A történet tulajdonképpen 2004-ben kezdõdött, amikor folyékony veszélyes hulladék került a Dunába és végül Esztergom ivóvízbázisába. Az eset nemcsak a vízbázisok védelmének fontosságára hívta fel a figyelmet, hanem az állami kézben lévõ öt nagy regionális vízmû cég (Dunamenti, Dunántúli, Észak-dunántúli, Észak-magyarországi és a Tiszamenti) tulajdoni viszonyaira is. Az esztergomi önkormányzat kezdeményezésére már több konferenciát szerveztek a regionális vízmû-társaságok részvényeinek térítésmentes önkormányzati tulajdonba adása ügyében, s ezek tapasztalatai alapján széles körû önkormányzati együttmûködés alakult ki, hiszen az öt társaság által érintett 604 település közül 207 már jelezte azt, hogy igényt formálnak a regionális vízmû-cégek részvényeire.
A közelmúltban Székely Antal, Oroszlány és Knapp János Pál, Esztergom alpolgármestere a Parlamentben adta át a követeléseket tartalmazó dokumentumot a kormány képviselõjének, dr. Kecsmár Ilonának, a Miniszterelnöki Hivatal fõosztályvezetõjének.
Salgótarjáni felszólalásában Rajnai Gábor oroszlányi polgármester azt hangsúlyozta, hogy bár a szolgáltatás minõségével nincs baj a bányászvárosban, azonban mindenképpen figyelembe kell venni az árakat, s a településnek már vannak tapasztalatai abban, hogy azok olcsóbbak, ha az önkormányzatnak valós felelõssége és döntési helyzete van. A témához kapcsolódva mutatta be Lazók Zoltán a Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója, hogy Oroszlányban, ahol a távhõ és szennyvízkezelési szolgáltatást a város tulajdonában lévõ társaság biztosítja, milyen kondíciókkal valósulnak meg ezek, s kijelentette: az önkormányzat általában jobb gazdája a közmûveknek, mint az állam.
Lázár Mózes, a megyegyûlés volt elnöke, ex országgyûlési képviselõ 104 állami és egyéb tulajdonban lévõ vízmû társaság árszerkezetének elemzõ vizsgálatát követõen helyezkedett arra az álláspontra, hogy jótékony hatással van a szolgáltatások egészére, ha megszûnik az állami tulajdon kizárólagossága. Az önkormányzatoknak egyébként is elengedhetetlen, hogy a kötelezõ feladataik ellátásához szükséges mértékben befolyással rendelkezzenek a helyi vízellátás és csatornázás ügyeiben, amelynek egyik módja a regionális cégekben való tulajdonszerzés.
A jelek szerint a törvényhozás megadta az elsõ jelzést a kormányzatnak, amikor a lex MOL keretében a regionális vízmû cégeket az ország közellátása szempontjából kiemelt jelentõségûnek nyilvánította.