Pásztor János, festõmûvész
Gyõrben találtam rá kedves ismerõsömre Pásztor János kortárs festõre. Már tini koromban is csodálattal nézegettem alkotásait. Nem kis szerénységgel mondhatom el, hogy otthonom összes éke az Õ keze által készült remekmûvek.
– Mondanál egy pár szót önmagadról?
– Mohácson születtem, a gyászos történelmi emlékû, soknemzetiségû Duna-parti városban, 1946-ban, a skorpió
jegyében. Hat éves koromig éltem itt, majd szüleim válása után nehézsorsú felnõttek közt voltam Komlón, a bányavárosban általános iskolás. Budapesten a Képzõ és Iparmûvészeti Gimnáziumban érettségiztem.
1968-ban nyertem felvételt a Pécsi Tanárképzõ Fõiskolára, melynek rajzszakán diplomáztam.
– Hogyan hatott szülõfölded a mûvészetedre?
– A Duna mindig is nagy hatással volt rám, még óvoda helyett is a partra jártam. Megragadott a táj, a vízben ringó halászbárkák, a folyóban mosó asszonyok, csónakokban evezõ erõs emberek látványa. Mai napig az egyik fõ témám a víz ábrázolása. Mikor édesanyámmal Komlóra kerültem, megragadott az erdõ és a változatos táj. Ezen idõszak élményeinek köszönhetem talán, hogy 2005-ben elnyertem a Velencei-tavi Országos Tájképfestõ Verseny fõdíját. Nagy erkölcsi elismerés volt ez számomra.
– Kik voltak azok, akik e szép pályán elindítottak?
– Kiváló és valóban emberséges mûvésztanáraim közül Bárdos Zoltánra, Balás Lászlóra, Újváry Lajosra és nagybátyámra, Timár Istvánra különösen szívesen és köszönettel emlékezem. Nagyon sokat tanultam tõlük.
– Alkotás és a tanítás mellett mire maradt idõd?
– Mindig vezettem képzõmûvészeti szakköröket gyerekeknek és felnõtteknek egyaránt. Tanítványaim országos
és nemzetközi pályázatok és kiállítások nyertesei, többen hivatásul is választották a mûvészi pályát.
A 70-es években a Dombóvári Mûhely vezetõje voltam, és tagja a Tolna megyei Képzõmûvészeti Stúdiónak, melynek ösztöndíját is elnyertem. Regionális kapcsolat formájában együtt dolgoztam a Pécsi Mûhellyel, és annak vezetõjével, Lantos Ferenc képzõmûvésszel. Rendszeres résztvevõje voltam a Bánszky Pál, majd Karsai Zsigmond vezette tokaji mûvésztelepnek.
– Képeid készítésénél milyen technikát alkalmazol?
– Nagyon sokfélét, a ceruzától az olajfestékig szinte mindent kipróbáltam. Gimnáziumban kezdtem el olajjal
festeni, rézkarcot, linometszetet, grafikát alkotni. Készítettem fotókat, és szitanyomatokat, és litográfiát is. Soha nem álltam rá egyetlen mûfajra sem, még fotókat és animációs filmeket is készítettem. Novelláskötetem kiadásra vár.
– Hol láthatjuk alkotásaidat?
-1966-tól vagyok kiállító mûvész. Kiállításaim voltak többek között a fõvárosban (Fáklya Klubban, Újpest Galériában,), vidéken számos nagyvárosban (Gyõr, Szeged, Pécs, Szolnok stb,) Grafikáim napilapokban, folyóiratokban és egyéb kiadványokban is megjelennek. Munkáimat itthon magán- és közgyûjtemények õrzik. Külföldön Ausztriában, Szlovákiában, Németországban és Erdélyben találhatók mûveim.
– Pályafutásod során milyen díjakkal büszkélkedhetsz?
– Festészeti Pályázat és Képzõmûvészeti ösztöndíj I. díja Tolna megyében, Veszprém megyei Önkormányzat I díja, Veszprém-Bakony-Balaton Országos pályázat különdíja Veszprém, Velencei-tavi Országos Festõverseny fõdíja /2005/, Beöthy Társaság különdíja Gyõrben /2006/. Tagja vagyok a Palotai Alkotókörnek, és az Országos Képzõ- és Iparmûvészeti Társaságnak. Évente több meghívásos mûvésztelepen veszek részt itthon és külföldön egyaránt. Büszke vagyok gyermekeire, unokáimra, és örülök, hogy szeretetreméltó emberek vesznek körül.