„Káprázatosan sokszínû, tág világ az övék” – A Zepsession újra a színpadon
Ezzel párhuzamosan az elmúlt években szerte a világon, mint a gomba esõ után, úgy szaporodtak az úgynevezett tribute-zenekarok. Õk azok, akik szerelembõl, a maguk örömére, de erõs küldetéstudattal, mintegy missziós-munkaként képviselnek egy-egy jelentõs életmûvet, szereznek újabb és újabb híveket az apák/nagyapák klasszikussá vált zenéjének.
Fõképpen sok tribute-zenekar tûzte zászlajára a valaha volt egyik legnagyobb, a Led Zeppelin zenéjét és nevét. Az 1968-ban alakult, világszerte mintegy 300 millió lemezt eladó legendás zenekar tagjai, Jimmy Page, John Paul Jones és Robert Plant, John Bonham dobos halála után, 1980. végén úgy döntöttek, nem keresnek barátjuk helyére senkit, nem folytatják tovább. A csillagászati összegû ajánlatok ellenére szavukat tartották, hiányuk azonban az évek múltával egyre nagyobb lett. Magyarországon is több formáció alakult zenéjük tolmácsolására (Coda, Lead Zeppelin), ám egyik sem bizonyult annyira kitartónak és annyira különlegesnek, mint a veszprémi Zepsession, „lánykori nevén” Session. A zenekart 1993-ban alapította Tatai Tamás (dobok) és Szabó Krisztián (gitár). Hozzájuk csatlakozott Cseh Balázs (basszusgitár) és Dávid Roland (ének). Kezdetben többféle zenét játszottak, többek között Led Zeppelint is.
Tatai Tamás: Szerettünk volna mi Led Zeppelint játszani, ezt a zenét megfejteni, de hát nem ment. Akkor mi sem tudtuk volna még úgy, ahogy kell. ’95 öszén jött a Gergõ és õ ezt megoldotta nekünk
Szabó Krisztián 1995-ben Németországba költözött, a helyére került a zenekarba Nagy Gergely. Ebben a felállásban zenéltek 2005. õszéig, amikor Dávid Roland elhagyta a zenekart. Néhány hónapig Sághy Kálmán énekelt az ekkor már Zepsession névre hallgató bandában, majd másfél éves szünet következett – idõnként kilátástalan vállalkozásnak tûnõ énekes kereséssel. Végre idén májusban megtalálták azt az embert, akivel úgy érzik, kompromisszumok nélkül tudják folytatni a zenélést. Holubecz Bálint eredetileg a dobokat bûvölte több zenekarban, de miután kiderült, hogy énekelni is remekül tud, az utóbbi években szívesebben állt a mikrofon mögé, a színpad elejére. A Zepsession most újra intenzíven próbál, készülnek az „elsõ” koncertre, amelyet – hálából a veszprémi rajongók évtizedes szeretetéért és kitartásáért – hazai pályán tartanak. Szeptember 7-én 19 órától (esõnap szeptember 8.) a Megyei Könyvtár elõtti arénában különleges, bensõséges találkozásra várják a zenéjüket szeretõ közönséget.
Felmerülhet a kérdés: mitõl olyan különleges a Zepsession, hogy nem csak itthon, de Németországban is az a hír járja: õk a legjobb Led Zeppelin cover-band szerte Európában?
A Zepsession-t több tényezõ is megkülönbözteti a hagyományos értelemben vett „emlékzenekaroktól”. Õk sohasem törekedtek a Zeppelin dalok másolására, céljuk inkább a szerzemények továbbgondolása, újraértékelése és átértelmezése volt mindig. A zenekar tagjai teljesen magukénak érzik kedvenc zenekaruk dalait, ezért a szerzeményekben saját ötletek is megjelennek, hangszeres improvizációk is helyet kapnak. Nincs még egy banda, amelyik átütõbb erõvel, magasabb zenei színvonalon, nagyobb alázattal és tisztelettel, mégis kreatívan és az eredeti anyagon átsugárzó, erõs saját személyiséggel közvetítené a Led Zeppelin zenéjét, mint a Zepsession.
Hogy négy olyan kiváló muzsikus, mint a Zepsession tagjai miért játsszák immár 12 éve a Led Zeppelin zenéjét? Válaszoljanak õk maguk.
Nagy Gergõ: Ez a zene a rockzene csúcsa. Nem csak 4/4 meg torzított-kvintelõs dzsi-dzsi gitártémák, hanem összetett, mégis sok improvizációt lehetõvé tévõ darabok. Igazi kihívás. Egy zenész ebben a stílusban nem is kívánhat többet, itt szinte mindent megmutathat a tudásából.
Tatai Tamás: Egy csomó nyitott kaput hagytak. Adtak egy vázlatot, ami olyan, mint a gyurma. Félig meg van formázva egy fej, és tessék: a karakterét csináld meg magad, úgy ahogyan neked tetszik. Ez példátlan a rockzenében azóta is.
Cseh Balázs: Mi kaptunk egy vázlatot a kezünkbe és ezt a saját képünkre formáljuk. És megtanultunk úgy érezni, ahogyan õk éreztek. Érezzük, amit ezek a hangok jelentenek. Nem a hangokat játsszuk el, hanem azt, aminek érezzük a hangokat. Ezért lehet az õ zenéjük maradéktalanul a miénk. Ugyanaz és mégis egyedi. Azt mondják rá: hú, ez nem rossz! Olyan, mint a Zeppelin! Holott nem olyan mint a Zeppelin, hanem olyan, mint mi. Talán õk is így érezhettek, amikor ezeket a hangokat játszották, amikor improvizáltak. Valószínûleg valami ilyesmirõl lehet szó. Ezeket a dolgokat nem lehet megtanulni. Ezt játszani kell és valahogy így jön ki az emberbõl. Vagy nem így. Mi is játszunk úgy Led Zeppelint, hogy nem is hasonlít az eredetire, mégis azt mondják rá, hogy „olyan”. Mert onnan jön, ahonnan az övék jött, olyan mélyrõl, azért.
Nagy Gergõ: Az, hogy az ember ennyire magáévá teszi, meg hogy egyáltalán cover-zenekarkodik, azt nem lehet akármelyik zenekarral megcsinálni. A Led Zeppelin alkalmas erre, mert az õ zenéjükben irtózatosan széles spektrum van. Egy kiaknázatlan aranybánya még ma is, teljesen szélsõséges elemekkel. Amikor indultak ’68-’69-ben, gyakorlatilag az elsõ két lemez nagy részén, igazi macsó-zenét játszottak. Szõrös mellû hard-rockot nyomtak izomból. Súlyos, kemény zenét – mint a nevükben az ólom. Másrészrõl ott van bennük az a játékos könnyedség, amitõl repül a léghajó. És a kettõ között még mi minden belefér! Õk nagyon jól egymásra találtak és megvoltak a kifejezõeszközeik is – kitûnõ, rendkívüli muzsikusok voltak külön-külön is. És fantasztikus anyagot adtak nekünk. Mert valljuk be, ha mi pl. Deep Purple emlék-zenekar lennénk, akkor nem biztos, hogy ezt még mindig élveznénk. Szerintem az a zene egy behatároltabb, szögletesebb matéria. Ez meg egy nagy halmaz, amibõl mindenfelõl lehet csipegetni, és mindig újat, érdekeset talál az ember.
Tatai Tamás: Fantasztikusan sokszínû maga a zenekar, a Led Zeppelin. Én is játszom egészen másfajta zenéket is, és amit ott tanulok, azt ebbe mind bele tudom építeni. Mert ráfér erre a nagy alapra. Megszólal raggee, boogie, blues, rock, népzene, klasszikus dallamok, country, hagyományos dal, keleti ihletésû zene, vannak jazz-es, improvizatív elemek – hihetetlenül változatos. Ugyanakkor minden hang, minden dal összetéveszthetetlenül Zeppelin, szerves része az egésznek. Rengeteg ember azért van tévhitben a Led Zeppelinnel kapcsolatban, mert csak egyetlen oldalát ismerik. Nincsenek tisztában azzal, hogy milyen káprázatosan sokszínû, tág világ az övék.
Ezekbõl a szenvedélyes vallomásokból is látszik: a zenekar tele van a zenéjük iránti lelkesedéssel, szeretettel. Így aztán a közeljövõ tervei is bíztatóak.
Tatai Tamás: Most az a fontos, hogy minél többet tudjunk játszani. Szeretnénk ismét egy klubot Veszprémben. Úgy néz ki, hogy a Játékszínben fogunk kéthavonta zenélni. De talán az Eszpresszóban is, egy-egy húzósabb, keményebb mûsorral. Aztán persze szervezõdik már egy pesti klub, vidéki koncertek, novemberben pedig Németországba megyünk újra. De most a szeptember 7-ei veszprémi bulira koncentrálunk egyelõre. Bálint találta ki, hogy milyen jó lenne a Megyei Könyvtár elõtti „arénában” játszani. A könyvtár igazgatónõje, Pálmann Judit örömmel fogadott bennünket, talán folytatása is lesz majd az elsõ koncertnek. Nagyon készülünk. Az elsõ koncertre is, meg a folytatásra is!
A zenekar honlapján a korábbi idõszakról számos érdekesség, míg a jelenrõl és a jövõrõl folyamatosan olvashatók friss információk. www.zepsession.com