„Cuki, cuki vagyok, szeretnek is a nagyok…”
A történet egyszerûnek látszik: adva van egy modellstúdiót vezetõ fiatalember, egy egykori tanítvány tinilány, egy kis fütyörészés, néhány zenészhaver, egy jó számítógépes szakember, és indulhat a buli. Valójában mégsem ennyire egyszerû a világ: Tatabányán semmiképpen, de némi netes böngészés után állíthatom, hogy Cukiból országosan is ismert személyiség lett. Mondhatni jelenség. Sõt megosztó jelenség. A részletekrõl Haász Sándor menedzserrel és Lugosi „ Cuki” Dórival beszélgettem.
Haász Sándor
– Valamikor az elmúlt nyáron kutyasétáltatás közben ugrott be a mára már közismertté vált refrén és dallam, majd az ötlet, hogy lehetne ezzel kezdeni valamit. Beszéltem néhány barátommal, akik azt mondták, hogy ez akkora hülyeség, hogy ezt meg kell csinálni.
– Hogyan lett az ötletbõl valóság?
– Miután összejött a csapat, felhívtam Dórit, akit még az általam vezetett Geratti Modellstúdióból ismertem, és megkérdeztem tõle, vállalná – e a dal feléneklését, és a klipben való szereplést. Õ vállalta és onnan már nem volt megállás.
– Mi történt azóta?
– Elkészült a Cuki vagyok címû szám és annak videoklipje, létrehoztuk a cukivagyok.hu honlapot, amelyet szeptember másodika óta több mint egymillió látogató keresett fel. Szerepeltünk mind a két nagy kereskedelmi televízióban, és rengeteg egyéb felkérésnek teszünk eleget.
– Hogyan tovább?
– Elkészült egy új CD is, a kapcsolódó klippen dolgozunk. Újabb dalok is vannak a tarsolyban, más zenei stíluson is gondolkodunk. A nyár végére már színpadon is elõadható produkciót tervezünk.
– Milyen a fogadtatás?
– Sokan paródiának vélik, de nem az. Egészen egyszerûen egy tinilány tiniszlengben énekel. Aki ezt így fogja fel, és érti is ezt a nyelvet, annak tetszik, aki megpróbálja mûértõ pózba vágni magát és elemezgetni, azoknak nem.
Lugosi „Cuki” Dóri
– Amikor Sanyi telefonált, természetesen beszéltem a szüleimmel. Elõször azt hittük, hogy ez csak egy jó poén, de amikor kiderült, hogy komoly, úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Egy teljesen új világba csöppentem. Kezdetben szórakozásnak tûnt, ma már azonban egy kicsit munka is.
– Hogyan reagált a környezeted?
– Az Árpád gimibe járok, így azonnal szembesültem a véleményekkel. A nálam kisebbek körében egyértelmû a siker. A kortársaim között már megoszlanak a vélemények. Sokan úgy gondolták, hogy mindez csak magamutogatás, és talán vannak olyanok is, akiket az irigység motivált. Közösségi weboldalakon rajongói klubok alakultak, nagyon sok pozitív visszajelzést kapok.
– Hogyan csapódik le benned az, ami körülötted, veled történik?
– Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy nekem nem csak kívülrõl rózsaszínû a világ, és azt is, hogy ehhez a sikerhez nem kellettek bulvártémák, nem kellett gyûlölet, csak egyszerûség. Most már úgy érzem, hogy ezzel szeretnék foglakozni. Ének – zene tagozatos iskolába jártam, az alapok megvannak, de szeretném képezni magam. Ebben anyu – aki énektanárnõ – a segítségemre lesz. A tanulást sem hanyagolom el, média – kommunikációs szakon szeretnék továbbtanulni.
Amikor fentebb cuki jelenségrõl és megosztottságról írtam, arra gondoltam, hogy bárhol megemlítettem a témát, a vélemények két szélsõség között ingáztak. Ugyanez mondható el a világhálón megjelent reagálásokról is. Van azonban néhány tanulság is: a szemünk elõtt, egy videoklippen belül alakul át egy gyerek kamasszá, és ez akkor is így van, ha õk úgy fogalmaznak, hogy változott a „szívcsi, a fíling, meg a satöbbi”. Az is megállapítható, hogy ismét bebizonyosodott az internet hatalma, és ennek még ebben az esetben is van gazdasági vonzata – tekintettel a vásárolható CD-kre, pólókra és egyéb bigyi–bogyókra. De már túl messzire mentem, így már csak egy javaslatom van: nézzék meg a cukivagyok.hu honlapot. Hogy stílszerû legyek: tök zsír!
Süle Károly