A múzeumi batyubálra várjuk a vállalkozó kedvû háziasszonyok libasültjét, borosgazdák saját készítésû borát, de más ételek, sütemények is terítékre kerülhetnek, az esetleges különleges receptek ismertetésével. Természetesen valamennyi fehérvári polgár részvételére számítunk, olyanokéra is, akik „csak” egy kellemes estét kívánnak együtt tölteni a múzeumban. Szívesen hallgatunk meg az emlékezetben itt-ott még fellelhetõ Márton-napi adomákat, emlékeket, a hagyományápolásra vonatkozó ötleteket.
Az est házigazdája: KOVÁCS GYÖRGY címzetes igazgató.
Márton-napi programunk e jeles nap névadójának, a savariai születésû Szent Márton történelmi alakjának felidézésével kezdõdik szombaton, 17 órakor,
DR. SÁGHY MARIANNE történész elõadásával. Az elõadás címe:
Valójában ki volt Toursi Szent Márton?
Ezt követõen 18 órától kis kitekintést teszünk a ludak „természetrajzának” területére, egy madártani szakértõvel beszélgetünk arról, vajon igaz-e a mondás hogy buta a liba.
Szakértõnk, FENYVESI LÁSZLÓ, a Madártani Egyesület Fejér megyei elnöke, vetítéssel illusztrált elõadást tart errõl az izgalmas témáról. Az elõadás címe:
Tényleg ostobák-e a libák?
Ezt követõen kb. 19 órától DR: FÜLÖP GYULA régész, megyei múzeumigazgató mutatja be az Évezredek kincsei
címû állandó régészeti kiállítást az érdeklõdõknek.
Az est során a Szent Márton nappal kapcsolatos, furfangos kérdésekbõl álló vetélkedõn vehetnek részt a vállalkozó kedvû vendégek, és egyéb meglepetések is várhatók.
A gyermekek és a játékos kedvû felnõttek számára 19 órától játszóházi foglalkozást tartunk, ahol lúdtollal írunk, kézmûveskedünk, libás játékokat játszunk. A játszóházi belépõ egy lúddal – libával kapcsolatos vers, ének, mese elmondása, éneklése.
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
Néhány apróság a Szent Márton nap hagyományai közül
A Márton-naphoz sok-sok népi hagyomány, babona kapcsolódik. Ezen a napon a libaevés erõsen ajánlott; ha ezt elmulasztja az ember, egész évben éhezni fog!
Szent Márton Gallia nemzeti szentje, Pannóniában Savaria (Szombathely) városában született 316-ban vagy 317-ben. A középkor legnépszerûbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helységnevek, imák és oltárképek egyaránt õrzik. A krónikák szerint Szent Márton napja a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja volt. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendõben bõven ehessenek, ihassanak. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az idõjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi idõbõl is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az õszi idõjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor. Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
A pásztorok e napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntõt mondtak, nyírfavesszõt ajándékoztak a gazdának, aki megõrizte azt, és tavasszal az állatok kihajtására használta. Dologtiltó nap volt: tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. Sok helyen rendeztek Márton-napi bálokat, vásárokat.
A programmal kapcsolatban bõvebb információ
Kocsis Balázstól (tel: 06-30/ 9371 826) vagy
Krizsány Annától (tel: 22/ 315-583, e-mail: lak5706@mail.iif.hu) kérhetõ.