Az idõjárás megkönyörült, csak a hõguta miatt kellett aggódni, viszont újra remek volt a hangulat – két és fél nap krónikája, evés, ivás, vigalom, tömött kisvonatok, meg Csulánó, a szõke cigánykirályfi.
Mindig ugyanúgy?
Az évek során két és fél napon át tartó, irtóztató töménységû programsorozattá combosodott az önkormányzat ifjúsági és sportirodájának megmozdulása: a nem éppen fantáziadús Családi Hétvége nevû programban a nagyon is fantáziadús Parázs Varázs meg a gyereknap kapott helyet – egy korrekt felvezetéssel. Lássuk.
Sütöttek még
A koncertprogram elsõ felérõl péntek este igazoltan vagyok távol – a Móricz-gála familiáris elkötelezõdése után belehallgatok Dagi és Vain pazar gitármuzsikájába a Mûvész Presszó sorozatában a Petõfi liget teraszán –, már javában tart a Duna-parton Demjén Rózsi és barátai koncertje, mire leérek. A mester korát meghazudtoló lendülettel veti magát az eseményekbe, felcsendülnek kamasz-, aztán gyermekkorunk lexebb dalai, húsz-huszonöt évet repülünk vissza az idõben – a közönség nagykanállal kajolja az õsi dalokat, ezt is kár volna tagadni.
A remek nyitány után parádés folytatás: a Parázs Varázs az elmúlt években a város meghatározó közösségi eseményévé vált, most, ha jól vettük észre, háttérbe húzódott a programban a versenyszellem, helyette a „gyerünk, srácok/lányok, legyünk együtt, süssünk és együnk valamit, igyunk hozzá jó sokat” érzület dominálta a hangulatot (a szervezõk teríték- és pálinkaversenyt hirdettek). Korrekt baráti társaságok és haveri körök, családok és munkahelyi közösségek ütöttek tanyát a parton, hogy szombaton kora délutántól pár perc alatt tömény füst-, kicsivel késõbb még töményebb illatfelhõbe burkoljanak minden vendéget.
Bõven akad sütnivalója 
Persze mindenki kitett magáért, „Béláim” most is valóságos látványorgiát varázsoltak maguk köré – a kiállítás fõ eleme a gömbszörpös üvegek kollekciója volt –, a tûzoltók nevükhöz méltó alkalmatosságokkal és szerelvényben varázsoltak parázson, a hangulat hõfoka egy-egy sütõalkalmatosságéval vetekedett, ráadásul idén érzékelhetõen barátságos együttlétre helyezték a hangsúlyt a csapatok és a szervezõk egyaránt. Tény, ami való: a jóféleségek (étel-) és jófajtaságok (ital-) kínálata volt a meghatározó elem, na meg a hangulat, amit csak fokozott a Határõrség rezeseinek egészen kitûnõ koncertje.
Gyereknap: ugráló vár
Egy rakat új elemmel, de a megszokott helyszínen várták a városi gyereknapra a famíliákat a Duna-parton. Ezúttal két városnézõ „kisvonat” szállította a családokat – kitûnõ választás, hogy egészen a Duna-partig –, a program a szokásos „egy perc sem telhet eseménymentesen” elv szerint alakult, aki nem a kis- vagy a nagyszínpad történéseit követte éles szemmel, az választhatta a játszóházat, az Elvarázsoló Liget kínálatát, íjászkodhatott, még falra is mászhatott, ha úgy hozta úri kedve.
Beleélés, távolságtartás
A játék terepének túlfelén ezer csodával kápráztató fizetõs vurstli gondoskodott arról, hogy az anyukák és apukák pénztárcája ne ússza meg sértetlenül a kalandot. A színpadi történések, bemutatók között is volt minden mûfaj – a kisebbik gyerekemet például késõ délután Csulánó, a cigány királyfi varázslatos története hozta lázba, a gyermeki képzelet még azt az apró fillentést is megbocsátóan hidalta át, hogy a címszereplõt szõke, göndör fürtû mímes alakította (nagy átéléssel). Azt meg már csak halkan teszem hozzá, hogy amikor három nap lényegében folyamatos küzdelmei után felvonszoltam magam a lépcsõn, öt méterrel végig elõttem trappolt, és amint hazaértünk, azonnal hívott floorballozni a szentem.
Ny. Öcaline
(Dunaújváros Online Hírek)