Azért rakta kissé félre
fészkét a Vértestõl védve,
egy völgyben, ahol árnyék borul
mindenre, a fényes Turul,
hogy fiókáját ne csenje
el Gerecse kerecsenje.
Védeni õt, éppen ezér’
repült ide hét hõs vezér,
hét griffmadár, hét magyar sas,
Álmos, Elõd, Huba és Tas,
vas Töhötöm és erõs Ond,
és a félelmetes kis Kond,
s kergette el, mint egy tyúkot,
a kerecsent, Szvatoplukot.
A Turul most izmosodó,
egyre szebben tollasodó
teremtményét büszkén nézi,
szárnyaival óvja, védi,
télen fûti, melengeti,
nyáron árnyékot tart neki,
s félti, mint anya a lányát,
fiókáját, Tatabányát!
Szilvási Csaba verse Gallai Rezsõnek