120 esztendõs a Szent Rita Fogyatékosok Otthona
Az évforduló alkalmából emléktáblát avattak
120 évvel ezelõtt, 1886-ban alapította Simor János esztergomi hercegprímás – akkor még árvaházként – az esztergomi Szent Rita Fogyatékosok otthonát. Az intézményben 1951 óta gondoskodnak fogyatékossággal élõk ellátásáról, jelenleg 56 értelmileg akadályozott, valamint halmozottan sérült lakóról.
Dr. Völner Pál a Komárom-Esztergom Megyei Közgyûlés elnöke, valamint Horváthné Trepák Etelka intézményvezetõ avatta fel 2006. december 15-én a megyei önkormányzat fenntartásában mûködõ esztergomi Szent Rita Fogyatékosok Otthonában azt az emléktáblát, melyet az intézmény 120 éves fennállása alkalmából helyeztek el Simor János és Szent Rita tiszteletére. Az eseményen Dr. Gaál Endre Nagyprépost, a Vitéz János Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola és a Hittudományi Fõiskola rektora, valamint az ökumenikus szertartáson Patton Márk a Magyar Baptista lelkész kért áldást az intézményre.
Az intézményt Simor János esztergomi hercegprímás alapította 1886-ban, falai között árvaház és iskola mûködött. Az otthonban 1951 óta, 55 éve gondoskodnak fogyatékossággal élõk ellátásáról, jelenleg 56 fõ (7-43 év közötti) értelmileg középsúlyosan és súlyosan akadályozott, valamint halmozottan sérült lakó él. Az intézmény számukra nemcsak a gondozást, ápolást, egészségügyi alapellátást és a szakellátáshoz való hozzájutás lehetõségét biztosítja, hanem a törvényi kereteken belül a gyógyászati segédeszközökkel való ellátást, szükség szerint a fizikoterápiás kezelést és a gyógy-masszírozást is. A kiskorú lakók számára a közoktatási törvénynek megfelelõ tankötelezettség teljesítésének lehetõségét korai fejlesztéssel, illetve fejlesztõ felkészítéssel biztosítják. A lakók mentálhigiénés gondozása mellett a felnõtt korúak szinten tartó-, és kerti terápiás foglalkoztatásokon vesznek részt. Az otthon a kor követelményeinek megfelelõen segíti a normalizációt és a társadalmi integrációt: törekszik arra, hogy lakói a társadalom azonos értékû tagjaiként jelenjenek meg szûkebb és tágabb környezetükben, emellett minden lehetõséget igyekeznek kiaknázni a megszakadt családi kapcsolatok helyreállítása, fenntartása érdekében.
Simor János 1813. augusztus 23-án született Székesfehérváron, s Esztergomban hunyt el 1891. január 23-án. 1836. október 28-án szentelték pappá Esztergomban. Pályája kezdetén terézvárosi káplán, egyetemi hitszónok volt. 1840 nyarán a Pázmáneumba küldték tanulmányi felügyelõnek, 1841. december 28-án a bécsi egyetemen doktorrá avatták. 1842-ben Sándor Móric gr. birtokán, Bajnán lett plébános, majd négy év múlva az esztergomi papneveldében lett tanár. 1857. február 20-án nevezték ki gyõri püspöknek. Gyõri mûködésének tíz esztendeje alatt nagy gondot fordított a katolikus iskolák megújítására, óvodákat, kórházakat alapított, egyházmegyei nyugdíjalapot hozott létre. 1867. január 20-án Magyarország hercegprímása lett.
Casciai Szent Ritát (Roccaporena, 1381 körül – Cascia, 1447. május 22.) már halála elõtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielõtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének” nevezte õt. Testét Casciában, az 1937-47 között épült Szent Rita-templomban õrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tûnõ esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.
-kemöh-