Nõi vezetõk a Királyi Régióban

Magazinunk hasábjain nemrégiben már találkozhattak Garbacz Lászlóné nevével, mint az É.R.T.-É.F.SZ Kft. ügyvezetõ igazgatójával. Akkor a Tatabánya Fejlesztéséért Díj átvétele kapcsán szólhattunk a cég sikereirõl, most pedig egy újabb kitüntetés, segített döntésemben, hogy nõi vezetõkrõl szóló sorozatomban készítsek vele egy újabb interjút. Ez alkalommal elsõsorban nem a céget, hanem annak mindig nyitott, mosolygós és bármikor segíteni kész vezetõjét kívánom Önöknek megmutatni.

– Mi mindennel kell „felfegyverkeznie” egy nõnek, hogy sikeres legyen az építõiparban?
– Mindenekelõtt el kell mondanom, hogy a mai eredményekig nagyon hosszú, és kínálódásokkal teli évek vezettek, és ma sem ülhetünk ölbe tett kézzel. Többes számban beszélek, mert ezekhez a sikerekhez csapat kell. Ezt csak együtt lehet jól csinálni.
Egy jó vezetõ számára véleményem szerint a szakmai ismeretek, a sokéves tapasztalat ma már elengedhetetlen. Engem mindig is vonzottak az új dolgok, sokat olvasok, folyamatosan bõvítem a szakmai ismereteimet. Érdekel a politika is, figyelemmel kísérem a történéseket, hiszen sok szempontból ezek hatással vannak a mindennapjainkra. Piacgazdaságban élünk, s az építõiparban különösen nagy a verseny. Ezért nélkülözhetetlenek a közgazdasági és jogi ismeretek is. Egy-egy építõipari beruházás pályázatának elkészítése akár hónapokat is igénybe vehet. Rengeteg törvényt kell például ismerni ehhez. Ma már az építõipar nem az, ami tíz évvel ezelõtt volt. Tudni kell az uniós elõírásokat, a munkabiztonságra vonatkozó kötelezettségeket, törvényi elõírásokat, különbözõ kockázatelemzéseket kell készítenünk, stb. Egyszerûen elengedhetetlen a folyamatos tanulás. Szerencsére a pénzügyi területen – miután évekig fõkönyvelõként, majd gazdasági igazgatóként dolgoztam – elég jól otthon vagyok, mûszaki  téren pedig fantasztikus segítõim vannak, többek között tulajdonos és cégvezetõ társam, aki egyben a mûszaki vezetõnk is, Wéber Lajos.

– Az építõiparban meglehetõsen ritka, hogy nõ az elsõszámú vezetõ, jellemzõen a tárgyalások férfiakkal folynak. Hogyan fogadják, hogy egy nõ a tárgyaló partnerük?
– Elõször szokatlan a számukra egy-egy nagyobb projektnél, hogy a beruházás részleteit egy nõvel kell megbeszélniük, de rendszerint a végére már nagyon jó hangulatú együttmûködés alakul ki. Felismerik, hogy én az egész folyamatot figyelemmel kísérem, és talán nõként jobban oda tudok figyelmi a részletekre is. A mi cégünk ugyanis jellemzõen sokkal többet ad egy-egy munkánál, mint amire szerzõdésben kötelezettséget vállalt. Rengeteg ötletet adunk menet közben is, nem ritka, hogy az adott lehetõségbõl jóval többet hozunk ki, mint amirõl eredetileg szó volt. Nem véletlen az sem, hogy korábbi partnereink rendszeresen visszahívnak bennünket egy-egy újabb beruházás megoldásához.
Véleményem szerint egy-egy vezetõi szerepben kifejezetten elõnyös lehet, hogy nõ képviseli az ügyeket, hiszen egy nõ – természetébõl adódóan – mindig többet lát a dolgokban, mindig több veszélyt és megoldandó problémát ismer fel. Egy kicsit itt is olyan a gondolkodásunk, mint a saját családunkban. Jellemzõen egy vevõt is úgy akarunk kiszolgálni, mint az otthoniakat, akik a legkedvesebbek a szívünknek. Persze nem mindenhová való nõi vezetõ. Vannak olyan területek, ahol a férfiak képességei kifejezetten elõnyösebbek.

– Szóba került, hogy ez a mai építõipar már más, mint a korábbi években. Szakmai szemmel nézve, milyen ma az iparág helyzete?
– Az ország gazdasági helyzete beszûkíti a pénzügyi lehetõségeket. Egyre kisebb azok köre, akik fejleszteni tudnak, külföldi befektetõ sem jön már annyi, mint korábban, az önkormányzatok sem képesek újabb beruházásokat indítani saját erõbõl, és a magánvállalatok is tõkeszegények a fejlesztésekhez. Mindannyian várjuk a bejövõ uniós pénzeket, amelyek remélhetõleg felpezsdítik majd gazdaságot, s ezzel együtt az építõipari keresletet, beruházásokat is. Pillanatnyilag azonban sajnos e tekintetben sincs semmi okunk arra, hogy optimisták legyünk. Ugyanakkor úgy véljük, hogy mi magunk is sokat tehetnénk a sikerekért azzal, hogy figyeljük a lehetõségeket és indulunk mindenütt, ahol tudunk. Úgy hiszem, a magyar építõipari vállalkozások sikerében a hazai beruházási pályázatok kiíróinak is hallatlanul nagy felelõsségük van, hiszen sokat tehetnek azért, hogy az elvégzendõ munkákat – természetesen a törvényi keretek szigorú betartása mellett – elsõsorban a helyi vállalkozások kaphassák feladatul. Így a városi pénzek itt maradnak, nem pedig távoli vidékeket gazdagítanak. Meggyõzõdésem, hogy közös pályázatokkal a helyiek akár nagyobb projekteket is be tudnának vállalni.

– A cégvezetés mellett mekkora kihívást jelent a Gyáriparosok Országos Szövetségében az ellenõrzõ bizottság elnökének lenni?
– Cégünk 1997 óta tagja a szövetségnek, s mintegy hat éve tevékenykedem az ellenõrzõ bizottság elnökeként. Valahogy úgy éreztem, hogy érdemes egy olyan érdekvédelmi szervezethez tartozni, amely komoly tradíciókkal rendelkezik, 100 éves múltja van. Mindemellett olyan személyek képviselik, akik a piacon már bizonyítottak, és képesek képviselni a cégeket akár a kormányok elõtt is. A mai nagyon nehéz gazdasági helyzetben különösen jó tartozni egy olyan nagyobb megyei érdekvédelmi szervezethez, ahol közös dolgainkat meg tudjuk beszélni, információkat kaphatunk a bennünket foglalkoztató kérdésekrõl, ismereteket kaphatunk, amiket fel tudunk használni mindennapjainkban.

– Ha az elmúlt évek kedvenc munkáit kellene sorba venni, melyik lenne az elsõ három és miért?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert valamennyi elnyert és leszerzõdött munkát szívvel-lélekkel csináltam végig. Talán az egyik legkedvesebb a Várgesztesi Villapark volt, mert óriási kihívást jelentett ez akkor a számunkra. 1996-ban egy holland befektetõvel 5 ütemben végeztük el a 125 villaház megépítését és a hozzátartozó teljes infrastruktúrát. Akkoriban Magyarországon még nem volt villapark. Nem csak a befektetõ, de mi is megláttuk benne a lehetõséget. Fantasztikus volt, ahogyan együtt tudtunk dolgozni. Rengeteget tudtunk neki segíteni, még a tervezõt is mi választottuk, és a luxuslakások kinézetét is mi javasolhattuk, annyira megbízott bennünk. Nagyon szép, és ami nagyon fontos, teljes mértékben magyar és megyei munka volt, a tervezéstõl a kivitelezésig.
A másik kedvencem a Modern Üzleti Tudományok Fõiskolája volt. Csak úgy, mint mindig, itt is versenyben nyertük el a munkákat. Az igazi kihívást az jelentette, hogy a munkálatokat minden esetben egyetlen nyár alatt kellett elvégeznünk, hiszen szeptembertõl folytatódnia kellett a tanításnak. A fõiskola a szép kivitelû munkákat meg is hálálta azzal, hogy kitûnõ referenciákat, ajánlásokat adott számunkra további projektjeinkhez. Ez komoly erkölcsi tõkét jelentett a számunkra az elmúlt évek alatt.
A munkáinkat végig gondolva, nagy örömöt jelentett az is, hogy a tatabányai 54 lakásos önkormányzati bérlakás programban cégünk is szerepet kaphatott. Nagyon fontos volt mindig is számomra, hogy a városom is bizalmat szavazott nekünk, és lehetõséget adott, illetve ad arra, hogy itthon is bizonyítsunk. Tatabányához amúgy is nagyon kötõdünk, hiszen korábbi cégünk a Tatabányai Szénbányák Építészeti Üzeme, majd ezt követõen az ÉRT Építõipari Rt. keretei között dolgozva a város körülbelül ötven jól ismert épületében benne van a munkánk. Tatabánya az egyik legfontosabb vevõnk, árbevételeink igen jelentõs részét képviselik ezek a munkák. Éppen ezért fontos számunkra a jó kapcsolat, az, hogy minden évben több helyi projektben is részt vehetünk.

Cseh Teréz