LÁSD ZÖLDBEN A VILÁGOT

LÁSD ZÖLDBEN A VILÁGOT – GREENEXPO 2007

Az esemény Magyarországon olyan egyedülálló kezdeményezés, amelynek keretében az idelátogatók betekintést kaphattak nemcsak a kertészeti és kertápolási újdonságokba, hanem az új energiaforrásokra épülõ környezettudatos és egészséges életforma világába is. A kiállítás alkalmából a Bruxinfó Európai elemzõ Iroda készített egy olyan összehasonlító tanulmányt, melynek célja, hogy a környezetünkhöz tartozó legfontosabb tennivalók alapján egy európai helyzetképet alkosson, valamint bemutasson néhány érdekes és gondolkodásra késztetõ célkitûzést az Európai Unióból, amelyek az állampolgárok életminõségét jelentõsen befolyásolhatják a jövõben. A tanulmány készítõi minden esetben igyekeztek a magyar adatokat összehasonlítani a régióbeli országokkal, de egyúttal az európai trendet leginkább mutató EU-átlagokat is valamennyi esetben jelölik.
A tanulmány szakértõinek immáron sokadik szakpolitikai „benchmark-elemzése” ismét azt az eredményt hozta, hogy nem léteznek egyértelmûen „etalonországok” az Európai Unióban, és ez különösen igaz lehet a környezetvédelemmel kapcsolatos eredmények és tennivalók vizsgálatának összegzésekor. Éppen a legfejlettebb európai országokban jelentkezik a legtöbb probléma a városok fenntarhatóságával kapcsolatban, hiszen az állampolgárok négyötöde városban vagy annak vonzáskörzetében él. Az õ életminõségûket nagyban befolyásolja a környezet, amelyben mindennapjaikat töltik. Az európai városoknak jelenleg egy sor környezetvédelmi kihívással kell megbirkózniuk: ezek közé tartozik a rossz levegõ, az üvegházhatású gázok kibocsátása, a zsúfoltság, a nagy forgalom, a város formátlan, szabad növekedése, a hulladék és a szennyvíz kezelése. A tanulmány említést tesz az EP-képviselõk által 2006-ban elfogadott városi környezetrõl szóló jelentésrõl, amely arra ösztönzi a nagyvárosokat (a 27 tagú EU nagyjából 500 legnagyobb városa), hogy készítsenek tervet a városi környezet kezelésére. Az EP-jelentés azt is sürgeti, hogy jusson uniós pénz az energiatakarékosságra, a lakóépületek felújítására és a városi infrastruktúra, így például a távfûtés korszerûsítésére, sürgetik továbbá a zöldterületek arányának növelését, a barnamezõs beruházások támogatását a zöldmezõs beruházásokkal szemben. A BruxInfo statisztikai összefoglalója ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a magyar városokban a zöldterületek aránya az európai átlagot meghaladó mértékû.
A tanulmány kiemelten foglalkozik a hulladékkezelés témakörével. Több indikátor alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az új tagországok elõnyösebb helyzetben lehetnek a nyugati tagországokkal szemben, hiszen nagyságrendekkel kevesebb városi szemetet termelnek évente. A képlet egyértelmû, minél fejlettebb egy tagország gazdasága és minél inkább megvalósul területén a „fogyasztói társadalom”, annál több szemetet termelnek. Az egy fõre jutó szemét mennyisége Dániában, Németországban, Ausztriában és Nagy-Britanniá-ban több mint duplája az EU-célkitûzésnek (ami 300 kg per/év/fõ). Ugyanezen országok azonban a szemét mennyiségének több mint felét szelektíven dolgozzák fel. Az EU-célkitûzést teljesíteni tudó kelet-közép-európai országokban viszont nagyrészt a hagyományos hulladéklerakó-telepeken történik az „ártalmatlanítás”. Magyarország az új tagállamok között az egyik legszemetesebb országnak tekinthetõ, az EU-átlagnak megfelelõ mennyiség jellemzi (470 kg/év/fõ), míg a szelektív feldolgozás mindössze a hulladék 1/3-át érinti.
Az összehasonlító tanulmány harmadik része az ökotermesztést és biotermékek piacát vizsgálta az európai országokban. Összegzésképp elmondható, hogy egyes környezetvédelmi megfontolások, a növekvõ vásárlói tudatosság, valamint az elmúlt idõszakban több európai országban napvilágra került élelmiszerbotrányok is szerepet játszhatnak a biopiac növekedésében. A dinamikus fejlõdés (évi 20-30%) az Európai Bizottságot és a nemzeti hatóságokat arra ösztönzi, hogy a korábbiaknál jobban odafigyeljenek a termelõkre és a termékeikre. A bizottság által ajánlott szabályozások azonban tovább drágíthatják a termékeket, miközben a tagállamok pedig a génmanipulált termékek jövõjét nem tudják egymás között tisztázni megnyugtató módon. Az ökotermesztésbe bevont mezõgazdasági területek nagyságának vizsgálatakor egyértelmû leszakadás figyelhetõ meg az új tagállamok részérõl. Kizárólag Csehország haladja az EU-átlagot az újak között, míg a legtöbb kelet-európai országban az 1 százalékot sem éri el a biotermelésre elkülönített mezõgazdasági területek aránya. A társadalmi jólét legmagasabb szintjével rendelkezõ európai országokban (a skandináv államok és Ausztria) a legmagasabb az ökotermékek aránya.
Összefoglalva, a tanulmány több indikátor mentén összehasonlítja az európai országokat a környezetvédelemben elért eredményeik, környezettudatosságuk alapján. Mindezek mellett minden esetben említi azokat az új célkitûzéseket és szakpolitkai fejleményeket, amelyek az Európai Bizottságban, Parlamentben és a Tanács körül napirenden vannak napjainkban. A tanulmány megállapítja, hogy a környezetvédelem minden korábbinál nagyobb jelentõséggel bír az EU-n belül, gondoljunk csak a márciusban megrendezett klímaváltozással kapcsolatos energia-csúcstalálkozóra, de hasonló elszántságot mutat a napokban bemutatott Zöld Könyv is, amely a környezetvédelmi és energiapolitikai célok piaci alapon (vagyis gazdasági és adóeszközökkel) történõ elõmozdításáról kíván uniós szintû vitát generálni.