Az algaösszetétel gyorsan reagált az elmúlt hetek változó idõjárására – a kánikulai melegre, majd a gyors lehûlésre és a nagy esõkre. Ennek köszönhetõen július végén nagyon kevés lebegõ mikroszkopikus alga volt a Balatonban. Az algák mennyiségét mérõ a-klorofill koncentráció a Keszthelyi-medencében 16 mikrogramm volt literenként, a tó keleti területein pedig 4 mikrogramm. Ez lényegesen kevesebb, mint két héttel ezelõtt. A csökkenés oka az elmúlt hét rendkívül hideg idõjárása.
A melegigényes kékalgákat (cianobaktériumok) megtizedelte az elmúlt hét rendkívüli idõjárása. A tóban nagy mennyiségben van jelen a Balaton két legelterjedtebb faja, a hínáros békaszõlõ (Potamogeton perfoliatus) és a süllõhínár (Myriophyllum spicatum). Ezek a fajok a Balaton mind a négy medencéjében megtalálhatóak, azonban a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencékben képeznek nagy kiterjedésû összefüggõ hínármezõket, amelyek fõleg a nádasok elõtt találhatóak, de nem ritkák a parttól távol a 2-2,5 méteres vízben.
A Balatonban most jelenik meg nagyobb tömegben az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és a nagy tüskéshínár (Najas marina), amelyek esetenként elszakadva az üledéktõl elérhetik a víz felszínét. A két faj túlzott elszaporodása (jellemzõen a Keszthelyi és a Szigligeti-medencékben) zavarhatja a fürdõzõket, mert leveleik kellemetlen, szúrós nyúlványokkal rendelkeznek. Azonban ezek a hínárok számos élõlénynek (a halivadéknak, a kisebb-nagyobb gerinces és gerinctelen állatoknak) nyújtanak szaporodási- és búvóhelyet, így biológiai szerepük nem elhanyagolható.
A nád már legalább két hete elérte múlt évi méreteit. Az utóbbi évek mesterségesen stabilizált és feleslegesen magasan tartott vízszintje azonban negatív hatással volt a Balaton náddal borított területeinek méretére, romlik a nádasok állapota is. A víz gyors felmelegedés következtében intenzív volt az árvaszúnyograjzás.
Forrás: Piac és Profit