Önéletrajz
1946-ban születtem Tolna megyében, Szekszárdon, de igazi szülõhelyem Tevel, hisz minden gyermekkori emlék ide köt. Innen Bonyhádra kerültem gimnáziumba, majd a budapesti bölcsészkar magyar-történelem szakára, ahol 1970-ben végeztem. 27 évig dolgoztam egy középiskolai kollégiumban Budapesten. Tanítottam általános iskola alsó- és felsõ tagozatán, de tanítóképzõ fõiskolán is. Hat éve tanítok a PPKE Bölcsészettudományi Karán. Tavaly szeptembertõl meghívtak a kolozsvári Sapientia Egyetemre vendégtanárnak. Ebben az évben beválasztottak a Magyar Mûvészeti Akadémia tagjai közé.
l965 óta fotózom. Képeim és írásaim 35 éve jelennek meg különbözõ lapokban. Az elsõ két kiállításomat még egyetemi éveim alatt rendezték, azóta közel kétszáz kiállításom volt.
Eddig harminchat önálló könyvem (albumom) jelent meg. Több, a magyar mûvelõdéstörténetrõl és a magyar középkorról szóló tévéfilm forgatókönyvét írtam. Ezeken kívül mintegy 40-50 könyvhöz készítettem fotókat. Közel huszonöt éve jelennek meg írásaim a mai magyar irodalom, a modern magyar mûvészet, fotóesztétika, a magyar középkor, a népköltészet és népzene témáiból. Három évig ment a Bartók adón egy sorozatom „ Az magyarokról sok jót mondjatok” (A magyar történelem dalban elbeszélve) címmel. Tavaly ennek folytatásaként Petõfi Sándor népdallá vált versirõl lehetett hallani egy sorozatot. Jelenleg Czuczor Gergely népdallá vált verseirõl szól e sorozat (Versek,dalol, dúdok) folytatása.
Öt évig az egyik napilapban „Alámerült Atlantiszom” címmel egy mûvelõdéstörténeti sorozatom olvasható. Ez aztán ALMODIK A MÚLT sorozatcímen az Új Emberben folytatódott. Még legalább 15 könyvet szeretnék elkészíteni és megjelentetni, de jól tudom, hogy ez nem tõlem függ.

– Mikor lett fotós?
– Gyerekkoromban a falu plébánosának volt egy mûhelye, ahol láttam az elõhívás folyamatát. Azonnal megfogott. Mára 75 000 fénykép és 10 könyvre való anyag van a fiókjaimban.

– Tanárként végzett, és folyamatosan tanított. Sosem élt csak a fotózásból?
– Mindig volt fix munkahelyem, ami mellett azt csinálhattam amit akartam. Nem lehetett élni a fotózásból, manapság is csak a kereskedelmi fotózás jelenthet megélhetési formát. Már a felszerelés is komoly kiadást jelenthet, jó ha fél millióból ki lehet hozni egy fényképezõgépet meg hozzá a számítógépet, ami néhány év múlva teljesen elavul. A kultúrára fordított pénz is szinte teljes egészében a digitalizációra megy. Ráadásul a fotózásban nem a digitális úton elõállítható dolgok igazán értékesek, hanem a sötétkamrában elõhívott fényképek, ahol a fotós irányítja, hogy milyen legyen a kép.

– Albumai nem csak a fényképeket tartalmazzák, hanem hozzájuk idézeteket is olvashatunk. Mi az elsõ? A szöveg, vagy a fotó?
– A fotó sohasem illusztráció a szöveghez, hanem egyenrangúak. Az idézetek úgy jöttek, hogy a Kodály könyvhöz kértek szöveget, én viszont nem szerettem és nem tudtam írni. A kényszer azonban nagy úr, úgyhogy mégis ráálltam. Aztán elhitték, hogy tudok írni, és ha már írtam, kértek hozzá képeket is.

– Sok híres és hétköznapi emberrõl készített portrét. Saját magát fotózta?
– Szeretek arcot fotózni, fõleg a parasztportrékat. Elõször beszélgetni kezdek azokkal akiket le szeretnék fényképezni, hogy kialakuljon az a bizalom, aminek köszönhetõen nekem adják az arcukat és nem hiszik, hogy ellopom azt tõlük. Mészölyt, Illést úgy tudtam lefotózni, hogy észre sem vették, és én sem. Magamat viszont nem ismerem.

– Mitõl jó egy kép?
– Nem lehet tudni. Azt mindegyik képrõl meg lehet mondani, hogy mitõl rossz, de hogy mitõl lesz jó, azt nem. Alapvetõen kétféle fotós van. A halász típusú vár, akár száz évet is, mire egyszer lenyomja a gombot, a vadász típusú inkább a fotóriporter, mint Robert Capa. A kettõ között van Eser Károly, az Est fotósa, aki mûvészi szintû riportfotókat készített.

– Mivel foglalkozna szívesen?
– Megírnám a fotózás kultúrtörténetét. Tanítok egy féléven át újságíró-hallgatókat és nem tudok magyar könyvet a kezükbe adni. Ugyanakkor a legjelentõsebb öt francia fotós közül négy magyar származású. Nem írtak még könyvet arról sem, hogy a fekete-fehér és a színes képek hogyan befolyásolják az agyat, az értelmezést. Szeretnék szövetkezni egy agykutatóval, és mélyebben foglalkozni a témával.
Úgy vélem, minden nap halálos bûnt követek el, ha nem azt csinálom, amit aznap átéltem, hanem amit megrendeltek.