A hibákat lássuk be, és ne kövessük el még egyszer!
Bemutatjuk Dr. Völner Pált, a KEM-i Közgyûlés új elnökét

Az õszi helyhatósági választások eredményeképpen jelentõsen átalakult Komárom-Esztergom megye közgyûlése is. Hangsúlyos többséget kapott a jobboldal, és elnöknek a korábban regnáló Agócs Istvánnal szemben Dr. Völner Pált választották.

– Hogy alakult eddigi pályafutása?
– 1962-ben születtem, Gyõrben. Pannonhalmán, a bencés gimnáziumban érettségiztem, majd következett az ELTE jogi kara. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki szintén jogásznak tanult, és mivel õ nyergesújfalusi, a házasságkötésünk után ide költöztünk. Dolgoztam pár hónapot az APEH-nél, majd a nyergesi Eternit lett a munkahelyem. Jogász társaimmal elõbb egy jogtanácsosi munkaközösséget, majd mikor ezt a törvény lehetõvé tette, 1992-ben ügyvédi irodát hoztunk létre. Ezt négyen alapítottuk, 1998-tól van saját irodám. A megyei elnöki megbízás miatt ügyvédi tevékenységemet szüneteltetem jelenleg a feleségem vezeti az irodát. 1998-tól vagyok a nyergesi képviselõtestület tagja, az idei választásokon a legtöbb szavazatot kaptam a tizenhárom képviselõ közül, így kötelességemnek tartottam, hogy ezt a funkciót megtartsam.

– Aktív társadalmi életet is élt, él.
– Mindig igyekeztem részt venni Nyergesújfalu közéletében. Mai napig – bár inkább már csak formálisan – elnöke vagyok az Eternit SE-nek, amely fõleg az asztaliteniszben  jeleskedik. Vállaltam a Szamaritánus Alapítvány vezetését is, ezt a tevékenységemet ma is érdemben folytatom. 2002-tõl, mintegy száznegyven fõvel mûködik a nyergesi Polgári Kör, ennek is aktív tagja vagyok. Mivel politikai hovatartozásom soha nem volt titok, ezért 2004-ben  beléptem a FIDESZ-be. Baráti körömmel, ha csak tehetem, hetente kosárlabdázni járunk. A kosarazáshoz a magasságom ugyan megvan, de soha nem sportoltam versenyszerûen. Sajnos mostanában gyakran hiányzom, amit a többiek szóvá is tesznek.

– A család?
– Két lányunk van, 17 és 14 évesek, valamint egy tízéves fiunk. A lányok a nyelvek és a zene iránt érdeklõdnek, a fiam pedig inkább az autók, motorok nagy szerelmese. Újdonság, hogy legutóbb Gyõrben egy ismerõsünknél gyönyörû lovakat láttunk, így a kislányok már két hónapja lovagolnak, a srác pedig most kacérkodik a gondolattal. Vele inkább kerékpározni szoktunk. Az aktív pihenés híve vagyok, baráti körömmel évente rendszeresen a Tátrába kirándulunk, túrázunk. A középsõ leányom is volt már velünk, pedig olykor komoly fizikai igénybevételt jelentenek a meredek kaptatók. Egyszer például  egy menedékház elõtt pihentünk,  és a csúcs irányába nézve egyik tanár barátom felmutatott: látjátok milyen bátrak azok a sziklamászók? A többiek nagy nevetéssel felvilágosították, hogy a utunk is arra vezet!

– Az aktív pihenésen kívül mi az, ami még kikapcsolja?
– A barokk zene – a család ezt már nagyon unja és a jó filmek.Itt is nagy lemaradásban vagyok az idõhiány miatt, de elõbb-utóbb megnézem az 56 témájában készült új mozikat -, és az olvasás. Pihentetõnek évente újraolvasok egy-egy Rejtõt, de a közelmúltban rágtam át magam Dante Isteni színjátékán is. Amúgy a hadtörténettel, haditengerészettel, a történelemmel – fõleg a török kor, a 48-49-es forradalom és szabadságharc idõszaka – foglalkozó mûvek állnak az érdeklõdésem homlokterében. Bár pacifista vagyok, mégis úgy gondolom, hogy a béke záloga az erõ megléte.

– A megyei elnöki hivatás gyakorlásában milyen alapelveket kíván követni?
– Három dolgot gondolok igazán fontosnak. Együttmûködés, racionalitás és érdekvédelem. Együtt kívánok dolgozni az ellenzékkel, például a bizottságok összeállításánál, számuk csökkentésénél ez már sikerült. Jó lenne, ha országosan is közelíteni lehetne az okos kompromisszumokhoz. A kormánynak nem erõbõl kéne elsorvasztani a megyéket, vagy saját embereiket ültetni a regionális tanácsok élére, hanem konszenzussal kellene megvalósítani a közigazgatás átszervezését. A racionalizálást a megyei hivatalra értem, ez átszervezésekkel, létszámleépítéssel járhat. Ez utóbbit nem drasztikusan gondolom, hanem például esetenként nem töltjük be a nyugdíjba menõ kollégák státuszát. Ésszerûsíteni kell a gazdálkodást is, hiszen 500 milliós hitelállományunk van jelenleg, aminek csak a kamata 40 millió forint. Van egy csomó kötelezõ feladatunk – 2007-ben már negyven intézményt kell mûködtetnünk -, ezekhez viszont az állam nem adja a megfelelõ forrást. Védenünk kell tehát a megye és intézményeink érdekeit, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy mint megye nagyon sok pályázaton nem indulhatunk. Van tehát feladat elég.

– Mi a vezetõi ars poétikája?
– Egy Denzinger nevû morálteológus nézetét vallom, aki azt írta, hogy dogma nélkül nincs erkölcs. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy minkinél kell lennie valami normának, amihez igazodhatunk. Legyen az a tízparancsolat, vagy akár egy közösen meghatározott más normarendszer, csak ezekhez viszonyítva láthatjuk meg, hogy jót és jól cselekedtünk-e. Így láthatjuk meg a hibáinkat. Ha készítek ezek alapján egy leltárt, akkor pontosan tudom, hogy mikor hibáztam, és még egyszer nem akarom elkövetni ugyanezeket a helytelen lépéseket. Jó lenne tehát egy közös mérce, amit mindenki elfogadna, ehhez azonban partnerek is kellenek! Ez valahogy nincs meg manapság. Én keresztény szellemiségben nõttem fel, így azt vallom, hogy a másikra oda kell figyelni, tisztelni kell az embert! Ilyen alapokon próbálok élni, dolgozni, a közösségért cselekedni.

Veér Károly