Tótvári Lászlóval, a Komáromi POLI-FERR Fémszerkezetgyártó, Szerelõ és Szolgáltató Kft. ügyvezetõ igazgatójával a cég komáromi telephelyén találkoztam. A tíz évvel ezelõtt alapított vállalkozás gyökerei még a rendszerváltás elõtti idõkre nyúlnak vissza. Az elmúlt évekrõl, a mára sikeressé, s a szakmában elismertté vált vállalkozásról hosszasan beszélgettünk.

– Kezdjük talán a szakmai múlttal, hol és mit kell ahhoz tanulni, hogy valaki otthon legyen a fémszerkezetek gyártásában?
– Jómagam Budapesten a Bánki Donát Fõiskolán végeztem gépész-üzemmérnökként 1977-ben. A MOL-ban az üzemfenntartás, illetve a beruházási osztályon dolgoztam, majd a Komáromi Nyomda mûszaki osztályvezetõje lettem. Azt követõen a Vasipari Szövetkezet, illetve késõbb már részvénytársaság üzemvezetõjeként tevékenykedtem.
A középiskolai éveim alatt is szert tettem egy szakmára, az ipari szakközépiskolában esztergályosnak tanultam. Egészen a fõiskoláig ezt a szakmámat gyakoroltam is, egyetlen esztergapaddal, délutánonként már egy “mini kapitalizmust” építettem. Ennek eredményeként már rendelkeztem némi üzleti tapasztalattal, s tulajdonképpen innen indult a vállalkozásom.
Aztán persze egy idõ után felmerült a kérdés, hogy meddig lehet ezt így bírni, no és az intrikák sem maradtak el, amikor már nem Trabant Kombival kezdtem járni. Mindezek hatására – úgymond egy hirtelen elhatározással –, három fiúval együtt kiváltunk a cégbõl. Megalapítottam a céget, s én tulajdonosként, a kollégáim pedig alkalmazottként dolgoztak.
Arra mindig nagyon ügyeltem, hogy mindig csak akkorát lépjek elõre, ameddig még biztonságosan elláttam. Aminek szükségét éreztem, azon viszont soha nem gondolkodtam. Fegyver nélkül nem lehet harcolni – mindig ezt tartottam szem elõtt.

– Azt lehet tudni, hogy kik voltak a “csapattársak”?
– Persze, miért is ne, hiszen ketten a mai napig itt dolgoznak. Farkas István nagyszerû lakatos, s mint ember, legalább ilyen nagyszerû! Õ itt a mûhelyfõnök, gyakorlatilag a teljhatalmú helyettesem a mûhelyben, a beosztottak is szeretik, elfogadják az irányítását. Epresi László lakatos, nagyon ügyes, szorgalmas kollégánk. Ugyanolyan megszállott, mint jómagam vagyok.

– Valójában mihez is értenek úgy igazán? Mi az önök igazi profilja?
– A kezdeti években szállítócsigák gyártásából éltünk. A rendszerváltás után azonban leépült a mezõgazdaság, csökkentek a megrendeléseink. Késõbb acélszerkezeteket gyártottunk, kisebb mechanikus szerkezeteket, de kizárólag egyedi gyártású termékeket vállaltunk, a szériagyártás minket nem érdekel ma sem. Késõbb hulladékpapír-feldolgozáshoz kezdtünk speciális felhordószalagokat gyártani, az ország különbözõ pontjaira szállítottunk. Az építõipar számára is dolgozni kezdtünk, elsõsorban a belsõépítészet terén, lépcsõket, korlátokat, polikarbonát tetõket készítettünk, jellemzõen itt is egy-egy egyedi kivitelû munkára vállalkoztunk, illetve vállalkozunk. Az esetek 80%-ában saját terveink alapján dolgozunk. A mi igazi profilunk az, hogy valaki kitalál valamit, és mi azt megvalósítjuk.
Nyitottunk továbbá a rozsdamentes acéltermékek megmunkálásának irányába is, lépcsõkorlátokat, kerítéseket, elektromos kapukat készítünk. De szóba jöhetnek ma már könnyûszerkezetes acélvázú csarnokok, raktárak, tárolók, ezek tartószerkezete, vagy akár a komplett munka kivitelezése. Egy MEWA nevû német céggel együttmûködve kezdtünk hozzá az elektronikai berendezések újrahasznosításához, illetve ezekhez a technológiai rendszerekhez illeszkedõ szállítószalagokat gyártunk.

– Milyen referenciákkal rendelkeznek?
– Az egyik legrégebbi partnerünk a Pannon-Mill Rt. A napi karbantartási munkák mellett mi készítettük a komplett tárolósiló rendszerüket a teljes tartószerkezettel együtt. Két-három éve volt egy másfél milliárdos beruházásuk is, s az acélszerkezeteik, tároló és tranzit silóik gyártásában mi is részt vettünk, épp úgy, mint egy Csornán felépített malmuk munkálataiban.
Másik kitûnõ partnerünk a Solum Rt., részükre két burgonyatároló raktárat és egy könnyûszerkezetes göngyöleg raktárat is készítettünk, folyamatosan dolgoztunk nekik, ahogyan fejlõdtek az igényeik. A Bábolna Bioval is napi kapcsolatban vagyunk. A rágcsálóirtószer-technológiához készítünk tartályokat, keverõ berendezésekhez szállítószalagokat, csigákat, a kiszerelõ berendezésekhez gyártunk gépegységeket, berendezéseket. A MOL-lal karbantartási-együttmûködési szerzõdésünk van. Az elektronikus hulladékok feldolgozásának terén pedig partnerünk a FE-GROUP Inverst Rt. mûanyag, illetve elektronikai mûanyfeldolgozással foglalkoznak, és mi szállítószalagokat, acélszerkezeteket készítünk a részükre.
– Tíz év munkájával a háta mögött, mit gondol, mitõl sikeres egy cég?
Hiszem, hogy ha valaki nagyon sokat dolgozik, jó minõségben, akkor abból meg lehet élni. Nekem külön szerencsém, hogy a munkám a hobbim, és ami nagyon fontos, nagyon szeretem csinálni.

Cseh Teréz