Valahogy rátalált Fehérvár a harmonikára vagy a harmonika Fehérvárra…
A Kimlei Harmonikazenekar a Zichy ligetben

A közelmúlt eseményei közt egyre többször tûnik fel a harmonikaszó Székesfehérváron.
A leghosszabb napi fesztivál programjai közt Orosz Zoltán (akit törött keze csak a kézfogásban akadályozott, a virtuóz játékban nem!) szerepelt itt zenekarával, a Hiemer Borpincében csütörtöktõl szombatig esténként Balogh József (mindketten Ernyei László professzor tanítványai) harmonikázik, s most a szabadtéri koncerteken ismét itt szerepel egy nagy létszámú zenekar.

A Szabadmûvelõdési Ház szervezte „Nyugdíjas Ki mit tud?”-on tûnt fel a Gyõr környéki csoport. Akkor még amatõr baráti közösségként próbáltak együtt, késõbb – tán épp az elért eredmények hatására – alakultak harmonika együttessé.
 Szemlátomást szívesen tértek vissza a hét végi koncert alkalmával Fehérvárra, örömmel üdvözölték az ismerõsöket.
A zömében nyugdíjasokból álló közönséget nem volt nehéz tapsra bírni, sõt egyes közismert dallamokat együtt énekeltek a harmonikásokkal.
Hogy kinek melyik megszólalás, szereplés jelentett nagyobb élményt Fehérváron? –  ennek megítélése majd olyan változó, mint a hangszeré. De szóljon errõl egy az enyémnél szakavatottabb írás!
 „Harmonika.
Nem volt még hangszer, amely szélsõségesebb érzéseket, véleményeket váltott volna ki magánemberekbõl, mûvészekbõl, szakmából és „outsider”-ekbõl. Megjelent kocsmákban, falusi lakodalmakban, csendes kis presszókban, koncertpódiumon, népi együtteseknél és nagy komponisták mûveiben. Olyan zeneszerzõk alkalmazták mûveikben, mint: Csajkovszkij (zenekari Szvitjében, Op. 52.), Saint Saёns (Állatok farsangjá), Stravinszkij, Hindemith, Hacsaturjan, Millhaud, Cserepin, Orff, Erns Krenek vagy Astor Piazzolla. Vannak és voltak ellenzõi, kritikusai, kedvelõi, barátai és harcosai. Megélt nagy felemelkedéseket és hullámvölgyeket. Voltak, akik lejáratták, kommersziális, dilettáns megszólaltatásával és voltak, akik elkápráztatták vele a könnyû- és komolyzenei szakma képviselõit, bemutatva fantasztikus lehetõségeit, egyedi hangzásvilágát.” (Németh Gábor: A harmonika.2007:171.)

 .

Göde Andrea