Igazi különlegességre leltünk az Adonyhoz közeli Besnyõ faluban. Néhány megszállott felnõtt és zeneiskolás nyeles csengettyûk segítségével szólaltat meg zeneszámokat, és immár ötödik éve mûvelik ezt a ritka tevékenységet. A Szironta Citera- és Csengettyû együttes vezetõjével, Nyersné Vajda Márta zenetanárral beszélgettünk.

– Hogyen kezdõdött?
– 2003-ban, advent második hetében engem a Dunapataji Zeneiskola igazgatónõje karácsonyi koncertre várt az ottani templomba, jelezve, hogy meglepetés készülõdik. Férjemmel és a videokamerával felszerelve indultunk útnak a késõ délutánon. A gyönyörû és színvonalas hangverseny valóban tartogatott némi különleges csemegét is. A növendékek és tanáraik közös mûsorában megszólaló nyeles csengettyûk finom csilingelése az újdonság erejével hatott rám. A siker leírhatatlan illetve elmondhatatlan volt. Másnap szinte egész Besnyõ a dunapataji különleges élménytõl zengett. Sikerült a citerásokat alaposan „beoltanom.” Elhatároztuk, ha törik, ha szakad, mindenképpen vásárolunk csengettyûket. Ilyen szépség közvetítése ne maradjon ki Besnyõ életébõl.

– Ha jól tudom, egy készlet nem olcsó dolog…
– Egy készlet cirka százhúszezer forintba kerül, ami nem csekély összeg. A zeneiskola jubileumi cd-je bevételének egy részébõl és a Nabolo Bt. segítségével sikerült kifizetnünk a számunkra kimondhatatlanul soknak tûnõ pénzt. Ez sem volt azonban ilyen egyszerû, mert a férjemék a téli szünetben meglepetés akciót indítottak. Summa – summárum: egyszer még nem volt, de aztán lett egy garnitúra, azaz harminc darab csengettyû. A nappalinkban megszólaló Kis kece lányom… dallamának hallatán örömkönnyeket hullajtottam, mert csengettyûn rögtönözte a kis csoport a TV-re ragasztott kottából. Na, láss csodát: beindult a csengettyûs élet – csak úgy, szponzor, fenntartó nélkül, hat állandó játékossal. Jelenleg rajtam kívül Germán Márton, Sólyom Balázs, Erõs Dorottya, Czumpft Krisztina és Varga Evelin játszik az együttesben. Párszor vendégszereplõkkel fedeztük a hiányzó létszámot, akik jöttek-mentek, de Balázs és én az elsõ naptól mindvégig kitartottunk. A 2005 tavaszán megszervezett Csengettyûbál bevételébõl második garnitúra csengettyût vásároltunk, hogy a kis létszám ellenére is zökkenõmentesen játszhassunk. Közben hol itt, hol ott szerepeltünk, oltogattuk a hallgatókat ezzel a különös hangzással. Általában közösen lépünk fel a citera szekcióval, a csengettyûjáték nyitja és zárja a koncerteket. Támogatók kellenének, ezért hoztuk létre a Zeneszem Alapítványt, illetve úgynevezett csengettyû jegyek eladásával próbálunk némi bevételre szert tenni. Az ember szeretne jót csinálni, szárnyalni, ehelyett sokszor lehúzzák a földre. De sebaj, mindig újra levegõbe emelkedünk!

– Idén országos rendezvénynek adtak otthont.
– 2007 januárjában egy országos csengettyûs találkozó megrendezésén kezdtünk gondolkodni. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban körvonalazódott a rendezvény, így 2007. április 14-én megvalósulhatott az elképzelés. Egy olyan dolog, amely az országban még nem volt. Létrejött az I. Országos Csengettyûs Találkozó. A hónapokig tartó szervezés, a megfeszített munkák és próbák sorozata azonban meghozta gyümölcsét. Az ország számos pontjáról találkozhattunk csengettyûsökkel, megvitathattuk gondolatainkat szakmai fórumon, az ifjúság kikapcsolódhatott a délutáni vetélkedõkön és táncházban. A nap zárásaként az országban és talán a világon is egyedülállóan megszólalt Corelli Menuettoja 61 csengettyûn, míg Beethoven Örömódájaként ismert mûvét 90 kisharangon szólaltattuk meg. Felemelõ élmény volt, és újabb lendületet adott együttesünknek. A találkozót követõen a szakma „nagyjainak” elismerését is kivívtuk.