Mindenki Imre bácsija

Kedves ünnepség helyszíne volt a tatabányai Sport Étterem, ahol Tatabánya Megyei Jogú Város önkormányzata, a Tatabányai Sport Club és a Magyar Súlyemelõ-szövetség köszöntötte Földi Imrét, a nemrégiben a nemzet sportolójának megválasztott kiváló súlyemelõt.

Köszöntések, köszönetek
Az összejövetel kezdetén levetített dokumentumfilm-összeállítás közelebb hozta hozzánk München olimpiai bajnokát, majd Darabos Balázs válogatott gyalogló avatott tolmácsolásában hallgathattuk meg Pierre de Coubertin Óda a sporthoz címû versét.
Bencsik János polgármester ”Imre bátyám”-nak szólította Tatabánya büszkeségét, kiemelve a remek sportember példa értékû sportpályafutását, emberi tartását. Szerinte Földi Imre azok közé tartozott, aki a benne szunnyadó tehetséget felszínre is tudta hozni – mert kitartó volt, mert a kudarcokból is építkezni tudott.
”Ha nem sportoló lettél volna, akkor a civil szakmádban emelkedtél volna ki a többiek közül, és bár nem ismernének annyian, a szûk közösségedben állíthattak volna példaképnek” – mondta a polgármester, aki köszönetet mondott Lukács Zoltánnak, aki azt javasolta, hogy Földi Imrérõl nevezzék el a nagyrészt már felújított sportcsarnokot. A bejárati részt szeretnék még szebbé varázsolni, kibõvítenék az elõcsarnokot, amelyben emléket állítanának a legnagyobb tatabányai sportolóknak.
”Köszönjük Földi Imrének, hogy elõbbre hozta a létesítmény renoválását!” – jegyezte meg viccesen Bencsik János, majd ajándékot nyújtott át a kiváló sportembernek, Irénkének, a feleségnek, és a szintén érmehalmozó volt súlyemelõ leányuknak, Földi Csillának.
Az Olimpiai Bajnokok Klubja, a Tatabányai Sport Club és a Magyar Súlyemelõ-szövetség képviseletében Dömötör Zoltán, Máj Jánosné és Fehér Tamás elnökök köszöntötték Földi Imrét, az ünnepséget követõ fogadáson Molnár Zoltán MOB-igazgató intézett meleg szavakat a világéletében tatabányai színekben versenyzõ sportemberhez.

Világsztárok az ünnepségen
Több egykori remek súlyemelõ (Nemessányi Árpád, Szalai György, Tóth Géza, Stark Tibor) is ott volt a köszöntésen, a nemzet sportolói közül megjelent Weltner Györgyné Ivánkay Mária fogyatékos asztaliteniszezõ, Portisch Lajos sakkolimpiai bajnok és Balczó András olimpiai aranyérmes öttusázó.
Utóbbi jelenléte különösen örömteli volt, hiszen jobbára kerüli a sajtónyilvánosságot, és politikai-elvi hitvallása miatt részt sem vett 2004-ben azon az ünnepségen, amelyen átadták a nemzet sportolója díjakat. A két kiválóság a hatvanas években gyakran került egy szobába a Sportkórház úgynevezett kondicionálási osztályán, ahol a hazai élversenyzõk kiemelt ellátásban részesültek.
Balczó András kérdésünkre annyit mondott Földi Imre nemzet sortolójává történõ megválasztása kapcsán: ”Meghalt a király, éljen a király!” Ennél ékesebben tényleg nem lehet fogalmazni.

„Soha nem kokszoltam”
Az ünnepség utáni pezsgõs koccintást és fogadást egy kis folyosói csevellyel folytattuk. Az apró termetû súlyemelõkirály cigarettára gyújtott.

– Mióta dohányzik?
– Éppen hatvankét esztendeje. Ez azonban soha nem hátráltatott a versenyzésben, hiszen amolyan kocabagós vagyok – nagyon ritkán szívom le a füstöt.

– Legsikeresebb száma a lökés volt. Miért szüntették meg ezt a fogásnemet?
– Szerettem a lökést, hiszen itt nem a technika dominált, hanem a nyers, fizikai erõ. Itt dõlt el, ki a legény a gáton! A megszüntetés oka az lehetett, hogy a lökésnek komoly egészségkárosító hatása volt, hiszen óriási megterhelést jelentett a gerincnek. Ezt én is tapasztaltam, az elmúlt hónapokban is kés alá kellett feküdnöm gerincproblémák miatt.

– A nehézatlétikában gyakoriak a doppingesetek. Hogy volt ez az Önök idejében?
– Én soha nem kokszoltam, az elvégzett munkában, no meg saját akaraterõmben bíztam a legjobban. Egyébként már akkoriban is fokozottan figyeltek erre a versenyeken, így aztán bolond lettem volna a hosszú felkészülést sutba dobva tiltott szerekhez nyúlni!

Vk.