Civil Napok katonákkal
Az 1897-es hadgyakorlatra emlékezve – amelyet megtekintett Ferenc József magyar király és osztrák császár, valamint II. Vilmos porosz király és német császár – a tatai Tiszti Klub, Gárdos Éva igazgatónõvel az élen számos színes programot szervezett.
A rendezvénysorozatot a 25. Klapka György Lövészdandár zenekararának parádézása nyitotta meg, a város fõ közlekedési útvonalán. A fúvósokat Balázs Attila fõhadnagy, a zenekar karnagya dirigálta.
Az esemény emlékére kiállítást is rendeztek, amelyhez felbecsülhetetlen segítséget kaptak a Hadtörténeti Múzeumtól, és a tatai lövészdandárparancsnokától, Huszti András dandártábornoktól, és helyetteseitõl. De segítettek sokan a város vállalkozói, prominens személyiségei közül is. A számtalan relikvia közül kiemelkedtek a Laborcz György birtokában lévõ roppant látványos és értékes, korabeli katonai öltözékek, és felszerelések.
Az eseményen a város és a lövészdandár vezetõin kívül számos országból érkeztek vendégek, Románia, Szerbia, Spanyolország, Oroszország, Olaszország, Németország, az USA és Ausztria nagykövetségeinek munkatársai, akik elvihették szerte a világba Tata, és a jól sikerült rendezvény hírét.
B.E.

A Tata és Környéke Vendégvárók Céhe rendezvényei
A Céh induló ifjúsági tagozata, a Tatai Ifjúsági Társulás, 21-én, pénteken, „Várfoglaló” címmel helytörténeti játékot hirdetett középiskolásoknak. Nagy taktikázás, még nagyobb csaták árán, az induló 7 csapatból kialakult a végeredmény:
Elsõ helyezést „A 3 Grácia” csapat ért el, név szerint: Bakó Emõke, Michl Júlia ésVarga Virág. Második helyezett lett a „Hadvezérek” csapat: Bedics Benjamin, Bodonyi Titusz, Csehi Gergely és Mészáros Vilmos.A harmadik helyen pedig a „Triumvirátus” csapat végzett: Csákvári Péter, Gencsi Sándor és Zigó István.
A Civil Expo keretében, 22-én, szombaton szervezték meg a Pogácsa Sütõ Bajnokságot. Erre 5-féle különleges pogácsa érkezett. Az elsõ helyet Gyarmati Lajos úr nyerte el „Erdélyi Tepertõs Pogácsájával”, amelyet halhatatlanná tesz a Rekord-Kenyércsodák KFT, aki felvállalta, hogy gyártani és forgalmazni fogja a nyertes receptjét. Ha egy különleges ízre vágynak, keressék az „Erdélyi Tepertõs Pogácsát” az üzletekben!
Második helyen végzett Kecskés Elekné „Ildi Sonkás Pogácsájával”, amely szintén egy ínyenc ízvilágot idézett. Harmadik helyre került Füle Istvánné remekmûve, amely „Gizi néni Sajtos-túrósa” néven futott, és az mellett, hogy rendkívül finom volt, még az alapanyagában szereplõ bio tönköly búza miatt egészséges is!
T.O.

A tartományfõnök, és az õ érmei
A Civil Napokról nem hiányozhatott Bozó József éremtervezõ mûvész, aki ugyan fõvárosi lakos, ám erõteljesen kötõdik Tatához, mi több, a helyi éremgyûjtõk csapatának is tagja. Vámosi László, az éremgyûjtõk elnöke nemcsak mint klubtársat, hanem mint barátot is mindig szívesen látja a jeles mûvészt, aki nem mellesleg a Szent László Lovagrend magyarországi tartományfõnöke. Saját kitüntetéseibõl is rendezhetne kiállítást (a mostani megnyitón sem tudott ott, lenni, mert éppen Ukrajnába utazott, egy újabb kitüntetés átvételére, amihez szívbõl gratulálunk), hiszen annyi van belõlük, mint egy kiérdemesült szovjet tábornoknak, õ azonban saját tervezésû érmeit mutatta be a tatai közönségnek.

– Titulusában az szerepel, hogy a Szent László Lovagrend magyarországi tartományfõnöke. Eszerint más országokban is vannak a rendnek lovagjai?
– Rendünk tagjai mind az öt világrészben megtalálhatók. Legmagasabb rangú vezetõnk Goór György fõkapitány Ausztráliában él.Mindenütt a törzsszéktartók a rend helyi (országos) vezetõi, ez közismertebb nevén a tartományfõnöki titulus. Õket a fõkapitány nevezi ki, és egyben a rendi káptalan tagjaivá is válnak. Mindösszesen nyolc tagja van a káptalanrendnek.

– Hogyan lehet valaki lovagja ennek a neves rendnek?
– Érdem és meghívás alapján, jószerivel csak akkor lehet a rendnek új tagja, ha valaki örökre távozik az élõk közül.

– Hol a lovagrend székhelye, hányan büszkélkedhetnek Magyarországon lovagi címmel, illetve mi a társaság célja?
– Magyarországon Budapest a székhely. A levéltár, az irattár és a kincstár Nürnbergben található. Itthon jelenleg harminckét tagja van a Szent László Lovagrendnek, ebbõl tizennyolc az aktív tagok száma. A rend életre hívásakor egy katonai lovagrend volt. Megalakulása Anjou (Nagy) Lajos nevéhez köthetõ, az õ kíséretéhez tartoztak az alapító lovagok, akiket az uralkodó által roppantul tisztelt királyról, Szent Lászlóról neveztek el. Két pápai bulla erõsítette meg a lovagrend létrejöttét, és az egyházhoz való kötõdését. Ma tevékenységünk elsõsorban a karitatív, másokon segítõ munkában teljesedik ki, a katonai jelleg gyakorlatilag szertefoszlott. A rendi eseményeken való részvétel mellett nem hanyagolható el a történelmi hagyományok ápolása sem.

– Mint lovagot, rengetegszer kitüntették, ugyanakkor Ön számos kitüntetést és érmet tervezett. Melyekre a büszkébb, a kapottakra, vagy a „szülöttekre”?
– Igazából nem lehet különválasztani kötõdésemet hozzájuk, hiszen a kapottak nyilvánvalóan egyfajta elismerései az eddig végzett munkámnak, és mindenkinek jólesik, ha elismerésben részesül. Van belõlük jónéhány, s minden bizonnyal sok, egykori szovjet tábornok megirigyelné, ha hozzájuk hasonlóan én is kiaggatnám õket a mellkasomra. Ami pedig a kiállításra hozott „szülötteket” illeti, magától értetõdõ, hogy büszke vagyok rájuk. Melyik szülõ az, aki nem büszke az általa teremtett alkotásra?

Könyvbemutató a Tiszti Klubban
A Civil Napok megnyitó ünnepségén Szekeres József, nyugállományú ezredes ajánlotta a megjelentek figyelmébe azt a közel félezer oldalas könyvet, amelyet Bálint Csaba, Tata korábbi alpolgármestere jelentetett meg, és a 110 évvel ezelõtti hadgyakorlatra emlékezik.
Mindenképpen hiánypótlónak számít a hatalmas munkával elkészített mû, hiszen a rendkívüli eseményrõl ilyenfajta áttekintés, összegzõ és részletes feldolgozás nem, csak a korabeli helyi, országos, és határainkon túli sajtó – igaz, ezek bõségesen – tudósítottak a hadgyakorlatról. A két uralkodó látogatásán túl szerepe volt ebben annak is, hogy pontosan ekkor üzemelték be Tatán – a világon elõször – az acetiléngázzal mûködõ utcai világítást is.
A jelenleg vállalkozóként dolgozó Bálint Csaba elmondta, hogy rengeteg forrásanyagot kellett átforgatnia a külföldi könyvtárakban. Párizsban, Bécsben, Berlinben, s másutt kellett korabeli újságok tudósításait megismerni. Ez nem volt egyszerû feladata, hiszen csak a hadgyakorlatról ismereteink szerint tizenkét lap tudósított, és a szerzõ szerint tizenkétféleképpen tették ezt, így komoly munkát jelentett a hiteles visszaemlékezés megírása. Az író hozzájutott az egykori hadgyakorlati jelentésekhez is, amelyek részletesen beszámoltak a csapatmozgások, a felszereltség, a haditechnika és a létszám mellett egyéb fontos részletekrõl is.
A kutatás mellett nagyobb gondot okozott Bálint Csabának, hogy bár sokakat felkért, hogy támogassák a könyv megjelenését, egyedül csak a Tata város Kulturális Alapja támogatta az egykori alpolgármester fáradozását.
Az 1897-ben megtartott hadgyakorlat idején a jelenlegi város helyett két település, Tata és Tóváros fogadta a koronás fõket. Mint azt a könyvbõl megtudhatjuk, a korabeli polgárok öt helyen állítottak fel diadalívet, ebbõl ma háromnak a helyszíne azonosítható. Az egyik a mai Vaszary iskola környékén – amely akkoriban laktanyaként funkcionált – volt található, amelyre Ferenc József császár kedvenc mondását írták: Viribis unitis, azaz egyesült erõvel. A történelem azóta beváltotta a mondás igazát, hiszen azóta Tata egybeolvadt Tóvárossal, és csak remélni merjük a szerzõvel együtt, hogy egyesült erõvel a jövõ is dicsõséges eseményeket hoz Tatának.

Berg Endre