy Hiányoznak azok a közösségi csoportok és az a lelkesedés, ami a kilencvenes éveket a kezdetekben jellemezte és a falu életét felpezsdítette. (35. l)
A helytörténeti kézikönyv jelleget erõsítette volna az is, ha az “Akikre büszkék vagyunk” címû fejezetben név szerint megemlítették volna a falu jeles szülöttét, Nemere Zoltán (1942-2001) párbajtõrözõt, aki 1964-ben és 1968-ban tagja volt az olimpiai bajnokságot nyert csapatnak. A javasolt kiegészítések bizonyosan nem mentek volna az olvasmányosság rovására.
Összességében elmondható a mûrõl, hogy jól szerkesztett, áttekinthetõ, az egyes részeket arányosan tárgyaló kötetté kerekedett szép és hasznos kiadványt vehet kézbe olvasója. A helytörténet-oktatásban bizonyára fel fogják majd használni. E mellett a falu jelenének is egyfajta szintézise, amelybõl nem csak helyiek meríthetnek. Jó értelemben vett marketing stratégia része e kis kötet. Hiszen a vendégváró, a polgármesteri hivatal, az egyházközségek és a tûzoltóság honlapjai mellett nyomtatott formában is jelen kívánnak lenni, a falut szeretnék népszerûsíteni, megismertetni szélesebb körben.
(Bokod: Helytörténeti és települési kézikönyv. Bokodi Faluszépítõ és Hagyományõrzõ Egyesület, 2005.)

Dr. Horváth Géza