A Gerenday Közösségi Ház és Arborétum Lábatlan központjában a 10-es számú fõútvonal mentén várja az érdeklõdõket. Az épület és az azt körülvevõ 2,02 ha területû park 1847-tõl volt a Gerenday család tulajdonában, mikor Gerenday Antal Piszkét választotta családja lakóhelyéül. Érdekeltséget szerez a Gerecse vörösmárvány bányáiban, és Piszkén kõfaragó telepet létesít.
A Gerenday-család
A 150 embert foglalkoztató Gerenday-féle Emlékmû és Építési Anyag rt. a kor vezetõ cége volt, amit késõbb Pestre telepítettek át. Õk készítették el hazánk számos jeles férfijának, így többek között Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Garai János síremlékét. A sírköveken kívül emléktáblákat és köztéri szobrokat is készítettek. Gerenday Antal maga szervezte a piszkei hajóállomás felépítését, mert a vízen könnyebben szállíthatta a márványt Pestre.
A piszkei telep épületeit alakították át lakóhelyiségekké az egyre növekvõ család számára (nyolc gyermeke volt). Így alakult ki az a családi épületegyüttes a falu közepén, amit még az egykori piszkei képeslapok is Gerenday kúriának neveznek.
Az épületegyüttes kiépítése az 1900-as évek elején fejezõdött be. Ekkor készült el az Esterházy-stílus jegyeit viselõ, de jellegzetesen polgári lakószárny, amely hosszú évtizedekig a család kedvelt nyári tartózkodási helye volt.
A család tevékenyen kivette részét a falu kulturális és közéletébõl, 1864-ben kálváriát építettnek a templom fölé, majd 1868-ban megalakították a Piszke-Karva Olvasókört, amely az Úrikaszinó szerepét is betöltötte és a második világháború végéig fennállt.
A kúria
Az épület 1990-ig volt a család tulajdonában, amikor a Gép- és Alkatrészgyár lábatlani gyára megvette a tulajdonjogot a családtól, majd 1999-ben a parkkal együtt eladásra kínálta. Az önkormányzat megvette a területet, és ünnepélyes keretek között 1999 májusában Lábatlan lakói nevében átvette a jelképes kulcsokat Lukácsy Andrástól, a család örökösétõl. A kúria megmaradt berendezési tárgyait, a bútorokat és a festményeket restauráltatták, melyek megtekinthetõk a Közösségi Házzá alakított épületben. A helyreállított bútorok, és a restaurált képek (családi portrék) kicsit arisztokratikusnak tûnhetnek a látogatóknak, pedig a családra inkább a dolgos, igényes és eredményes munka, nyitottság volt jellemzõ.
A parkot 1890-es években létesítette a család. Gerenday Antal fiai, Dezsõ és Andor alapítják a Gerenday fenyõkertészetet, amelynek egy szép egyede a párizsi világkiállítás aranyérmét nyeri el. A nagyobbrészt örökzöld növényekbõl és ritka fajokból álló gyûjtemény, mely hosszú évtizedeken át gyarapodott, európai hírû volt. A faiskola a háborúkat átvészelve 1945-tõl fokozatosan megszûnt. Az arborétumot 1977-ben a Komárom Megyei tanács védetté nyilvánította, a terület értékeinek õrzésével a Gerenday örökösöket bízták meg, a kiadásokat költségvetésben terveztette meg, a növények értékének megállapítására szakvélemény készült.
Az 1990-es években a Gép és Alkatrészgyár az arborétumot bekerítette, majd tisztítás után elkezdték az értékes növényfajok jelzõtábláinak kihelyezését, esõbeállót építettek és megoldották a világítást. Amikor 1999-ben az önkormányzat tulajdonába került, tovább folytatódott a kert gondozása. 2003-tól az arborétum teljesen felújítva, szabadtéri színpaddal kiegészítve várja a kikapcsolódásra, kultúrára, sétára vágyó közönséget.