A VILÁG VELÜK KEREK
„A szeretet vezérli a munkánkat.”
A Kõrösi Csoma Sándor tér Tatabányán szinte elbújik az újvárosi régi házak között. Sokan nem is tudják, hogy itt található a város Szent József Rehabilitációs Otthona. Magyarra fordítva: mentálisan sérült emberek kis közössége lakik itt a csendes környezetben. Az intézmény életérõl, a közeledõ karácsonyi ünnepekrõl vezetõjükkel, Szentgáli Lajosnéval beszélgettünk.
Hogyan kapcsolódik az otthon a város szociális ellátó rendszerébe?
Az Egyesített Szociális Intézmények Rehabilitációs Szolgálatának részintézményeként mûködünk. Bentlakásos ápoló – gondozó otthonként az oktatás, a korai fejlesztés, a kondukció, és az orvosi rehabilitáció is a feladatunk közé tartozik. A legfiatalabb lakónk hat, a legidõsebb harmincnyolc éves, az átlag életkor már 18 év felett van. Összesen harminc gondozott él itt.
Milyen a kapcsolata a lakóknak a családjukkal?
Az az igazság, hogy nem szívesen beszélek errõl, mert kellemetlen tapasztalataim vannak. Eleve az itt lakók fele állami gondozott ami eleve hátrány ebbõl a szempontból. Másrészt a mai világban a családok nem tudják és sajnos vannak akik nem is akarják felvállalni a kapcsolatot a sokszor halmozottan sérült gyermekekkel. Szinte mindegyikük pici kora óta itt él, az õ szemükben mi vagyunk a család. Még a kapcsolatot tartó szülõkkel is néha drámai pillanatokat élünk át egy – egy látogatás alkalmával.
Mennyire rehabilitálhatók az itt élõk?
A velük foglalkozók lelkiismeretes munkája ellenére is sajnos csak egy egyénenként változó szintig fejleszthetõk, ezután már csak a szinten tartás lehet a célunk. Néhányan már befejezték az általános iskolát, néhányan most is tanulnak, de ennél többet nem tehetünk.
Hogyan zajlik itt az élet?
Gondozottaink életkora és állapota eltérõ. Ennek ellenére szükség van biztos pontokra az életükben, így nálunk is napirend szerint történik minden. De mielõtt bárki valami monoton egyhangúságra gondolna, el kell mondanom, hogy évente kétszer üdülni megyünk, kiállításokra járunk, színházbérletünk van és igyekszünk biztosítani mindent ami csak elérhetõ a mi kereteink között.
Mindezek azonban fontosságukban eltörpülnek amellett, ami minden intézményünkben dolgozó vezérelve: az elfogadó, meleg szeretet. Nekik mi vagyunk a család, belénk kapaszkodnak, ez az otthonuk. Még a felnõttek is a mi gyerekeink.
Hogyan készülnek a karácsonyra?
Már túl vagyunk a Mikulás ünnepségen az akkor elkészített dekorációt bõvítjük tovább. Két nagy karácsonyfát állítunk, és már folyik a dalok betanulása. Megható látni a szavakat is nehezen ejtõ és értõ gyerekek igyekezetét. Szenteste a lakók és az éppen dolgozó gondozók kis ünnepséget tartanak.
Hogyan választják ki az ajándékokat?
Akikkel lehet, azokkal megbeszéljük, hogy mit szeretnének. Ebben a körben a CD, a DVD és a könyv a sláger. Õk névreszólóan kapják meg amire vágytak. A többiek közös ajándékokat kapnak, elsõsorban játékokat.
Hogyan élik meg mindezeket az itt dolgozók?
Nálunk az élet produkálja a munka menetét. Aki már hosszabb ideje itt dolgozik az nem a pénzért teszi, nem érzi elvégzendõ feladatok sorozatának a tevékenységét. A szeretet vezérli a munkánkat. A legnagyobb siker a viszonzása ennek a szeretetnek. És nem csak karácsonykor.
Még néhány gondolat:
December 24.-én, karácsony szentestén a keresztény világban fát állítunk, megajándékozzuk egymást és jókat eszünk családi körben. Már aki teheti. Sajnos sokan lesznek, akiknek vagy a fa, vagy az ajándék, vagy éppen a vacsora nem adatik meg. De mit szóljanak azok, akiknek a családi szeretet melegébõl nem jut? És hogyan szóljanak azok, akik szólni sem tudnak? Majd akkor este, amikor már megköszöntöttünk, megajándékoztunk mindenkit akit szeretünk és már magunkban leszünk, szenteljünk legalább egy gondolatot rájuk. A szótlanokra. Azokra is, akik velük lesznek. És nem csak karácsonykor.