– Mindig is Tapolcán élt, bár sokfelé kalandozott…
– De mindig csak a Balaton partján. A tanítás és az azon túli irodalmi munka mindig a Balatonhoz kötött, ehhez a szûkebb pátriához. Tulajdonképpen 20 év tanári munka van mögöttem, komoly szelete az életemnek. Most már nem vagyok pedagógus mert részint annyi tanárra sincs szükség, részint pedig jó lenne már a szépirodalomnak élni…
Én mindig dolgoztam, igyekeztem munkahelyet találni, mert az írásból sajnos nem lehet megélni. Kell egy polgári foglalkozás, és a munkanap után jöhet az irodalmi munka. Úgy hiszem, igazán ezért érdemes élni. Nagyon szeretem a gyerekeket, kötõdöm hozzájuk, örülök, ha itt az Iskolamúzeumban csoport vezethetek. Még rögtönzött magyarórát is szoktam tartani a város legnagyobb szülöttérõl, Batsányi Jánosról. Néki és a feleségének emlékszobája is van itt Tapolcán az Iskolamúzeumban. Batsányit igen nagyra becsülöm, példaképemnek tartom.
Csodálatos, hogy a tapolcai saruvarga fia, végtelen egyszerû családból indulva a bécsi arisztokráciából talál magának feleséget. Tulajdonképpen feleségül veszi Európát és az európai mûveltséget; franciául, németül, latinul anyanyelvi szinten beszél és verset ír.
Nagyon hamar kitágulhat a világ akár itt régión belül is, és a szálak Tapolcához is futnak. Elég csak a Malomtóhoz eljönnünk, és ez a hely, mint a malomkerék összegyûjti az energiát és hasznossá alakítja. Tulajdonképpen a Balaton körül járni éveken át is ilyen volt. A Balatonnal is foglalkozok, mint írói témával; mint olyan színtér ahol rengeteg író, költõelõd, festõ, zeneszerzõ megfordult, ugyanakkor nem csak ilyen partikularitás a Balaton, hanem ahogy Egry József festette, egész világa van, mint Bartók zenéjében a Föld a Víz és az Égbolt egy felségmodell. Aki nyitott szemmel jár az mindent megtalálhat, egészen a végsõ kérdésekig. Akár az univerzum legfontosabb kérdései is foglalkoztathatják és kereshet rájuk választ, mert minden adott hozzá.

– Melyik a kedvenc évszaka a Balatonnál?
– Mindegyik csodálatos és mindegyiknek megvan a maga Balatonja. Mind tele van csodával amit fel kell fedezni. A legkedvesebb talán mégis az a koraõsz, amikor a vendégek már elmennek; ez, a vénasszonyok nyara, ez a legszebb. Átvonulnak a lombok õszi színekbe, ugyanakkor még a nyár is visszalopózik, vagy csak tompul. Még nem egyszer van harminc fok, ragyog a tó, minden színt fel lehet fedezni a tájban a márgazöldtõl az azúrkékig, és ez nagyon szép ihletõ körülményeket ad… Márai szerint ez a legmegbízhatóbb idõszaka a Balatonnak, amikor még ezt a néhány szép hetet megadja a természet.

– Batsányi már szóba került a példaképek közül. Kik vannak még hatással a munkásságára?
– Vallom hogy nagyon sokaktól lehet tanulni, világirodalmi kedvenceim is vannak, de a dunántúli költõk nagyon kedvesek nekem. Hogy néhányukat fölsoroljam; a Vas megyei Weöres Sándor, a Gyõr-Sopron megyei Kormos István, aztán szeretem a pécsi Csorba Gyõzõ írásait is. Az õ verseikben nem csak a táj jelenik meg hanem az emberség is.

– Tanítóként mit sikerült átadnia a gyermekeknek a költészetbõl?
– Szerencsére taníthattam minden nemzedéket az általános iskolásoktól a felnõttekig. Alapvetõen két fontos dologban játszik szerepet a költészet – kár beszélni annak haláláról, mert szerintem nagyon élõ és sokan elõhívják – az egyik, hogy gondolkodni tanít minket, mint a matematika. A költészet ugyanúgy modelleket használ. A másik, hogy egyfajta érzelmi töltést ad az embernek, amelyek nélkül elgépiesednénk, technokratákká válnák, és talán unalmasabb is lenne az élet.
Sajnos egyre kevesebb olvasó van, és a nyelv is egyszerûsödik. Sok neobarbár vonás található meg a beszélt nyelvben, és már nem csak a diákoknál. A beszéd, a mondat lassan elveszti a taglejtését, sok szót helyettesítünk, rövidítünk. Fõként a fiatalok között nagyon nagy a veszélye hogy kimegy az íz a nyelvbõl, és ha ezt akár egy író akár a zeneszövegek nem emelik vissza a nyelvbe, akkor menthetetlenül kikopik. 

– Az Önrõl szóló anyagokban hangsúlyozza, hogy nem tagja semmilyen politikai pártnak, szervezetnek. Tartozik-e mégis valahová?
– Tartozom egy olyan kultúrához amibe beleszülettem itt Tapolcán, a gazdálkodó õseim révén a tájhoz is tartozom. Az elmondott példaképek után költõnek lenni, magyar anyanyelven dolgozni kötelezettséget jelent, és egyben állásfoglalás is.