Az emelkedett hangulatú ünnepség mellett a nagyszámú látogatót vonzó kiállítás zárónapját egy váratlanul felbukkant lelet bemutatása koronázta meg. Köztudomású, hogy Pray György pap-tanár, történész 1764–66 között a jezsuita gimnázium igazgatója volt. Pray Salamon királyról és Szent Imrérõl szóló latin nyelvû könyvében egy olyan Székesfehérváron töredékesen elõkerült kõtábla szövegét írta le, amely Szent Imre születési helyének állított emléket. A tábla az idõk során elkallódott, többet soha senki nem látta. Szücs György mûvészettörténész pár héttel korábbi, váratlan bejelentése nyomán kiderült, hogy a tábla egyes darabjai az õ tulajdonában vannak. 1980 körül Szücs egyetemistaként még Székesfehérváron lakott, s a ciszterci (korábban jezsuita) templom melletti Szent János közben egy építési törmelék-halom tetején találta meg. A jezsuita rend 1773-as betiltása után a rendház és iskola a pálosok, majd a katonaság tulajdonába került. Javait széthordták és csak 1813-ban költözhetett be a ciszterci rend. Feltehetõen a zavaros évtizedek alatt menthették át a templom padlására – sok más tárggyal együtt – a kõtáblát, melynek jelentõségét a késõbbiekben már senki nem ismerte. 1980 körül pedig a templomi renoválások törmelékanyagával kerülhetett ki az utcára. Szücs Györgyöt is csak a kiállításon bemutatott Pray-könyv lapjai döbbentették rá arra, hogy egyedülálló leletrõl van szó. Nem volt könnyû titokban tartani a szenzációs felfedezést, de a fõ szervezõk, Smohay András és Kerny Terézia javasolták, hogy a bejelentést a kiállítás és a Szent Imre Év bezárásának ünnepélyes zárónapjaira idõzítsék. A tárgy az Egyházmegyei Gyûjtemény tulajdonába kerül, s a késõbbiekben a kutatók és a látogatók rendelkezésére áll.               
Göde Andrea